Ön most itt van:

Kazuki és Chisa: Olimpiára készülünk

Kazuki az ég felé kúszó darukat nézte, ahogy komótosan pakolják össze szorgos emberi kezek segítségével az olimpiai falu házait. Hangyaszorgalmú japán és nem japán emberek munkavédelmi sisakokban sürögtek-forogtak a gépek, és a házak alkotóelemei körül.

Egy európai férfi sietett oda Kazukihoz.

–Végre, hogy megjöttél Kazuki! Bemutatom az új munkahelyemet!

Kezével végigmutatott az építkezésen.

Kazuki meghajolt barátja, Molnár úr felé. Kicsit bántotta, hogy nem a gyárba jött vissza dolgozni, Japánba. Így kevesebbet találkozhatnak, de Molnár úr minden idejét lekötötte mostanában, hogy berendezkedjen Minorinál és hogy megszokja az új munkahelyét. Az olimpiai falu építésénél felel az építőgépek műszaki karbantartásáért.

–Mit fogsz csinálni az olimpia után? Olimpia csak négy évente van, de televíziót mindig néznek az emberek! Már elkezdtük gyártani a 8K tévéket, hogy azon nézhessék az emberek a tokiói olimpiát! Gyere inkább vissza a gyárba!–próbált Kazuki többször is a lelkére beszélni a barátjának.

Molnár úr csak nevetett ezen.

–Ha vége lesz az olimpiának, akkor majd visszamegyek a gyárba dolgozni! De előbb fel kell építenem itt huszonnégy darab tizennégy-tizennyolc emeletes házat. Kicsit furcsállom, hogy falunak nevezünk egy olyan területet, ahová emeletes házakat építünk, de Japánban már nem lepődök meg semmin. Sok itt a furcsaság!

Kazuki végignézett az összes többi munkásnál két fejjel magasabb Molnár úron.

–Én csak egy furcsaságot látok itt. Be lehet menni?

–A főnököm megengedte, hogy bevigyelek körülnézni. Tessék, itt egy munkavédelmi sisak! Tedd fel!

Kazuki feltette a fejére a sisakot és elindult a barátja után.

–A falut hidrogénnel fogjuk üzemeltetni. Ha vége lesz az olimpiai játékoknak, lakóövezet lesz, de ugyanúgy hidrogénnel fog üzemelni utána is.

Kazuki a Tokiói-öböl partjait nézte, amely mellé elkezdték építeni a falut.

–Magyarországon is környezettudatosan építkeztek?

Molnár úr mosolygós arcán a komorság felhői suhantak át.

–Nem minden esetben. Próbálkozunk, de még nem jutottunk el arra a szintre, mint ti. Nálunk lassabban megy egy építkezés. Sz is csak álom, hogy sofőr nélküli taxik járjanak az utakon. Úgy tudom, itt az olimpia idejére be akarják vezetni ezt is.

Kazuki kicsit szégyellte magát, hogy az Európából jött barátja többet tud a készülő olimpia terveiről, mint ő maga, aki itt él Tokióban.

Molnár úr, mintha olvasott volna barátja gondolataiban, megszólalt.

–Lehet jelentkezni már most önkéntesnek az olimpiára. Segíthetnéd az idelátogatók tájékozódását!

Kazuki csodálkozva nézett végig Molnár úron.

–A tájékozódást? Teljesen egyszerű az egész! Miért kellene ezen segíteni?

Molnár úr hangosan felkacagott.

–Csak neked egyszerű, mert te itt élsz! Én igen csak el voltam anyátlanodva az első napjaimban Tokióban, de már megszoktam! Gyere! Megmutatom neked, hol fognak az olimpikonok lakni az olimpia idején 2020-ban!

Veres Tamás

Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: