You are here

Kazuki és Chisa: Találmányok

Kazuki a tájat nézte Molnár úr autójának szélvédőjén keresztül. Nem tudta megérteni, hogy az európaiak miért nem csak japán autókkal járnak. Nem értette, miért kell neki a magyar utakon egy Kia márkájú autóban ülnie. Ha már nem japán autó, akkor viszont miért éppen koreai?
Sok mindent nem értett a magyar emberek viselkedésében. Itt a munkások nem a főnök után mennek haza, hanem sokszor jóval előtte! Sőőt! Olyan is sűrűn előfordul, hogy a főnök egyszerre megy haza a munkásokkal. A magyarországi gyár japán igazgatója, Kubota szan már megszokta ezt az életet. Elmagyarázta Kazukinak, hogy alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz és sokkal több szabadideje lett, mint otthon, Japánban.
Kazuki örült neki, hogy az üzemi konyha olyan, mint otthon, Japánban. Magyar és japán ételeket is szolgálnak fel. Molnár úr ajánlgatta neki a marhaételeket, de Kazuki nem kért belőlük. Tudta, hogy nem ízlenének neki, hiszen apósa a világ legjobb marhájából, Kobe marhából készít ételeket.
–Hogy tetszik az itteni munka?–kérdezte Molnár úr?
–Ugyanolyan, mint otthon. Majd hálát adok érte november huszonharmadikán.
–Miért? Mi lesz akkor?
Kazuki szinte megvetően mérte végig tudatlan magyar barátját.
–Akkor van a Kinro Kansha no Hi.
–Az mi?
–A Hálaadás napja a munkáért.
–Ti hálát adtok azért, hogy dolgozhattok?
–Miért? Ti nem?
–Én olyan magyar embert nem sokat láttam még, aki hálálkodik azért, hogy dolgozhat.
–Fel fogom vetni Kubota szannak, hogy tartsuk meg ezt az ünnepet a gyárban is!
–Nem hiszem, hogy a munkatársaink ezt díjazni fogják! Errefelé nem szokás megünnepelni a munkát.
–Nálunk a gyerekek ilyenkor képeslapokat és rajzokat visznek a rendőröknek, a tűzoltóknak, a mentőknek vagy éppen a kórházi dolgozóknak. Hálát adnak azért, hogy vigyáznak a japán emberekre.
–Hogyhogy? Aznap nincs iskola?
–Nincs. Munkaszüneti nap.
–Miért nem ezzel kezdted? Ez tetszeni fog a kollégáinknak!
–Ti miért szoktatok hálát adni?
Molnár úr arcán látszott, hogy nagyon töpreng, de nem jutott eszébe semmi.
–Felénk nem szokás a hálaadás. Mi nem annak szoktunk örülni, ami van, hanem azon szoktunk bosszankodni, ami nincs.
–Fura nép vagytok.
–Ez az örök elégedetlenség a mi titkunk. Ezért adtunk olyan sok tudóst és feltalálót a világnak, mert nekünk soha nem jó semmi. Ezért mindig feltalálunk valamit, amivel jobbá tesszük a világot.
–Mit találtatok fel?
–Például mi találtuk fel a porlasztót, a golyóstollat, a szódavizet…
–Azért ne dicsekedj annyira! Még a végén azt is közlöd, hogy ti találtátok fel a Rubik kockát!
Molnár úr elkerekedett szemmel nézett barátjára.
–Mi találtuk fel. Illetve egy magyar feltaláló, akit Rubik Ernőnek hívnak. Róla lett elnevezve.
Kazuki más szemmel kezdte el nézni a tájat. Eszébe jutott a gyerekkora, amikor a barátaival együtt versenyeztek azon, hogy ki fogja előbb kirakni a saját Rubik kockáját. Sokszor órákig vagy napokig tekergették. Nem voltak még youtube videók, ahol elmagyarázták, hogyan kell kirakni ezt a nagyszerű logikai játékot.

 

 

 

Kazuki hirtelen büszke lett rá, hogy azt a földet hasítja ( igaz egy koreai autóban), ahonnan a Rubik kocka világhódító útjára indult.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: