Ön most itt van:

Kazuki és Chisa eljegyzés Japánban

Kazuki és Molnár úr csendesen iszogattak egy bárban. Mindketten élvezték a hideg sör kellemes ízét. Hetente egyszer ide jönnek be iszogatni munka után. Gyakran csatlakozik hozzájuk Kazuki munkatársa, Ino is, de neki ma más elfoglaltsága volt. Molnár úr nagy levegőt vett és Kazuki felé fordult.

–Kazuki! Hogy kell Japánban megkérni egy nő kezét?

Kazuki kezében megállt a pohár.

–Meg akarod kérni Minori kezét?

Molnár úr bólintott.

–Elég erősnek érzem a kapcsolatunkat ahhoz, hogy szentesítsük hivatalosan is. Szeretném még jobban összekötni az életünket. A fél világot átutaztuk egymásért többször is. Én a jól fizető állásomat is feladtam.

–Ugye tudod, hogy Minori független nő elég régóta és ezt nem biztos, hogy szívesen feladja? Lehet, hogy a lánykéréstől úgy megijed, hogy vége lesz köztetek mindennek.

–Ha megijed, akkor legalább tudom, hányadán állunk! Akkor nem is szeretett igazán!

Kazuki a barátja felé emelte a sörös poharat. Molnár úr azt hitte, pohárköszöntőt szeretne mondani, de Kazukinak esze ágában se volt tósztot mondani. Mindössze két szó hagyta el a száját.

–Bolond vagy!

–Miért? Mert meg akarok házasodni?

–Azért vagy bolond, mert nem bízol a párodban! Évek óta ismerem Minorit! Ha szeret valakit, azt nagyon szereti, ha nem szeret valakit, azt nagyon nem szereti. És ezt ki is mutatja! Ő nem udvariaskodik úgy, mint a japánok kilencvenkilenc százaléka!

Molnár úr bólintott. Ő is épp ilyennek ismerte meg a párját, amilyennek Kazuki leírta.

–Szeretném ősi japán módszer szerint megkérni a kezét, de nem tudom, hogy az milyen!

Kazuki nagy levegőt vett és beszélni kezdett.

–Japánban az eljegyzés, vagy ahogy mi nevezzük, juinó nem két ember, hanem két család egyesülését jelenti. Ilyenkor a menyasszony a vőlegény családjának a részévé válik, ezért a szertartás alatt a vőlegény családja egy nagyobb összeget ad át a menyasszony családjának.

–Ez olyan, mintha megvásárolnák a menyasszonyt!

–A nyugati kultúrában úgy tűnhet, a mi kultúránkban természetes ősi szokás. Több tárgyat is cserél a két család, amelyek a gazdag gyermekáldást, a sírig tartó szerelmet és az örök boldogságot szimbolizálják.

–Az esküvő hol zajlik?

–Egy sinto szentélyben, szűk családi körben.

–Gyűrűt is szokott cserélni az ifjú pár? Szokás ez errefelé?

–Igen, de csak a második világháború vége óta.

Molnár úr lehajtotta a sörét és felállt az asztal mellől.

–Hová indulsz? Még csak most jöttünk!

–Gyűrűt venni!–felelte Molnár úr és kiviharzott a bárból.

–Most már biztos, hogy bolond!–gondolta Kazuki és lassan iszogatott tovább.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: