You are here

Kazuki és Chisa: Deeto és joshikai

Chisa a barátnője, Minori szobájában üldögélt. Minori a monitort bámulta és a lányával beszélgetett. Minori lánya, Hideki Tokióban maradt, amikor az anyja kiköltözött a szomszédjaikkal Magyarországra.

–Hogy tetszik Magyarország, anya?

–Ilyenkor a legszebb! Képzeld, itt is készülődnek a karácsonyra! Minden ki van világítva szép fényesre, a városok főterein hatalmas fenyőfák állnak feldíszítve. Az üzletekben csillog-villog minden!

–Itt Tokióban is minden sarkon mikulásokba botlik az ember. Éppen erről szerettem volna veled beszélni. Szeretnék a deeto napján rendezni egy joshikait!

Minori felkapta a fejét. Japánban a deeto december 24-én van. Az országban nem ünnep ugyan a karácsony, de átvették azt a szokást Európából, hogy ezen a napon mindenki együtt ünnepel. De nem az európai karácsonyokhoz lehet hasonlítani, hanem inkább az Amerikából begyűrűzött Valentin naphoz. Ha ezen a napon valaki egyedül van, az ciki. Az előtte lévő hetekben mindenki igyekszik találni olyan embert, akivel együtt ünnepelhet. Akiknek mégse jön össze, hogy kapcsolatot építsen ki egy ellenkező nemű emberrel, mint ő, az a barátaival ünnepel. A lányok csajbulit, vagyis joshikait, a fiúk fiúbulit, vagyis danshikait tartanak.

­–Joshikait? Az én házamban?

Chisa felállt és a monitor mögé sétált, ahol Hideki nem láthatta. Sebtében ráfirkantott valamit egy papírfecnire és felmutatta Minorinak. A papíron ez állt: Engedd neki!

Minori nem értette Chisa miért ilyen engedékeny. Ha nagyobbak lennének a gyerekei, ő se engedné nekik, hogy joshikait tartsanak, amikor ő nincs otthon!

–Még átgondolom! Majd visszahívlak!–mondta Minori és kilépett a programból.–Alig pár hete tettem ki a lábamat otthonról és ő már bulit akar tartani!

–Jól nevelt lányod van!–felelte Chisa!

–Jól nevelt? Te nem hallottad, mit mondtam?

–Megtehette volna azt is, hogy nem szól neked, hanem egyszerűen megtartja a joshikait! Ha lánybulit akar rendezni, valószínűleg nincs vele fiú, akivel együtt lehetne. De ha így is lenne! Januárban, a felnőtté válás ünnepén már felnőtté avattuk! Szinte már azt tesz, amit akar. Mit tudnál tenni Magyarországról, hogy megakadályozd?

Minori nagyot sóhajtott és beütötte a chat programba a lánya nicknevét.

–Rendben van! Tarthatsz joshikait! Megrendelem neked interneten a karácsonyi csirkét és a kurisumasu keeki-t.

A kurisumasu keeki a karácsonyi torta a japán háztartásokban. A legtöbb helyen ez egy vaníliás piskóta tejszínhabbal leöntve, a tetején eper és csokoládédarabokkal megszórva.

–Magyarországon milyen a karácsonyi torta?–kérdezte Hideki.

–Itt nincs ilyesmi. Beiglit és halászlevet esznek az emberek.

–Mi az a beigli?

–Sütemény, amelyet legtöbbször mákkal és dióval töltenek meg!

–Remélem, a karácsonyi csirkét megrendeltétek már magatoknak!

–Itt nem olyan ünnepi étel a csirke, mint Tokióban. Idén is a KFC-ből rendeljek neked egy karácsonyi csirkekosarat?

–Magyarországon is onnan rendelitek?

–Nem! Ebben az országban nincs sok ebből a gyorsétteremből. És itt nem szokás csirkét rendelni az ünnepi asztalra. Itt mindenki maga főzi meg!

–Fura lehet a december ott, Európában.

–Az itteniek szemében a mi szokásaink furák. Vigyázz magadra!

Miután Minori újra kilépett a levelezőprogramból, leült Chisa mellé a konyhába és megpróbálták pálcika helyett késsel és villával megenni a vacsorájukat. Nagy nehezen legyűrték az ételt. Minori közben azon gondolkodott, miért nem tudott az emberiség egységesen megtanulni ugyanazzal az eszközzel étkezni.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: