You are here

Kazuki és Chisa: Földrengés a gyárban

 

 

 

 

Kazuki és Molnár úr rácsatlakoztatták a laptopot a meghibásodott gépre és annak segítségével próbálták meg kijavítani a problémát. Mellettük az operátor éppen kicserélt egy feedert, amely egy olyan alkatrész, amelyre fel vannak fűzve a beépítendő alkatrészei a televízió paneljének. Apró ellenállások, kondenzátorok egy szalagra fűzve, amelyet egy robot egyesével szed ki a szalagból és épít be a nyomtatott áramkör paneljébe.

Molnár úr nézte, ahogy Kazuki a laptopon állít pár dolgot, közben arra gondolt,  hogy otthon pár évvel ezelőtt, amikor a nagyapjával együtt szerelték annak Trabant 601 típusú járművét, elég volt egy csavarhúzó és egy kalapács is a javításhoz.

Kazuki nem szólt semmit. Teljesen bele volt feledkezve a laptop képernyőjébe.Magyaráznia már nem kellett. Mindent megtanított Molnár úrnak, aki eredetileg csak egy hónapra érkezett Japánba tanulmányozni a gépbeállításokat, de Magyarországon elakadtak a gyárépítési munkálatok, ezért megengedték neki, hogy addig maradjon, amíg a magyar gyár el nem készül. Így is olcsóbban jött ki a cég, mintha hazaküldte volna azzal, hogy nem tudják foglalkoztatni tovább. A gyár meg fog épülni Magyarországon és szükség lesz egy olyan tudású karbantartóra, mint Molnár úr.

Molnár úr a gépsort nézte és felfedezte, hogy egy görgő ki van esve az egyik futószalagról. Odalépett, kinyitotta a plexiüveget, amely elválasztotta a gyártósort az emberektől és visszahelyezte a helyére. Kazuki laptopján az addigi pirosan villogó gép rajza zöldre váltott. Kazuki elégedetten nyugtázta, hogy sikerült megjavítani a gépet. Molnár úr nem szólt neki semmit.  Eszébe se jutott, hogy elmagyarázza, hogy ő javította meg a gépet, amíg Kazuki a technológiát tanulmányozta. Megtanulta már, hogy egy japánt nem szokás megsérteni az önérzetében. Indultak volna beállítani az új gépsort, amikor megremegett alattuk a föld.

Molnár úr riadtan nézett körbe. Kazuki becsukta a laptopot és elindult kifelé a gyárból úgy, mint a többi dolgozó. Mindenki otthagyta azokat a gépeket, amelyeket egyébként soha nem szabad otthagyni a folyamatos termelés érdekében. Molnár úr egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát és megkapaszkodott Kazuki kezében. Kazuki, aki igyekezett minél kevesebbszer hozzáérni másokhoz, döbbenten bámult rá, de utána felsegítette.

–Hová megyünk?–kérdezte Molnár úr.

–Ki a gyárból. Megvárjuk, amíg vége lesz a földrengésnek, utána visszajövünk dolgozni.

Molnár úr szeme nagyra kerekedett.

–Földrengés? És nem mentek haza a családotokhoz megnézni, hogy jól vannak-e? Visszajöttök dolgozni?

Kazuki nem értette miért kell neki elmagyarázni azt, ami minden japánnak nyilvánvaló.

–Persze, hogy visszajövünk! Le kell dolgoznunk a földrengés miatt kimaradt időt! Ennyivel tartozunk a vállalatnak, ha már nem végezzük a munkánkat!

–És ezért kapunk valamilyen túlórapótlékot?

Kazuki megrázta a fejét és saját részről befejezettnek tekintette a beszélgetést. Túlórapótlékot a kiesett időért? Mégis honnan jött ez az ember?

Molnár úrnak még ezer kérdése lett volna, de nem merte őket feltenni. Tudta, milyen az, ha Kazuki a teljesen közönyös arcát mutatja. Elővette az okostelefonját és beütötte a rajta található internetes böngészőbe, hogy mi a teendő földrengés esetén Japánban.

Kazuki rámordult.

–Tedd azt el! Liftet és telefont ilyenkor nem szabad használni!

Molnár úr körülnézett. Mindenfelől rosszalló tekintetek néztek rá vissza. Gyorsan elrakta a telefont és jobb híján azt csinálta, amit a többiek. Nézte kívülről a gyárat és érezte, hogy mozog a föld a lába alatt. Csak annyi volt a különbség ő és kollégái között, hogy ő rettegett, hogy elnyeli a föld, a többiek pedig nyugodtan várták, hogy vége legyen a földrengésnek. Ők tisztában voltak vele, hogy ez csak egy kisebb rengés. Tizenöt percnél tovább nem tartott az egész.

Először az épületkarbantartók mentek vissza a gyárba. Leellenőrizték, rendben van e minden az elektromos, a víz és a gázvezetékekkel. Amikor jeleztek, hogy minden kifogástalanul működik, Kazuki intett Molnár úrnak, hogy kövesse. Visszamentek a gyárba és a többi karbantartóval együtt újraindították a vészleállító gombokkal pihenésre kényszerített gépeket. Molnár urat kirázta a hideg, amikor belépett az üzemcsarnokba, ahol eddig mindig duruzsoltak és zakatoltak a gépek. Most viszont kísérteties csend fogadta őket.

gyár

A karbantartókat az operátorok, vagyis a gépkezelők követték és újra elindult a gyártás úgy, mintha nem is történt volna semmi.

–Nem aggódsz, hogy Chisa biztonságban van-e?

–Miért aggódnék? Tudom, hogy biztonságban van! Itt Japánban törekszünk arra, hogy földrengésbiztos épületeket építsünk. Megtanított rá minket a természet és a történelem, hogy csak így maradhatunk életben. Persze adódnak olyan esetek, amikor a természet még így is erősebb. De ha nem lennénk felkészültek, sokkal több japán ember esett volna áldozatául az eddigi földrengéseknek.

Kazuki saját részről ismét befejezettnek tekintette a beszélgetést. Molnár úr gépiesen dolgozott mellette. Próbált a munkára figyelni, de a gondolatai még mindig az életében először átélt földrengés körül forogtak. Hazafelé menet a metrón kapott egy SMS-t Kazukitól.

–Láttam, hogy kicserélted a görgőt a futószalagon!

Molnár úr ezt nem tudta mire vélni. Kazuki még soha nem küldött neki SMS-t. Kisvártatva jött a következő!

arigatou

Molnár úr elégedetten hátradőlt az ülésen. Valami jó mégis történt a földrengés alatt. Kazuki még soha nem köszönt meg neki semmit. Valamit sikerült megint megváltoztatni Kazukin, aki szerette mindig a közönyös arcát mutatni.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: