Ön most itt van:

Kazuki és Chisa: Romkocsma és izakaya, madártej és kagamimocsi

Kazuki és Molnár úr beléptek Kazukiék házába. Egyből megcsapta az orrukat a tisztítószer jellegzetes illata. Chisa Minori segítségével máskor is patyolattisztán tartotta a házat, de itt most érezhetően más volt minden. Sokkal tisztábbnak tűnt az egész lakás, mint eddig.

Kazuki és Molnár úr egyszerre kezdték el a földet bámulni. Szégyellték, hogy ők nem segítettek a nagytakarításban.

–Sziasztok! Túlóráztatok?–kérdezte Minori, aki a konyha felől érkezett egy partvissal a kezében.

Molnár úr és Kazuki még jobban bámulták a földet és várták, hogy megnyíljon alattuk.

Chisa is előkerült a konyha felől és a férje elé lépett.

–Mit ittatok?

–Pálinkát. Magyar pálinkát. Erős volt.

Kazuki gyorsan összefoglalt minden információt.

–Hol?

–Most nyitottak egy új romkocsmát. Kazukinak nem tudtam elmagyarázni, mi az, hogy romkocsma. Így inkább megnéztük.

–Mi az a romkocsma?–kérdezte Minori.

–Pár évvel ezelőtt indult az egész. A régi házakat még nem építették újjá Budapesten, de már nem is akarta senki megvenni az ottani lakásokat. Végül berendezték őket kocsmának és hatalmasa siker lett. Ma már nagyon sok romkocsma működik Magyarországon.–felelte Molnár úr.

–Ha nekünk el tudtad most magyarázni, akkor Kazukinak miért nem?

Molnár úr ismét a földet kezdte el vizslatni Minori kérdésére.

Kazuki az otthoni izakaya-ra gondolt, a japán kocsmákra, ahol nem csak inni, hanem enni is lehet.

Úgy álltak ott Molnár úrral, mint két kiskutya, akik rossz fát tettek a tűzre. Chisa és Minori nem bírták tovább és kitört belőlük a nevetés.

–Sajnáljuk, hogy nem segítettünk a karácsony előtti nagytakarításban.

–Mi nem a karácsonyra készülünk!–mosolygott Chisa.–Az omiszoka-ra. Az újévre. Kitakarítjuk a házat, így várjuk a tomigasit, a jövő év szellemét. Gyertek, segítsetek elkészíteni a simenava-t és a kadomacu-t!

Kazuki bólintott. Molnár úr követte barátját. Neki fogalma sem volt róla, hogy mi az a simenava és mi a kadomacu. Kazuki látta rajta a teljes bizonytalanságot, ezért gyorsan magyarázni kezdett.

–A simenava egy szent szalmaág, arról lóg le a side.

–Nagyszerű! És mi az a side?

Kazuki igyekezett a legmegvetőbb pillantással nézni a barátja felé, de annak tanácstalan ábrázatát megpillantva elnevette magát.

–A side fehér papír csík, amelyet a simenava-ra kötünk. Utána a simenavát feltesszük a bejárati ajtó fölé. Ez megakadályozza a gonosz lelkek bejutását a házba. Ezzel jelezzük, hogy a tosigami itt van a házban.

–És mi az a kadomacu?

–A kadomacu három összerendezett, fenyővel díszített bambuszszár. Ezt a ház kapuja elé tesszük. Év vége előtt pár nappal segítesz elkészíteni a tosidana-t?

–Az valamilyen étel?

–Nem. A tosidana egy oltár, amelyre kagamimocsi-t, szakét és datolyaszilvát teszünk. Ezzel tisztelgünk a tosigami előtt.

–Mi az a kagamimocsi?

–Lapos, kör alakú rizstorta.

–Mondhattad volna így is az előbb, hogy egyből értsem, miről van szó! Kicsit tovább tart, de legalább értem.

Kazuki csak egy szót felelt.

–Madártej.

Molnár úr elvigyorodott. A múlt héten a testvére, Ági, madártejet készített. Kazuki nem értette meg, hogyan fejik meg a madarakat, hogy azok tejet adjanak és hogyan lesz abból édesség, ami egyébként nagyon ízlett neki. Molnár úr hiába próbálta elmagyarázni, hogy a madártej az csak tojásból, tejből, porcukorból és cukorból áll, illetve akad, aki még tesz bele vaníliát is. A madarakat egyáltalán nem fejik meg, mert nem is áll módjában senkinek egy madarat megfejni, de Kazuki csak nem akarta megérteni, miért nevezik ezt a desszertet madártejnek.

Beléptek a nappaliba és nekiálltak elkészíteni a simenava-t és kadomacu-t.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: