Ön most itt van:

Kedvező világpolitikai helyzet

A Japán Kongo csatahajó

A Japán Kína-politikájával szemben álló nagyhatalmakhoz 1934. augusztusában újabb ország csatlakozott. Benito Mussolini is jelezte Olaszország kínai érdekeit, s az olasz kormány az angolokhoz hasonlóan jegyzéket küldött Tokióba, amely szerint veszélyes dolog Kínában hódító politikát folytatni. Egyes hírek szerint az olasz jegyzék elküldésében az is szerepet játszhatott, hogy éppen két kínai delegáció tartózkodott Olaszországban hadianyag vásárlás céljából.
Japánt lekötötték a flottakonferencia kérdései, a francia kormány azonban továbbra is számolt egy távol-keleti háború lehetőségével. Párizsból érkező hírek szerint Vlagyivosztok egy hatalmas erődítményre hasonlít, Blücher pedig áthelyezte főhadiszállását Habarovszkba. A francia kormány azon dilemmázott, hogy megmarad-e a konfliktus a Távol-Keleten, vagy esetleg más területekre is kiterjed? /1/
A japán és a francia kormány között barátságos hangú jegyzékváltás történt, amelynek során a franciák utaltak arra, hogy Japán a kilenc hatalmi egyezmény alapján járjon el a kínai kérdésben.
Augusztus végén a magyar katonai felderítés összefoglaló jelentése szerint a Kína miatt támadt feszültségek nagyrészt megszűntek, s a szovjet-japán háború valószínűségét csökkentette, hogy Japán ajánlatot tett Romániának dömpingáron való hadianyag szállításra, s egyes hírek szerint Brazíliának már küldött is egy ilyen szerződést. A jelentés szerint Japán és a Szovjetunió is időt akar nyerni a háborúra való fölkészüléshez, Japánt azonban korlátozzák belső problémái és Mandzsúria is.

„Bár a világpolitikai helyzet kedvező volna a leszámolásra, annak kockázatát fenti nehézségei miatt Japán ez idő szerint nem vállalhatja” – írta a jelentés szerzője.

A dokumentum szerint Japán 16 új hajóegység építését kezdte meg, a már meglévő 9 csatahajó, 12 nagy-, és 20 kis cirkáló, 76 tengeralattjáró, 35 torpedóromboló és 4 repülőgép hordozó mellé. A japán légierő ebben az időben 11 bombázó, felderítő, és vadászezredből állt.
A Szovjetunió helyzetét gyöngítette, hogy Kelet-Turkesztánban szovjet és angol érdekek ütköztek, június 20-án pedig a japán távirati iroda jelentette, hogy a mongol törzsek Japán védelmét kérték a szovjet invázióval szemben./2/
A párizsi magyar ügyvivő augusztus 24-én egy esetleges francia-szovjet katonai szövetségről értesítette a magyar külügyminisztériumot. Ennek értelmében, amennyiben Lengyelország és Németország nem csatlakozik a keleti paktumhoz, Franciaország és a Szovjetunió az európai és az ázsiai status quo alapján katonai szerződést köt. Ennek keretében a Szovjetunió elismeri Franciaország határait, Franciaország viszont nem ismeri el Mandzsukuót. A szerződésnek ez a része nyilvánvalóan német-, illetve japánellenes volt, mint ahogy az is, hogy egy Szovjetunió elleni japán támadás esetén Franciaország embargót hirdet Japán ellen.
A francia és a szovjet kormány ígéretet tett, hogy a Népszövetségben is együttműködnek, mivel a Szovjetunió várhatóan még 1934-ben tagja lesz a nemzetközi szervezetnek./3/
Néhány nappal később Gombó István párizsi ideiglenes ügyvivő már arról írt, hogy a francia kormány hosszú, hivatalos, békülékeny hangú jegyzéket kapott a tokiói kormánytól, ezért a francia külügyminiszter helyettes utasítást küldött a moszkvai francia ügyvivőnek. Az utasítás szerint a francia ügyvivőnek figyelmeztetnie kellett a külügyi népbiztosságot, hogy Japán vonatkozásában célszerű óvatosságot és önmérsékletet tanúsítani./4/
Mindez feltételezi, hogy a franciák úgy látták, a szovjet külpolitikából eddig ezek az erények hiányoztak, a japán jegyzék pedig akár figyelmeztetés is lehetett a franciák részére Indokinát illetően.
Az eset természetesen arra is rávilágít, hogy a japán diplomácia rendkívül gyorsan reagált a Japán számára fontos külpolitikai eseményekre.
Az alakuló nagyhatalmi szövetségek láttán a japán diplomácia megpróbált Anglia felé fordulni. Bárdossy László, londoni ideiglenes ügyvivő szeptember 7-én jelentette, hogy fölmerült az 1920-ban lejárt angol-japán szövetség megújításának lehetősége, amit az is alátámasztott, hogy a következő évben Londonban lesz a tengerészeti konferencia. Az angol konzervatívok állítólag nem kívántak gátat emelni Japán ázsiai fegyverkezése elé, mert ellenkező esetben a japánok az angol domíniumok, Ausztrália és Új-Zéland felé hódítanának./5/

Okada Keiszuke japán miniszterelnök (1934-1936)
Okada Keiszuke japán miniszterelnök (1934-1936)

A varsói japán katonai attasé szerint Japán nem akar konfliktust a Szovjetunióval, s szerinte ez fordítva is igaz volt, dacára annak, hogy a Vörös Hadsereg ekkor lényegesen kedvezőbb helyzetben volt, mint másfél évvel korábban.
A japán-angol szerződésről elterjedt híreket ekkor már mindkét fél cáfolta, s állítólag a japán kormány azt is elhatározta, hogy fölmondja a washingtoni egyezményt. Az isztambuli japán katonai attasétól származó információ szerint egy japán-szovjet konfliktus esetére Mandzsúriában 6 gyaloghadosztály és 2 lovasdandár áll készenlétben. A japán hadvezetés ezekhez három héten belül 8-10 hadosztályt tud fölvonultatni Csicsikar környékén, de erre valószínűleg nem lesz szükség, mivel a Mandzsúriában és Koreában állomásozó japán csapatok is képesek vereséget mérni a szovjetekre./6/
Folytatjuk…

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Párizs, 1934. augusztus 20.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Budapest, 1934. augusztus 24.
3. MOL, KÜM POL, K 63 Párizs, 1934. augusztus 24.
4. MOL, KÜM POL, K 63 Párizs, 1934. augusztus 28.
5. MOL, KÜM POL, K 63 London, 1934. szeptember 7.
6. MOL, KÜM POL, K 63 Budapest, 1934. szeptember 10.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: