Ön most itt van:

Kazuki és Chisa: Az esküvő

Molnár úr a legszebb öltönyében sétálgatva, idegesen tördelte a kezét. A grafitszürke öltöny nadrágja és zakója is csillogott Kazukiék lámpája alatt.

Kazuki is öltönyben feszített. Ő feketét vett fel és ugyanolyan kényelmetlenül érezte magát benne, mint Molnár úr a sajátjában.

Chisa is ünnepi öltözékben volt, sőt a két gyereket, Kazuto-t és Aomame-t is a legszebb ruhájukba öltöztette fel.

–Mehetünk?–kérdezte Kazuki.

Molnár úr bólintott és barátja családjával együtt kilépett az ajtón. Átsétáltak a szomszédba, Minori lakása elé.

Minori lánya, Hideki nyitott ajtót a csengetésre. Beinvitálta a vendégeket a szobába, ahol Minori várta őket. Mellette ott ült néhány rokona, akik közül Kazuki és Chisa még sokakat nem láttak eddig.

Elhangzott pár dicsérő szó a menyasszony kelengyéjéről, amelyet régi japán szokás szerint két nappal az esküvő előtt át kellett volna szállítani a vőlegény lakásába, de mivel Minori, a menyasszony és Molnár úr, a vőlegény, hónapok óta egy lakásban laktak, ettől a szokástól eltekintettek.  Molnár úr szerette volna, ha hasonlít az esküvőjük egy tradicionális japán esküvőhöz, de volt pár dolog, amit nem tudtak kivitelezni.

A nászmenetet a menyasszony szüleinek kellett volna vezetni, de Minori szülei már nem éltek, ezért a nászmenet élén Molnár úr egykori főnöke, Imamura Szan, és unokaöccse, Kazuki és Molnár úr barátja, Ino sétáltak.

A vőlegény és a menyasszony hozzátartozói külön sorban kellett volna, hogy vonuljanak. Ezt se tudták megoldani, mert mindenki vegyült mindenkivel. Molnár úr testvére és annak gyerekei tátott szájjal sétáltak a tömegben Tokió járdáin.

A házasságkötő terembe tartva meg kellett volna állni egy háznál, amelyet nakasuku-nak neveztek. Itt, amíg a  nők megigazítják a sminkjüket, addig a többiek pihennek egyet. Molnár úr és Minori esküvőjéből ez is kimaradt.

A helyszínen egy tizennyolc lépésből álló szertartás vette kezdetét. Az ifjú pár aláírt egy hosszú papiruszt, amelyből később a vőlegény felolvassa a saját, és újdonsült felesége fogadalmát.

A papír aláírása után a szentélybe indultak. Közben Minori és Molnár úr is átöltöztek. Minori shiro maku-t( hagyományos fehér kimonót) , arany virágokkal díszített parókát viselt, amelyen az aranyszínű virágokat a fehér kapucni takarta el.

Molnár úr a speciális kimonójára, a montsuki-ra, kiskabátot, vagyis haori-t húzott. Ezt a családi címernek kellene díszítenie, de Magyarországon nem sok ember rendelkezik családi címerrel, ezért az ő haori-ja egyszínű volt. Ő javasolta, hogy tegyék rá kedvenc kosárlabda csapata, a Chicago Bulls címerét, de miután mindenki leszavazta, ő is elvetette ezt az ötletet.

Ráncos nadrágot, hakama-t viselt a felsőruházata mellé.

A szentélybe csak a szűk család léphetett be. A sinto pap rituálisan megtisztította a házasulandókat egy olyan rúddal, amelyen összehajtogatott fehér szalagok lógnak. Több taps és meghajlás utána a pap táncolni kezdett és közben imákat mormolt.

Három különböző tálba szaké volt kiöntve, amelyet a vőlegény és a menyasszony egymást követve kóstolnak meg. A három tál az Ég, a Föld és az Emberiség jelképe. A szakét a násznép is megkóstolhatja.

Molnár úr és Minori felhúzták egymás ujjára a gyűrűket. Utána Molnár úr felolvasta a papiruszról a régebben megírt fogadalmat. Újabb taps és hajlongás következett. Az esküvő ezzel véget ért.

A szertartás végeztével beültek a kedvenc éttermükbe a násznéppel együtt. A fogadás végén a menyasszony és a vőlegény megköszönte a násznépnek a részvételt. Csak Kazuki maradt ott velük. Chisa is korábban elment, mert a gyerekek már nyűgösek voltak és le kellett őket fektetni.

Kazuki megveregette barátja vállát.

–Véget ért ma az agglegényélet!

Molnár úr elmosolyodott és átölelte Minorit, aki a házasságkötés után a fehér ruhát színesre cserélte, mivel az a szokás, hogy a menyasszony a vőlegény színeit veszi fel a szertartás végeztével.

–Kazuki! Ahhoz véget kell egy régi dolognak érnie, hogy valami új és sokkal nagyszerűbb dolog elkezdődhessen!

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: