You are here

Kutasi: Érzékeny idő

Fiamért indulok a fogdára. Bevitték a rendőrök! Még csak nyolc éves! Ma van a születésnapja! Mi történt vele? Remélem, jól van! Részleteket nem közöltek a telefonban! Annyit tudok csak, hogy betört egy múzeumba! Jövök már, fiam! Sietek! Jön apa! Mikor érek már oda?
– Mi történt?
– Az ön fia?
Hallom hangjukon a szemrehányás maró hanglejtését.
– Igen! Mi történt? Jól van? Mit követett el?
– A Béke Múzeumában tetten érték a biztonságiak, amint éppen eltulajdonított egy kiállított értéktárgyat!
– Nem értem! Hogyan? Múzeumban? Mégis, mit lopott el? Beszélhetek vele? …


– Fiam!
– Apám! Rosszat csináltam? Miért hoztak ide a rendőr bácsik?
– Igen, fiam, rosszat csináltál! Miért tetted? Hm? Mondd el! Mi az, a karodon?
– Nagyapa órája!
– Hogy került hozzád nagyapád órája? Add ide, rögtön!
– Elhoztam a múzeumból! Te nem tudtad, hogy ott van? Ott volt egy üveges tartóban!
– De tudom, hogy ott volt! Miért loptad el?
– Nem loptam, apám! Az a miénk! Te mondtad egyszer, hogy ez az óra a legfontosabb a világon!
– Tudom, fiam! Én mondtam! De nem szabadott volna ellopnod!
– Nem loptam! Csak nem volt ott jó helyen! Úgy éreztem, mintha hívna! Képzeld, apám, szólt hozzám! Éppen ma, a születésnapomon!
– Hogy érted, hogy szólt?
– Hallottam, hogy hívogat! De én még sosem láttam ezt az órát! Csak most, az üveg mögött! És akkor egyszerre tudtam, hogy az nagyapa órája! Úgyhogy betörtem a kirakatot, és feltettem a kezemre! Ne haragudj rám, apám! Nézd! Pont ráfér a csuklómra!
– Fiam! Ez képtelenség! Nem tehetsz ilyent! És hogy érted, hogy szólt hozzád?
– Nem tudom! Bocsáss meg, kérlek! Odahívott, hogy szabadítsam ki az üveg mögül!
– Fiam, nem találok szavakat! Ezért felnőttkorodban börtönbe kerülhetnél! Nem szabad betörni sehova! Várj, mutasd azt az órát! Rendőr urak! Mennyi a pontos idő?
– Tizenegy óra múlt, hét perccel! Miért kérdezi?
– Tizenegy óra, hét! Apám órája is annyit mutat! Működik az óra! Hogy lehetséges ez?
– Mit beszél maga összevissza?
– Nézzék! Elindult az óra! Pontosan mutatja az időt!
– Biztos a fia fölhúzta!
– Fiam, te csináltál valamit az órával?
– Nem, apám!
– Valld be!
– Mondom, hogy nem! Ahogy felcsatoltam a csuklómra, elindult!
– Mikor szóltak a múzeumból, hogy a fiam betört?
– Reggel, nyolc óra körül!
– Pontosan mikor? Mondja már, fontos lenne tudnom!
– Nyolc óra, tizenöt perckor!
– Abban a percben születtél! Pontosan nyolc éve, ezen a napon! Augusztus hatodikán,
nyolc óra tizenöt perckor!
– És ez miért annyira fontos?
– Nem tudják, biztos urak, mi történt hetven évvel ezelőtt, augusztus hatodikán?
– Már hogyne tudnánk!
– Azt is tudják, hogy apám órája abban a pillanatban állt meg, mikor felrobbant az atombomba?
– Micsoda?
– Az az óra, ami most a fiam csuklóján van, hetven éve nem működik! Apám a Hiroshimai Béke Múzeumnak ajándékozta, mementóul!
– És?
– És? Mit értetlenkednek? Nyolc éve, abban a percben született a fiam! És a csuklóján működni kezdett a hetven éve összetört karóra! Éppen ma, hogy nyolc esztendős lett!
– Miért annyira fontos ez az óra? Azon kívül, hogy a maga apjáé volt?
– Az az óra nem csak egy egyszerű időmérő! Sosem volt az! A tizenhetedik században készítette egy szerzetes ősöm! Az óta apáról fiúra öröklődik. Több, mint háromszáz éve! Apám, Akito Kawagoe után én örököltem, és tőlem fiam örökli tovább!
A szerzetes felismerte, hogy az emberiség a vesztébe rohan! Felismerte a történelem körforgását, és a sátán démoni hatalmának újra és újra előtörését! Párbajra hívta a sátánt, és lepaktált vele. Megállapodást kötöttek, aminek tétje az emberiség volt.
Készített egy karórát, és abba zárta a fogadást elvesztő sátánt. Úgy állította be az órát, hogy érzékelje a Földön az emberi jóságot, és ameddig a jóság legapróbb jelét is észleli, addig fogaskerekei mozgásban maradnak, hogy az óra folyamatosan csapdában tartsa, és fogaskerekeivel őrölje a gonoszt. A megállapodás értelmében, ha a jóság órája megáll, a sátán előtörhet, és azt tehet az emberiséggel, amit csak akar. Merte ezt azért felajánlani az ősapám, mert meggyőződése volt, hogy az emberben mindig megmarad a jóság apró szikrája! Mindig lesz olyan, aki segíteni akar másokon, önzetlenül, csupán azért, mert akar.
Természetesen, a sátán minden lehetőséggel élni próbált, hogy megállítsa az időmérőt! Talpnyalóit beszivárogtatta az emberiség közé, hogy bármi áron, állítsák meg az órát. Évszázadokon át, apáról fiúra szállt a szerzetestől örökölt feladat, hogy felügyeljük az óra működését! Őseim elhivatottságának köszönhetően, az óra mindig járt. Sosem állt meg!
Csak egyetlen alkalommal!
– Mikor?
– 1945. augusztus hatodikán, reggel nyolc óra után, tizenöt perccel. A sátán követe egy nagyon is egyéni módszerrel elérte, hogy az időmérő szerkezet megálljon, és ura kiszabadulhasson kalodájából!
– Mi az? Milyen módszer?
– Az atombomba! Mondják, maguk nem figyelnek? Ezt mesélem már egy ideje! Emiatt vagyunk itt! Nyugalom! Nem lehetek ideges! Nyugodtnak kell maradnom!
– Nem értjük az egészet! Ez nem valóság! A gonoszt bezárni egy órába! Mivel akar beetetni miket?
– Szó sincs semmilyen beetetésről, vagy átverésről. Akár milyen hihetetlen, a sátán küldönce találta ki a fortélyt! A bomba robbanása keltette lökések összedöntöttek mindent! Apám, Akito Kawagoe is a törmelék alá került. Olyan sérüléseket szenvedett, hogy nem tudta elindítani a széttört órát, és a sátán szabad utat kapott! Bekövetkezett, amitől nemzetségem a legjobban tartott! Elözönlötte a gonosz a világot, és hetven egész éven át csak dúlt! És nem tehettünk ellene semmit! Leáldozott az emberiség csillaga! És ma a fiamnak sikerült, ami nekem eszembe sem jutott sohasem! Újraindította azt a szerkezetet! Tény, hogy betörte a múzeum kirakatát, és ellopott egy kiállított tárgyat, de ő csak tette, amit a szíve diktált! Nem büntetem érte! Tette, amit kell, az ősi örökséget!
– Eléggé légből kapott a története, uram! Ennek semmilyen magyarázata nincs!
– Most mondom a magyarázatot! Úgy látom, feleslegesen! Miért nem képesek túllátni a puszta létükön, hogy áttekinthessenek az anyagi világon túlra, oda, ahol nálunk hatalmasabb erők a lelkünkért hadakoznak?
– Ha mindez igaz, ami elég valószínűtlen, akkor mondja már el, hogy mért került az apja órája a múzeumba? Maga miért nem próbálta elindítani? Miért tudta véghez vinni a nyolc éves gyerek, amit maga felnőttként nem? Miért most?

– Az ő tette tíz nyugodt esztendőt jelent a családom örök harcában! Még tíz év, mire felnő, és férfikorba lép! Addig a gonosz nem tud fölötte ármánykodni! Nyertünk tíz szép, nyugodt évet! Megpihenhetünk egy kis időre, hogy tíz év múlva újult erővel küzdjünk a sátán gonosz erejével szemben!
Érzik a szívük mélyén, hogy már most jobb a világ, mint három órával ez előtt? Én érzem! Lassacskán erőre kap majd minden ember a bolygón! Hinnünk kell benne, hogy jobbá tudjuk tenni életünket! Apáink, nagyapáink hetven évvel ezelőtt a pokol tornácán néztek farkasszemet a teljes pusztulással! Sokan meghaltak! De a túlélők nekiláttak, hogy az atombomba robbanása után újraépítsék házaikat! És igen is talpra állt Japán, nem hagyták, hogy nemzetük a feledés homályába vesszen! Nekik köszönhetően, itt vagyunk, élünk, és tanulunk! …

… Azt hiszem, egyetlen dologra nem fogok rájönni sohasem!
– Mi az?
– Hogy a fiam hogyan csalta vissza a sátánt a fogaskerekek közé! Lehet, hogy új alkut kötött? Ezt már csak az unkám fogja megtudni, én már, valószínűleg nem! …


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: