Ön most itt van:

Kazuki és Chisa: Magyar táncok, japán táncok

 

–Chisa! Gyere csak!–kiáltott ki a laptop mellől a konyhában tevékenykedő barátnőjének Minori.

Chisa egy tányérral a kezében, amelyet éppen szeretett volna elrakni a helyére, jelent meg. El is felejtette hirtelen, hogy a kezében maradt.

Minori éppen az egyik közösségi oldalon nézte Molnár úr egyik megosztott videóját.

–Nézd! Japánok táncolnak!

Chisa nem értette, mi olyan különleges ebben. Látott már elég japán táncot Tokióban és Okinavában is. A fennkölt kagura táncot, a maszkok mögé bújtatott táncosok által előadott gigaku-t vagy éppen azt, amelyik egy történetet mesél el japán fiatalok előadásában.

 

Minori a képernyőre mutatott, ahol japánok adtak elő magyar táncokat. A két barátnő azon volt a legjobban megdöbbenve, hogy milyen sokan megnézték már ezt a videót szerte a világon. Szinte mindenhonnan csak pozitív kritikát kapott.

 

–Ez egy négy évvel ezelőtti videó! Azt írják, hogy az előadók nem szerették volna, hogy ez a videó napvilágra kerüljön, de akinek a birtokában volt ez a felvétel, valószínűleg meghalt, az örököse pedig megtalálta és feltette a világhálóra.

–A statisztikák szerint ez az egyik legnépszerűbb videó Magyarországon! Némelyik járja olyan jól a csárdást, mint a magyarok!

–Magyarország!–sóhajtott nagyot Minori.

Chisa megnyugtatásképpen megfogta barátnője kezét és kinézett az ablakon. A Tokio Tower narancsszínű épületét bámulta.

–Ne aggódj! Hamarosan látni fogjátok egymást!

Minori a szerelmére, Sony-ra, vagyis Molnár úrra gondolt, aki nem tudott velük visszajönni Japánba, mert új feladatot kapott. Kazuki helyett, aki nem vállalta el, ő lett a karbantartási részleg igazgatója. Olyan fizetési ajánlatot kapott, amit nem lehetett visszautasítani. Azt is kiharcolta magának, hogy hat hetente Tokióba utazhat a vállalat pénzén meglátogatni a barátnőjét, Minorit.

–Szerette volna, hogy vele maradjak Magyarországon!

–Ma sem értem, miért nem maradtál vele!

–Kazuki miért nem maradt ott?

–Tudod, hogy Kazuki imádja Tokiót és a japán rendszerességet! Ő nem tudta megszokni, hogy késnek a tömegközlekedési járművek! Az meg, hogy spontán cselekednek sokszor az emberek, egyenesen elriasztotta! Nem szereti, ha valamiben nincs rendszer.

–Félek, hogy nem fogja kibírni a kapcsolatunk a távolságot!

–Miért nem maradtál ott?

–A hazámat természeti csapások sújtják! Észak-Korea felől rakéták szállnak felénk! Nekem kutya kötelességem itt lenni a hazám mellett, amikor az bajban van és nem több ezer kilométeres távolságból figyelni, mi történik itthon!

–Én is pontosan erre gondoltam, amikor hazajöttünk!

A két nő észre se vette, amikor Kazuki hazaért és megállt mögöttük a szoba ajtajában.

Kazuki és Minori tekintete találkozott és boldogan nézték egymást. Régen kötötte össze őket ilyen szorosan a yamatodamashi vagyis a japánságtudat.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: