Ön most itt van:

KEDVEZŐ HELYZET

kongo

A távol-keleti és a japán helyzet volt a témája az isztambuli magyar, és Josinaka Vataró alezredes japán katonai attasé megbeszélésének. Josinaka február végén utasítást kapott Tokióból, hogy Bukarestben találkozzon a román fővárosban is akkreditált varsói japán katonai attaséval. Bukarestből visszatérve március 7-én azonnal találkozni kívánt Németh Imre alezredessel, azonban annak más irányú elfoglaltsága miatt erre csak két nappal később kerülhetett sor. Németh alezredes jelentette a honvédvezérkar főnökének, hogy március 9-én két alkalommal, összesen két órát tárgyalt japán kollégájával. Előbb Josinaka alezredes kereste föl a magyar attasét, és megkérdezte tőle, hogy mi a véleménye Törökország magatartását illetően egy esetleges japán-szovjet háború esetén? A japán attasét különösen az érdekelte, hogy Törökország semlegességet tanúsítana-e a háborúban, és ennek megfelelően megengedné-e, hogy a japán flotta a tengerszorosokon át befuthasson a Fekete-tengerre, illetve hogy a szovjet flotta kijusson a Földközi-tengerre?
Josinaka valószínűleg nem véletlenül fordult a magyar attaséhoz, mivel Magyarország közismerten jó kapcsolatokat ápolt Törökországgal. Ezek a kapcsolatok ekkor nem voltak annyira közvetlenek, mint Bethlen 1930-as ankarai látogatása idején, a magyar-török viszony azonban még így is lényegesen bizalmasabb volt, mint a japán-török.
Németh alezredes elmondta Josinakának, hogy a lausanne-i egyezmény értelmében, Törökország békeidőben bármely nemzethez tartozó hadihajónak köteles áthaladási engedélyt adni, kétségesnek tartja azonban, hogy egy japán-szovjet háború esetén a török kormány megadná az engedélyt a japán flottának. Törökország ebben az ügyben számíthatna az európai nagyhatalmak nagy részének erkölcsi, sőt valószínűleg katonai támogatására is. Törökországnak ez ürügyet szolgáltatna a szorosok megerősítésére, ugyanakkor nem akadályozná meg a szovjet hadihajók kijutását a Földközi –tengerre.

istanbul-819340__340

A Boszporusz

A japán attasé kijelentette, hogy mindez nagyon fontos Japán számára, ugyanakkor osztotta magyar kollégája véleményét a kérdéssel kapcsolatban. Josinaka hivatali elődje, Kanda alezredes többször kijelentette Némethnek, hogy az 1935-1936-os év lenne a legalkalmasabb a Szovjetunió elleni háborúra, s ez volt a véleménye Josinakának is. Szerinte most a helyzet kedvező Japán szempontjából, mivel a legutóbbi tokiói zendülés nyomán Japánban megerősödött a katonai irányzat, az európai feszültség leköti Angliát, az USA-ban pedig egy évvel meghosszabbították a semlegességi törvényt.
Délután Németh alezredes kereste föl Josinakát, aki nyíltan beszélt arról, hogy Japán amennyire lehetett, fölkészült a Szovjetunió elleni háborúra, amelyre még ez évben sor kerülhet. A japán attasé szerint hiba volt, hogy a világháború idején Japán az antant mellé állt, mert túl komolyan vette Anglia szövetségét, amely a háború után amerikai nyomásra megszűnt. Josinaka kijelentette, hogy ha a világháború idején Japán Oroszország ellen lépett volna hadba, akkor ma nem létezne távol-keleti kérdés. Hibának tartotta, hogy Japán az 1920-as években nem tartotta meg kelet-szibériai katonai pozícióit, amikor ott még a Vörös Hadsereg kevés erővel rendelkezett. A japán alezredes bírálta a korábbi japán kormányok liberális politikáját, mivel a diplomácia feladata lett volna a Szovjetunió elszigetelése. Véleménye szerint ez most bizonyos szempontból bekövetkezett, mivel sem Anglia, sem az USA nem avatkozna be egy szovjet-japán háborúba.
A japán katonai attasé megemlítette még, hogy a japán hadseregen belül jelenleg két irányzat működik. Az egyik szerint azonnal háborút kell indítani- Josinaka is ezt támogatja -, a másik szerint előbb Kínában kellene tiszta helyzetet teremteni. Josinaka szerint az egész hadsereget áthatja a régi szamuráj szellem, és bár a hadsereg nem politizál, de figyelemmel kíséri a politika lépéseit.
A japán attasé a tokiói államcsíny kísérletet elítélte, de megértéssel beszélt róla, mivel a puccs szervezői az ország érdekeit vették figyelembe.
Josinaka megemlítette még, hogy a Távol-Keleten a szovjet-japán erőviszonyokban nem történt jelentős változás, a Mandzsúriában lévő japán csapatokat azonban repülőgépekkel és tüzérséggel erősítették meg. Végül a japán attasé megígérte Németh alezredesnek, hogy részletesen tájékoztatni fogja a japán vezérkar tavaszra várható terveiről, valamint a mandzsúriai japán csapatok megerősítéséről. /1/
Németh alezredes jelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy Japán a Szovjetunió ellen többfrontos háborúval számolt, legalábbis erre utalnak a Fekete-tenger környékére tervezett hadműveletek.
A varsói és bukaresti, valamint az isztambuli japán katonai attasék megbeszélései pedig feltételezhetik, hogy Japán továbbra is számolt Lengyelország és Románia esetleges Szovjetunió elleni hadba lépésével, valamint Törökország jóindulatú semlegességével. Nyilvánvalóan problémát jelentett volna, hogy az Európában tevékenykedő japán erők hatalmas távolságra harcoltak volna hadműveleti bázisaiktól, Anglia pedig európai problémáit háttérbe szorítva akadályokat állíthatott volna a japán flotta elé a Szuezi-csatornánál vagy a Gibraltári-szorosnál.
Az isztambuli japán attasé Angliának és az USA-nak egy esetleges háború esetén várható magatartására vonatkozó véleményét alátámasztja Pelényi március 16-i jelentése. Pelényi bizalmas beszélgetést folytatott Hornbeck-kel és Sir Arthur Willerttel, aki nem sokkal korábban a brit hadügyminisztérium sajtófőnöke volt. Willert jó kapcsolatokat ápolt Eden brit külügyminiszterrel, aki éppen előadókörúton tartózkodott az USA-ban.
Hornbeck kijelentette, hogy a japán eseményeket még nem lehet tisztán látni, de valószínű, hogy Hirota új kormánya nem változtat az előző kormány külpolitikáján. Az amerikai politikus nem hitt egy szovjet-japán háborúban, mivel azt túl kockázatosnak tartotta Japán számára. Pelényi erre megjegyezte, hogy a japánok tisztában vannak azzal, hogy ha Kínában óvatosan járnak el, újabb és újabb területeket szerezhetnek meg, anélkül, hogy a nagyhatalmak ebben meggátolnák őket.
Sir Willert válasza visszaigazolta Josinaka vélekedését, mivel a következőket mondta Pelényinek:

„Országaink, úgy hiszem, egyetértenek abban, hogy háborúba nem akarnak keveredni Japánnal, még ha háború ütne ki akár Japán és Oroszország, akár Japán és Kína között- legalábbis az enyém nem, s úgy hiszem, hogy a magáé sem” –fordult Hornbeckhez, aki egyetértően bólintott. /2/

 

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Isztambul, 1936. március 9.
2. MOL, KÜM POL, K63 Washington, 1936. március 16.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: