Kazuki és Chisa: Sayonara Okinawa!

2017. március 18. szombat
Írta:

Kazuki és Chisa egymás mellett ültek a buszon, amelyik valaha szebb időket is megérhetett, de ez már nem nagyon látszott rajta. Mellettük az autópályán a luxusautók nem száguldoztak. Nyolcvan kilométer per órával zötyögtek. Okinawán ennyi a megengedett legnagyobb sebesség az autópályán is.

Chisa mosolyogva vette tudomásul, hogy a körülöttük lévő szintén két személyes üléseken egyesével ülnek az emberek. Mellettük a busz közepén pedig tömegben állnak. Az okinawai nép legendásan szégyenlős, ezért nem ülnek egymás mellé a tömegközlekedési eszközökön. Ha két ember egymás mellett ül egy okinawai buszon, azok kilencven százalék, hogy nem idevalósiak.

Chisa kezdett nagyon fáradt lenni. Egy hete járják Okinawa szigetét, de Kazukit még mindig nem sikerült meggyőzni róla, hogy költözzenek ide. Chisa már kezdte feladni. A mellette ülő Kazukira nézett. Úgy érezte, hogy a férje feltöltődött az okinawai kirándulástól. Nagyobbat nem is tévedhetett volna!

Kazuki látszólag a tájat bámulta, kinézve a busz ablakán. A gondolatai egészen máshol jártak. Folyton arra gondolt, mi lehet most a gyárban Tokióban? Működnek-e a gépek rendesen? Molnár úr el tudja-e nélküle látni a karbantartás feladatait? Szerette Okinawát, de a munkáját még jobban. Gyötörte a honvágy és haza akart menni.

Ez volt az utolsó előtti napjuk a szigeteken. Ma a fővárost, Naha-t nézik meg. Leszálltak a buszról és lassan elindultak gyalog a Kokuszai-dóri-n, a város főutcáján. Az utca két oldalán modern éttermek és butikok sorakoztak fel. Megcsodálták a prefektúrai hivatal magas épületét. Kazuki ugyan megjegyezte, hogy Tokióban azért nagyobbak a házak, de mintha Naha bosszút akarna állni ezért a mondatért, utána megbotlott egy kőben.

Chisa a terhesség miatt kezdett fáradékonyabb lenni. Javasolta, hogy üljenek be egy étterembe. Mindketten egy kakigorit kértek. Szerették ezt a különleges desszertet, amely európai ember számára átmenetnek tűnik a fagylalt és a jégkása között. A borotvált jéghez valamilyen édes szirupot és cukrozott, sűrített tejet adnak.

–Mi tetszett legjobban Okinawában?–kérdezte a férjét Chisa.

–A Hoshizuna no Hama Iriomote szigeten.

–A Csillag homokos strand? Tetszettek a part mentén a csillagszerű kavicsnak tűnő elmeszesedett apró állatok vázai?

–Azt nem is nagyon figyeltem, hogy mik azok. De tetszett, hogy olyan sok életmentő van a parton. Nagyon jól meg volt ott szervezve minden, ami kell ahhoz, hogy az ember biztonságban érezze magát.

Chisa sötét szemei furcsán megvillantak. Az ő mindig biztonságra törekedő férjének csak ennyi tetszett a gyönyörű tengerpartból!

–Nekem Zamami szigete tetszett. Olyan szép türkizkék ott a tenger, és ha más időpontban megyünk oda, bálnákat is lehet ott látni.

Most Kazuki tekintete villant meg. Eszébe jutott, hogy Zamami szigeten, amely a búvárok egyik kedvelt merülési helye, a felesége rábeszélte, hogy búvárkodjon ő is. Próbálja ki, hogy az milyen jó dolog! Chisa nem mert a terhessége miatt merülni. Kazukit először felöltöztették egy kényelmetlen, szűk ruhába, amelyből a búvárkodás után alig tudott kibújni, a hátára tettek egy kissé nehéz oxigénpalackot és a szájába tettek egy pipát a lélegzéshez. Nem szerette, ha ételen és fogkefén kívül idegen tárgy kerül a szájába. Amikor lemerült a víz alá két percig csodálta a színes halakat és a különleges növényeket, amelyeket a partról nem lehet látni, utána csak két dolog kattogott a fejében. Hal, növény, hal, növény, hal, hal, hal, növény. Hamar megunta a búvárkodást. A búvárkodás végén azon morgolódott, miért nem mentek el inkább a Churaumi Akváriumba, ahol  Okinawa szinte összes halát és virágját látni lehet, ráadásul nem kell kényelmetlen ruhákban összevizeznie magát az embernek!

Amíg ő a víz alatt volt, addig Chisa a sziget hatalmas virágjait és óriási pillangóit figyelte. Imádta a virágok és a pillangók színorgiáját. Az pedig még jobban tetszett neki, hogy itt a virágok és a lepkék is óriásira nőttek.

Csendben kanalazták tovább a kakigorit. Miután elfogyasztották, vettek egy bérletet a monorail-re, a városi vasútra és megnézték a Shuri kastélyt, amelyet a háborúban teljesen szétbombáztak az amerikaiak és csak az 1990-es évek elejére építették újra fel. Előtte egy haranglábon ott állt a szintén felújított Nemzetek harangja, amelyen ez a felirat olvasható: A Riukiu Királyság gyönyörű nemzet, amely a déli tengereken Korea, Kína és Japán között fekszik. A Királyság hídként köti össze a nemzeteket kereskedő hajóival, amelyek egzotikus termékeket és kincseket szállítanak.

–Kazuki! Mi jut eszedbe, ha ezt a csodálatos épületet nézed?–kérdezte Chisa, egy kicsit még mindig reménykedve abban, hogy férje meggondolja magát és hajlandó lesz Okinawára költözni.

–Az, hogy holnapután mehetek végre dolgozni, vissza a televíziógyárba, úgyhogy ideje összecsomagolni!


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...