Kazuki és Chisa: Magyarország és Japán összehasonlítása Minori szemszögéből

2017. május 8. hétfő
Írta:

japán magyar

Minori becsukta maga mögött a sötétbarna ajtót és azon töprengett, Kazuki és Chisa miért cserélik le kéthavonta a bejárati ajtajukat más színűre. Volt már fehér, világosbarna és most sötétbarna. Az a Kazuki, aki mindig is keményen ragaszkodott a beidegződött szokásaihoz, miért váltogatja az ajtónak nem csak a színét, hanem a mintázatát is? Eddig sima volt, most viszont látszik rajta a fának az erezete is a festék alatt.

–Új ajtótok van.–jelentette ki Chisa-nak a nyilvánvalót.–Miért?

Chisa megigazította magán sötétkék kimonóját, amelyet fehér lótuszvirágminták díszítettek. Szerette a lótuszvirág mintás ruhákat. Egyre kevésbé érték be a ruhái az ikerterhessége miatt. Kezével intett, hogy menjenek be a nappaliba. A hálószobában teljesen lehalkította a televíziót, de nem kapcsolta ki.

–Csodálkozom, hogy húsz éve a szomszédomban laksz, de csak most jut eszedbe megkérdezni, hogy miért cserélgetjük az ajtónkat. Egyszer azt mondtam Kazukinak, hogy jó lenne, ha lenne egy kis változatosság az életünkben. Erre ő azt találta ki, hogy kéthavonta lecserélgeti a bejárati ajtót, mert így egy kicsit olyan, mintha kéthavonta elköltöznénk.

–A lakáson is változtattok kéthavonta?

–Nem. Itt húsz éve minden ugyanott van. Csak az ajtó változik. Azóta se mertem neki megmondani, hogy nem ilyen változásra gondoltam. Inkább te mesélj! Milyen volt a Golden Week Magyarországon?

Minori nagy levegőt vett és a barátnője szemébe nézett.

–A magyarok furcsák.

–Mi volt bennük a legfurcsább?

–Nem szeretnek sorba állni! Nem állnak fegyelmezetten a sorokban a pénztárak előtt. Sőt! Van olyan ember, aki előretolakszik!

Chisa kezében megállt a teáscsésze. Ilyet egy japán ember soha vagy csak vészhelyzet esetén tenne.

–Remélem azért sok pozitív dolgot is tapasztaltál!

Minori nagyot szürcsölt a zöld teába, utána bólintott.

–Náluk is négy évszak van.

Chisa-t elöntötte a büszkeség. A japánok mindig is büszkék voltak rá, hogy náluk négy évszak van.

–Ők is büszkék rá, hogy náluk is négy évszak van?

–Nem érdekli őket.

Chisa letette a csészét az asztalra.

–Hogyhogy nem érdekli őket?

Minori vállat vont.

–Nem tudom. Megszokták és nem érdekli őket. Éppen vége volt náluk a cseresznyevirágzásnak, amikor Sony-val odaértünk.

Minori még mindig nem tudta kimondani rendesen újdonsült párja, Molnár úr keresztnevét, hiába töltöttek együtt egy hetet annak hazájában, Magyarországon.

Chisa az okinawa-i házukra gondolt. Arra a környékre, ahol először szokott a Cseresznyevirágzás ünnepe idején virágozni a cseresznye és erről a hírekben is tudósítanak mindig.

–És kimentetek a parkokba cseresznyevirágzás idején családostól, mint itt szokás?

–Ott nem szokás. Tudják, hogy virágzik a cseresznye és hogy az szép, de különösebben nem érdekli őket.

Chisa éppen fel akart háborodni, amikor tekintete a televízió felé siklott. Minori követte a szemével. A televízió éppen arról adott hírt, hogy Észak-Korea újabb rakétát lőtt ki Japán felé.

 

–Ebben egy kicsit hasonlítunk a magyarokra. Nekik se felhőtlen a viszonyuk minden szomszédos országgal. Igaz, ott nem is lövöldözik egymást rakétákkal. A gyümölcs viszont olcsóbb, mint nálunk. Jóval olcsóbb!

Kopogtattak az ajtón. Chisa meglepetten állt fel és indult el a hang irányába. Miért kopog valaki, amikor csengő is van az ajtó mellett? Kinyitotta az ajtó és Molnár urat pillantotta meg, aki most nem baseball sapkában, hanem egy elegáns ingben és nyakkendőben és szövetnadrágban várakozott. Miután üdvözölte a ház úrnőjét, megszólalt.

–Hideki mondta, hogy Minori itt van. Úgy volt, hogy elmegyünk ma együtt egy étterembe!

Chisa visszament a nappaliba és odalépett a teázgató barátnőjéhez.

–Neked nem kellett volna ma étterembe menned?

Minori letette a csészét az asztalra!

–Teljesen kiment a fejemből! Annyi mindent kellett mesélnem Hidekinek Magyarországról!

–Mesélhettél volna nekem is kicsit többet róla!

–Fogok, de most rohannom kell!

Minori kiviharzott a tátott szájjal bámuló Molnár úr mellett.

–Rögtön jövök!–kiáltotta és becsapta maga mögött a saját lakásának ajtaját, amely ott volt Kazuki és Chisa lakása mellett.

Chisa elmosolyodott azon, hogy negyven év körüli barátnője egy bakfis lelkesedésével rohant rendbe szedni magát. Hirtelen nem tudta, hogy most beinvitálja Molnár urat vagy várja meg a folyosón vele együtt Minorit? Végül ez utóbbi mellett döntött.

–Hogy viselkedett Minori Magyarországon? Úgy látom, fogyott is valamennyit, amíg ott volt. Biztosan nagyon egészségesek a magyar ételek.

Molnár úr hangosan felnevetett.

–A magyar ételekről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy egészségesek. Minori alig evett valamit.

–Miért? Olyan rosszul érezte ott magát?

–Dehogy! Nagyon jól érezte magát! De ha legközelebb megyünk, viszünk evőpálcikát is, mert késsel és villával nem tudtuk megtanítani enni.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...