A temetés olyan volt, mint a többi, semmiben sem különbözött azoktól, amelyeket addig láttam. Az egész osztály eljött a halotti torra. A legtöbb vendég csak bámészkodott, néhány jó étvágyú pajtásom pedig szemtelenül sokat evett. Én magányosan ültem az otthonosan berendezett nappali kanapéján, és annyira unatkoztam, hogy véletlenül a megboldogult osztálytársamra, Szárai Barnára gondoltam....Tovább »









Betöltés...