Kazuki és Chisa: Morzsa a gépezetben

Kazuki és Molnár úr csendesen ballagtak az üzemcsarnok felé. Kazuki már alig várta, hogy Magyarországon is felvehesse a munkaruháját. Hiányzott neki, hogy lassan három hete nem javíthat gépeket. Molnár úr és a családja minden problémát megoldottak helyette. Kiszolgáltatottnak és feleslegesnek érezte magát Magyarországon. Boldog volt, hogy végre tehet valami hasznosat a vállalatért.

A gyárban magyar férfiak és nők dolgoztak. Itt-ott megjelent közöttük egy japán mérnök vagy főnök is. A gyárigazgató, Kubota szan és a helyettese, Dr. Kovács csak később érkeznek. A reggeles műszakba álmosan bevánszorgó kollégákat nézegetve Kazuki elbizonytalanodott. Nem értette, miért nem lelkesednek a magyarok, hogy végre itt a hétfő reggel és dolgozhatnak! Nem hétvégén henyélnek, kirándulgatnak vagy kerti munkát végeznek, ahogy errefelé szokás, hanem végre dolgozhatnak a gyárért, amelytől a fizetést kapják!

Mindegyik gép tetején egy piros, sárga, zöld fényű lámpa jelezte, hogyan működik a szerkezet, amelyik a televízióalkatrészeket gyártja. Ha zölden világított, minden rendben volt, ha sárgán, akkor karbantartás alatt állt a gép, ha pirosan, akkor valamilyen hibát jelzett és szirénázó hangot adott ki.

Kazuki elmosolyodott, amikor az egyik masina pirosan kezdett el villogni. Azonnal odarohant mellé. Molnár úr alig bírta követni.

A gép mellett egy negyven év körüli magyar nő állt és hangosan szidta a szerkezetet, amiért szirénázik meg villog. Kazuki döbbenten nézte. Japánban nem ez a szokás. Ha probléma merül fel, ott nem káromkodnak, hanem megoldják a felmerült komplikációt. Molnár úr felkészítette arra, hogy a magyarok huzamosabb ideig egyfolytában tudnak káromkodni úgy, hogy nem ismételnek meg egy szót sem a kifakadásuk során. Most, hogy élőben látta és tapasztalta, mégis váratlanul érte. Döbbenten állt a nő előtt, akik Molnár úr igyekezett csillapítani. Végül a nő úgy döntött, hogy kimegy a kijelölt dohányzóhelyre és elszív egy cigarettát. Kazuki megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy most már nem rá kell figyelnie, hanem a munkájára.

–Mit mondott?–kérdezte Molnár urat.

–Ha csúnya szavakat kihagyom, akkor semmit.

–Japánt emlegette. Azt értettem.

–A japán gépeket szidta. Azt mondta, megbízhatatlanok.

Molnár úr szerette volna hirtelen elharapni a nyelvét. Ezt talán nem kellett volna lefordítani egy japánnak, aki mindig is büszke volt arra, hogy az országa a legfejlettebb technológiával rendelkezik a világon. Kazukin semmi nyoma nem látszott a sértődöttségnek, de Molnár úr ismerte már annyira a barátját, hogy tudta, belül forrong a dühtől.

–Miért nem maradt itt tanulni?

–Tanulni?

–Igen. Nézhetné, hogy mit csinálunk és legközelebb lehet, hogy ő maga is meg tudná oldani a problémát, amit a gép okozott.

–A probléma megoldása a mi dolgunk. Nem az övé!

–Nem is érdekli, mi lehet a baj?

Molnár úr válasz helyett megrázta a fejét.

Kazuki rácsatlakoztatta a laptopját a gépre, amely kijelezte neki, hogy a lézeres érzékelőnél nem működik valami. Behajolt az érzékelő mellé és döbbenten vette észre, hogy a lézernyaláb útjában egy zsemledarab van.

Közben a gépek kezelő magyar asszony is visszajött. Kazuki éppen kiemelte az ételt a gépből és már nem tudta leplezni ő sem a megrökönyödését.

–Ez hogyan kerülhetett a gépbe?–kérdezte Molnár úr.

–Biztosan a zsebembe esett reggeli közben, és ahogy behajoltam a géphez, akkor kieshetett és nem vettem észre.

Molnár úr automatikusan lefordította az asszony mondatát Kazukinak.

–Tehát nem a japán technológiával volt a gond, hanem a hölgy nem odafigyelésével.

Molnár úr a nőnek is fordított.

–Tehát nem a japán technológiával volt a gond!

Kazuki mondatának végét óvatosan elhallgatta. Ő tudta, hogy a magyar emberek nem viselik el a kritikát. Ilyenkor örült neki, hogy japán barátja egy szót se tud magyarul. Otthagyták a nőt, aki dolgozott tovább és elindultak a következő, hibát jelző szerkezet felé. Molnár úr elmosolyodott, mert eszébe jutott valami.

–Kazuki! Magyarországon van egy szólás arra, ha valami nem működik rendesen. Azt szoktuk mondani, hogy morzsa került a gépezetbe!

Kazuki nem adta tanújelét, hogy őt izgatja, amit Molnár úr érdekességként említett meg. Igyekezett a másik gép felé. Végre dolgozhat!

 


Ajánlott bejegyzések