Kazuki és Chisa: Tisztes távolság

 

Kazuki és Chisa illendően köszöntötték egymást a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtéren. Kissé rosszallva nézték, ahogy Minori és Molnár úr elkezdi a jelenlétükben nyalni és falni egymást, hasonlóképpen a többi párhoz, akik hosszú idő óta most találkoztak először. Chisa és Kazuki nem ehhez voltak szokva.

–Meg tudom szokni gyorsan ezt az európai életformát.–mondta mosolyogva Minori, miután sikerült kibogozódnia Molnár úr karjaiból.

Chisa még mindig azon töprengett, hogy bírták ki a gyerekei a hosszú repülőutat aránylag kevés hisztizéssel. Talán a repülő ringatózása nyugtatta meg őket. A felszállás és a leszállás az egy tortúra volt a két gyereknek, hiába csitítgatták őket, akkor nagyon sírtak. De az út során békésen csodálkoztak rá a körülöttük lévő többi utasra vagy aludtak. Chisa örült neki, hogy mindketten az ő nyugalmát örökölték.

Busszal bementek Kőbánya-Kispest állomásig.

Ahogy leszálltak, egy nénike, kerekes szatyrot húzva morgolódott mögöttük, hogy mekkora tömeg van. Minori megkérdezte Molnár urat, hogy mi baja az idős hölgynek. Ő lefordította neki.

Molnár úr három japán barátja csodálkozva nézett körül. Tömeg? Hol? Tokióban még soha nem láttak ilyen kevés embert.

Lemozgólépcsőztek a metró végállomásra és várták a metrót. Amikor Chisa és Minori meglátták a világoskék orosz szerelvényt, benéztek mögé a sínekre és várták, hogy mikor jön a jármű, amellyel közlekednek Budapesten.

–Miért szállnak fel az emberek erre a szerelőjáratra? Mind ezen a vonaton dolgoznak?

–Minori! Ez a metró!

Chisa és Minori összenézett. Egyiküknek se sikerült most a tipikus japán pókerarcot felvenniük.

–Honnan jött ez a szerelvény? A kőkorszakból?

Chisa és Minori tekintetükkel azt a vagont keresték, amely kifejezetten a nők számára van fenntartva.

Kazuki elkapta a felesége tekintetét.

–Itt nincs ilyesmi. Itt koedukáltak a tömegközlekedési eszközök.

Minori nagyon elcsodálkozott. Soha nem gondolta, hogy egy japán férfi is tudja, mit jelent a koedukált szó jelentése.

–Azt hittem, te már utaztál ilyenekkel, amikor Magyarországon voltál Molnár úrral egy hétig!–fordult a barátnőjéhez Chisa.

–Nem! Kijött elénk a reptérre a nővére és elvitt minket autóval.

–Sajnos most nem ért rá.­–magyarázkodott Molnár úr.

Minori és Molnár úr nem jutottak ülőhelyhez, ezért a szürke metrókapaszkodóban egyensúlyozva álltak a többi utas között. Minori nem zavartatva magát japán szokás szerint belenézett három centiméterről a mellette álló arcába, aki zavartan, riadt tekintettel hátrált el mellőle a vagon másik végébe.

Molnár úr Minori füléhez hajolt.

–Itt, Európában nem illik ilyen közel állni a másikhoz. Itt több a hely, mint Tokióban, ezért úgy alakult ki, hogy az embereknek az intim zónája is tágabb! Itt tiszteletlenség valakinek ennyire közelről az arcába nézni!

–Ó! Akkor megyek és bocsánatot kérek tőle!

A hölgy, aki az előbb elhátrált Minori mellől, ötven év körüli, jól öltözött nő volt. Ijedtem vette észre, hogy a japán nő, aki az előbb olyan szemtelenül belebámul az arcába, most elkezd felé sétálni. Molnár úr igyekezett a szerelme után sietni, hogy ne kövessen el európai ember szemével nézve még nagyobb ostobaságot, de elkésett.

Minori meghajolt illendően és éppen el akart rebegni egy „Sorry”-t, amikor a metró megállt és a magyar hölgy hirtelen elhatározással úgy döntött, hogy mégis inkább a következő szerelvénnyel megy. Kiugrott az ajtón és a csodálkozó tekintetű Minorit bámulva állt a peronon.

–Még csak most érkeztem Magyarországra, máris megbántottam valakit.–mondta szomorúan Minori Molnár úrnak, aki időközben odaért mellé.

–Tudod, én hány embert bántottam meg Japánban az első napokban? Például Kazukit nagyon sokszor! És nézd meg most! Barátok vagyunk! Te is sok barátra fogsz szert tenni, csak tarts tisztes távolságot a többi ember és önmagad között!

–Akkor neked se menjek a közeledbe?

Molnár úr mecsókolta Minorit.

–Én vagyok a kivétel.

Kazuki és Chisa nem adtak teret a rosszallásuknak, hogy két barátjuk nem tud viselkedni és a tömegközlekedés eszközén nyalják és falják egymást. Belül viszont mindketten bőszen csóválták a fejüket.


Ajánlott bejegyzések