Kazuki és Chisa: A judo világbajnokság előtt

2017. augusztus 18. péntek
Írta:
Tóth Krisztián és Nisijama Daiki Judo Grand Prix döntő 2014

Tóth Krisztián és Nisijama Daiki Judo Grand Prix döntő 2014

Kazuki a televíziót nézte. Büszkén pillantgatott le a televízió képernyője alatt a márkajelzésre. Örömmel töltötte el, hogy egy olyan készülékben nézheti a műsort, amelynek a teljes legyártását figyelemmel kísérhette és aktívan részt vehetett benne. A sportcsatornát nézték, amelyen éppen egy judo verseny döntőjét izgulhatták végig.

–Tudod, hogy augusztus végétől szeptember elejéig Magyarországon lesz a judo világbajnokság?

Kazuki nem értette, miért kellett a világnak kisajátítani olyan tradicionálisan japán sportokat, mint a karate, az aikido vagy a judo. Ezeknek az oktatását és a versenyeit mindig Japán határain belül kellett volna tartani. Szerencsére a legtöbb honfitársa nem osztotta Kazuki álláspontját.

–Mondj egy híres magyar judost!

Molnár úr elmosolyodott. Kazuki úgy látszik, nincs tisztában a magyarok judo eredményeivel. Végre büszkélkedhet valamivel japán barátja előtt!

–Ott vannak például az Ungvári testvérek Ceglédről. Miklós Londonban ezüstérmes volt az olimpián. Valamint világkupa győztes és Európa bajnok.  Hatszor volt az év magyar cselgáncsozója. A testvére, Attila is szép eredményeket ért el a sportágban. Világkupa győztes is volt.

–Hm.–jegyezte meg Kazuki.

Molnár úr nem tudta, hogy ez a hm az elismerést jelentette vagy az érdektelenséget.

–Ucsisiba Maszato Athénban és Pekingben is olimpiát nyert. Nomura Tadahiro Sidney-ben. A japán judo még mindig a világ élvonalában van.–jegyezte meg Kazuki.

–A magyar is. Felelte büszkén Molnár úr.

Nem vették észre, hogy miközben beszélgetnek, és azon versenyeznek, melyik népnek vannak jobb cselgáncsozói, Chisa és Minori megállnak az ajtóban és figyelik őket. Chisa kezében Kazuto, Minoriéban pedig Aomame szundikált.

–Nektek hány olimpiai bajnokotok van ebben a sportágban?–kérdezte egyre nagyképűbben Kazuki.

–Egy. Kovács Antal. De van sok dobogós helyünk.

Molnár úr kezdte érezni, hogy vesztésre áll. Tudta, hogy a judo hazájának biztosan egynél több olimpiai bajnoka van. Kazuki is kezdte nyeregben érezni magát, ezért tovább kezdett licitálni.

–A tokiói olimpián 2020-ban szerintem minden súlycsoportban japán ember lesz a bajnok.

Molnár úr felhorkant.

–Ezt te sem gondolod komolyan!

–Ti rendeztetek már olimpiát? Tokióban ez lesz a második.

Molnár úr egyre dühösebb lett.

–Egyszer megnyertük a rendezési jogot, de kitört az első világháború, a vesztes oldalon voltunk és elvették tőlünk a rendezés jogát. Utána megint megnyertük a rendezési jogot, de kitört a második világháború, megint a vesztes oldalon voltunk és megint elvették a rendezési jogot. Most is szeretett volna a kormányunk olimpiát rendezni, de most a nép szavazta le.

–Ezt meg tudom érteni.–felelte Kazuki.–Annyira én se rajongok érte, hogy vadidegen népek árasszák el a várost, ahol élek.

–Nálunk nem ez volt az ok. A kórházak és az iskolák romokban vannak, miközben stadionok épülnek, amelyek konganak az ürességtől.

Kazuki megállapította magában, hogy a magyar nép furcsa szerzete a világnak, de nem szólt többet. Japán is a vesztes oldalon állt a világháború idején. Valamilyen szinten át tudta érezni a magyar nép fájdalmát, akiknek azóta se sikerült rendesen talpra állniuk.

Csendben nézték tovább a sportcsatornát, de fogalmuk se volt, ki lett a győztes. Kazuki és Molnár úr is saját gondolataikba voltak elmerülve.

Chisa és Minori lassan becsukták az ajtót.

–Férfiak!–mondta Minori kissé megvetően.

Chisa csak mosolygott.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...