Ön most itt van:

Kazuki és Chisa: Chisa és a jócsien

 

Kazuki beletúrt koromfekete hajába, ahogy kilépett a szoba ajtaján, ahol a gyerekek aludtak.

–Elaludtak?–kérdezte Chisa, kilépve a fürdőszobából.

–Igen!–felelte Kazuki és lerogyott egy székre.

Mióta Kazuto és Aomame elkezdtek mászni és lassacskán járni, nem győztek utánuk rohangálni. Kazuki munka után hazatérve holtfáradtan a gyerekeket kergette, hogy még véletlenül se rántsanak magukra, vagy borítsanak ki valamit, úgy aludt reggelig, mint a bunda. Eddig a kötelességtudat volt neki az első, ezért a biológiai órája mindig figyelmeztette, mikor kell felkelnie és pontosan akkor is ébredt. Ma már alig bír a telefonja ébresztőrájára is felébredni.

–Szeretnék elmenni dolgozni!–jelentette ki Chisa.

–Most? Eddig is kerestem annyit, hogy ne kelljen dolgoznod! Itthon maradtál, gondoskodtál a házról és a gyermekekről.

–Egész nap együtt vagyok a két gyerekkel! Alig van időm rendben tartani a lakást, mert folyton utánuk rohangálok!

–De ha elmész dolgozni, még annyi időd se lesz!

–Csak valamilyen négy órás állásra gondoltam! Utána hazajönnék és rendet rakné itthon! Utána meg elmennék a gyerekekért a bölcsődébe!

–Bölcsőde? Bölcsődébe akarod íratni őket, csak azért, hogy ne fáradj el mellettük?

–Nem! Azért akarom beíratni őket, hogy rend legyen itthon! És egy bölcsődében vagy egy óvodában sokat edződnének.

Kazuki elgondolkozott Chisa javaslatán. Japánban a bölcsődék legnagyobb haszna nem is az, hogy a munkába visszatérő szülők válláról levegye a terhet, hogy hová helyezze el a gyermekét, ameddig ő dolgozik, hanem az edzettség. A japán bölcsődékben a gyerekek nem hordanak zoknit. Mezítláb járnak a legnagyobb hidegben is. Párszor megfáznak és elkapják egymástól a fertőző betegségeket ugyanúgy, mint Magyarországon. De a japán gyerekek utána olyan edzettségre tesznek szert a bölcsődében, amelynek idősebb korukban nagy hasznát veszik.

A gyerekek három éves korukban már kanállal és villával esznek, utána tanítják meg őket az evőpálcikával enni.

–Ha betöltik a három éves kort, utána abbahagyom a munkát és beíratjuk őket egy jócsienbe.

A jócsien olyan óvoda, ahová leginkább azoknak a szülőknek a gyermekeit veszik fel, ahol a nő háztartásbeli. Ide három éves koruktól járhatnak a gyerekek. Előbb nem. Minden jócsiennek van valamilyen profilja. Például lehet tanulni nyelvet, zenét, tornát. A gyermekek három éves kor után összetakarítanak maguk után. Már ekkora korban önállóságra nevelik őket.

–Nem mondasz semmit, Kazuki?

Kazuki nem felelt. Már öt perce aludt. Ülve, ruhástól, és teljesen elfáradva.

 

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: