You are here

Kazuki és Chisa: Az új könyv

japán könyvesbolt

A barna ajtón kopogott valaki. Kazuki kisétált a konyhából és szélesre tárta a bejárati nyílászárót. A szomszédasszony, Minori és a lánya, Hideki állt előtte. Minori fekete pulóvert és kék farmert vett fel. Hideki oldalán egy Louis Vutton táska lógott. Kék farmert viselt ő is, de neki a térdén direkt ki volt szakítva. A piros kardigánja alatt egy vékony világoszöld blúz látszott. Amikor az ajtó kinyílt, éppen egy léggömböt fújt ki a szájában rágott rózsaszín rágógumiból. Közben az anyjára nézett és annak rosszalló pillantásától annyira megijedt, hogy a rágót nem szívta vissza időben a szájába és az hatalmas pukkanás kíséretében terült szét az arcán.

A mindig komoly Kazuki a földet kezdte bámulni és úgy próbálta meg visszatartani a nevetést.

–Hazamegyek megmosakodni.–mondta szégyenkezve Hideki.

Miután távozott, Minori is levetette a szigorú anyai nézést és ő is elmosolyodott.

–Gyerek.–próbált mentegetőzni.

–Húsz éves. Most avatták felnőtté januárban. A társadalom szemében nem számít gyereknek.

–Attól még gyerek. Csak azért jöttünk, hogy megkérdezzük Chisa-t, van e kedve velünk jönni a könyvesboltba.

Kazuki a karórájára nézett. Az eredeti Casio óra, amelyet a csuklóján viselt este nyolc órát mutatott.

–Most? Utoljára akkor mentetek ilyen későn könyvet vásárolni, amikor megjelent a legutóbbi Murakami Haruki könyv! De az hét éve volt!

Közben Chisa is előkerült és megállt a férje mellett az ajtóban. Világoskék kimonója már alig érte be egyre növekvő pocakját.

–És holnap jelenik meg az újabb! Hét év után!–magyarázta a férjének.– A rajongók most is a könyvesboltok előtt várják, hogy megvehessék a legújabb kötetét! Sőt! Van olyan könyvesbolt, ahol megengedik a rajongóknak, hogy ott aludjanak nyitásig és akkor egyből a kezükbe vehetik a könyvet! Az a címe, hogy Kisidancso Gorosi. Minori! Sajnos most nem mehetek veletek! A gyerekek nem biztos, hogy díjaznák, ha egész éjszaka ott állnék vagy ülnék egy könyvesbolt előtt!

Hírdetés
Hírdetés

Kazuki tudta, hogy a felesége mekkora rajongója Murakami Harukinak. A könyvespolcukon nem sok könyv helyezkedett el, de a Norvég erdő vagy az 1Q84, amely évek óta vezeti a japán eladási listákat, ott volt közöttük. Nem azért nem volt sok könyv, mert nem szerettek olvasni. Chisa–nak ez volt az egyik kedvenc kikapcsolódási tevékenysége. De mióta kapott a férjétől egy e-book olvasót, azóta inkább azon olvasott, mert azt sötétben is lehetett használni.

Kazuki a tavalyi Nobel-díj bejelentésre gondolt. Eszébe jutott, Chisa és Minori milyen dühösek voltak, amikor nem a kedvenc írójuk, Murakami Haruki lett az irodalmi Nobel-díjas, hanem Bob Dylan. Kazuki is furcsállotta, hogy mégis hogyan kaphat Nobel-díjat egy zenész, de miután elolvasta Dylan versesköteteit, az sok mindent megmagyarázott neki.  Az még szimpatikusabb volt, hogy Bob Dylan el se ment a díjátadóra. Talán ezt a díjat már ő is soknak tartotta a tizenhárom Grammy, a Golden Globe és az Oscar díj mellé.A feleségének nem merte elmondani, hogy olvasott Bob Dylan verseket. Miután végzett a versek elolvasásával, gyorsan letörölte őket az e-book olvasóról. Chisa és Minori pedig tovább dühöngtek. Murakami Haruki évek óta ott van a legesélyesebbek között az irodalmi Nobel-díjra és megint nem kapta meg!

–Talán így, hogy jelent meg új, több kötetes regénye az idén, meg fogja végre kapni a Nobel-díjat!

Minori szeme felcsillant, amikor Chisa kiejtette ezeket a szavakat. Mindkettejükben újra feléledt a remény.

Kazuki nagyot sóhajtott. Kezdte bánni, hogy az éves szabadságát az okinawai kirándulásra pazarolta el. Mert, ha Murakami Haruki idén se kapja meg a Nobel-díjat, akkor ő nem akar hazajönni abba a lakásba, ahol két megveszekedett rajongó szidja azt az embert, aki a kedvenc szerzőjük helyett kapta meg a világ legnagyobb irodalmi elismerését. Ezt elég volt neki tavaly átélnie.

Hideki visszatért és látszott rajta, hogy nem tanult az előbbi hibájából. Most egy világoszöld rágógumiból eregetett buborékokat. Minori lemondóan legyintett és elindult a lányával a lift felé.

–Neked is hozunk egyet az új könyvből!–kiáltott oda a bezáródó liftajtón keresztül a barátnőjének.

–Köszönöm!­–kiáltott vissza Chisa.

Kazuki becsukta az ajtót.

–Jó lett volna velük menni! A könyvesboltok nagyon jó éjszakai programokat szerveznek!

Chisa lehunyta a szemét és a hét évvel ezelőtti könyvbemutatóra gondolt, ahol ő volt az első, aki megszerezte a legújabb könyvet abban a könyvesboltban, amely előtt egy egész éjszakát virrasztott ért Minori társaságában.

–Én is hódolni akarok a kedvenc éjszakai programomnak! Az alvásnak!–mondta Kazuki és bebújt az ágyba.

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: