Két ökölbe szorított kéz

Japán kész befejezni a háborút Kínával, ha a kínaiak is úgy akarják. Európában, a müncheni konferencián sor kerül Csehszlovákia fölosztására.

 

Több mint egy hónappal a moszkvai megállapodást követően Mihálkovics jelentette, hogy még nincs határ megállapodás a Haszan-tónál Japán és a Szovjetunió között. Mijakava elmondta Mihálkovicsnak, hogy Kínával kapcsolatban a japán háborús mentalitás erősen hanyatlóban van, s fölmerült a hadműveletek beszüntetésének gondolata is. Japán közölte a kínai kormánnyal, hogy nincsenek hódító szándékai, és csak gazdasági érdekei miatt robbant ki a konfliktus. Amennyiben viszont Kína nem fogadná el a megegyezést, a harc folytatódik.
Mijakava szerint német-csehszlovák konfliktus esetén a Szovjetunió nem avatkozna be, ellenben az események „méregkeverője” lesz.
A Haszan-tónál történt incidenssel kapcsolatban a japán diplomata azt mondta, hogy annak célja a Szovjetunió harcképességének kipuhatolása volt, s az eredmény megnyugtató Japán számára.
Arra a kérdésre, hogy egy európai háború esetén Japán háborút indítana-e a Szovjetunió ellen, Mijakava azt válaszolta, hogy Japánnak nincsenek agresszív szándékai. /1/
Szeptember 28-án Jungerth Doi ezredessel, moszkvai japán katonai attaséval folytatott megbeszéléseket. Doi ezredes elmondta Jungerthnek, hogy a japán vezérkartól kapott információi szerint tíz napon belül a japán hadsereg elfoglalja Hankaut, amellyel kettévágja a frontot, s ezért a kínai hadsereg egy része északra, a másik pedig délre lesz kénytelen visszavonulni. A japán kormány reméli, hogy ezt követően sor kerülhet Kínával a tárgyalásokra, s a japán beavatkozás az év végéig befejeződhet. Doi szerint Csang Kai-sek helyzete az utóbbi időben erősen romlott. Jungerthnek azonban az volt a benyomása, hogy a japán kormány legszívesebben mégis a kínai generalisszimusszal tárgyalna.
A japán attasé kijelentette, hogy a Haszan-tó körüli ellentétek még nem rendeződtek, mivel a vegyes bizottságok még nem állapodtak meg a végleges határokról. Doi ezredes szerint a távol-keleti szovjet hadsereg messze alatta maradt a japán haderő értékének, amit jól mutat, hogy három szovjet hadosztály harcolt egy japán hadosztály ellen.  Blücher hadseregének létszámát a japánok 300 000 főre becsülték, amelynek fölszerelése nem volt rossz, lőszert és élelmiszert azonban háború esetére nem tartalékoltak kellő mennyiségben, s az utánpótlás háborús helyzetben szinte lehetetlené válik.
A japán attasé a Haszan-tó körüli harcokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy a szovjet csapatok kedvetlenül harcoltak, s néha minden ok nélkül visszavonultak az ütközetből.
Az ezredes még a nyár folyamán beszélt Borisz M. Saposnyikov tábornokkal, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökével, s azt mondta többek között, hogy a japán hadsereg két ökölbe szorított keze közül a bal Kínának szól, a jobb pedig a Szovjetunió esetleges támadásának visszaverését szolgálja.
Saposnyikov ekkor kijelentette, hogy a Szovjetuniónak nincsenek támadó szándékai Japán ellen.
Jungerth negkérdezte a japán ezredestől, hogy mit tenne Japán egy európai háború esetén? Jungerth szerint Doi ezredes nem adott egyértelmű választ, de annyit elmondott, hogy az megkönnyítené Japán helyzetét, mivel az USA, Anglia és Franciaország képtelenek lennének tovább támogatni Kínát, s a Szovjetunió is mindent megtenne annak érdekében, hogy ne keveredjen Japánnal háborúba. /2/
Hírek keringtek arról, hogy a Haszan-tó körüli incidens ötlete a német vezérkartól származott, amely szintén érdeklődött a Vörös Hadsereg háborús fölkészültsége iránt.
A moszkvai japán katonai attasé által is említett német-csehszlovák viszony egyre jobban elmérgesedett és háborúval fenyegetett. Kérdés, hogy a Szovjetunió „méregkeverő” magatartása mennyire játszott ebben közre, az viszont bizonyos, hogy Anglia és Franciaország egyre tehetetlenebbnek tűnt Hitlerrel szemben. A nyugati hatalmak bizonytalansága megfelelt Sztálin érdekeinek, Csehszlovákia sorsa pedig huszadrangú problémának számította Szovjetunió szempontjából. Legfeljebb arra kellett ügyelnie, hogy a csehszlovák állam összeomlásakor megszerezze Kárpátalját.
Moszkvában tisztában voltak azzal, hogy a Vörös Hadsereget sem Lengyelország, sem Románia nem fogja átengedni területén Csehszlovákia megmentésére, mint ahogy tudták ezt a németek, az angolok és a franciák is.
A Csehszlovákia körüli huzakodásnak Roosevelt vetett véget, aki nemzetközi konferencia összehívását javasolta a német-csehszlovák háború megakadályozása érdekében. Talán a brüsszeli konferencián  okulva az USA nem kívánt részt venni a tárgyalásokon, a probléma megoldását az európai nagyhatalmakra bízta.  Ennek nyomán Chamberlain brit, Daladier francia, valamint Mussolini olasz és Hitler német kormányfők szeptember 30-án Münchenben megállapodtak arról, hogy Németország megkapja a Szudéta-vidéket. Lengyelország és Magyarország pedig szintén kaphat területeket, ezekről azonban Budapestnek és Varsónak Prágával kell megállapodnia.

A müncheni egyezmény aláírói

Ezt megelőzően Németország részéről fölvetődött Magyarország esetleges részvétele egy Csehszlovákia elleni háborúban, a magyar kormány azonban jelezte, hogy nem kíván csatlakozni a támadáshoz. Ennek alapvető okai voltak, hogy a magyar haderő még messze nem készült föl a jól fölszerelt csehszlovák hadsereg elleni támadásra, másrészt a magyar kormány Teleki Pál fegyveres semlegességi koncepciójának megfelelően, lehetőleg békés eszközökkel, a nyugati nagyhatalmak jóváhagyásával próbálta a revíziót megvalósítani.

Folytatjuk.

1.Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva, 1938. szeptember 14.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1938. szeptember 28.


Ajánlott bejegyzések