Ön most itt van:

Judo-riport II. rész – Interjú Pupp Rékával

Magazinunk judo-riportja tovább folytatódik. Ezúttal Pupp Rékával sikerült interjút készítenünk, aki elmesélte, hogy lesz egy judo iránt lelkesedő gyerekből Magyarország egyik legtehetségesebb judósa.  Szót ejtett az élsport megpróbáltatásairól, valamint azt is elárulta, hogy milyen a judo őshazájában, Japánban felkészülni az Olimpiára.

Inter Japán Magazin (IJM) Minek köszönhető, hogy a judot választotta hivatásának?

Pupp Réka (PR) Még általános iskola első osztályában kezdtem el judózni. Az iskolámban nagy népszerűsítésnek örvendett ez a sport, így még a tantervbe is bekerült. Kaptam egy szórólapot és felolvastattam a tanító nénimmel. Nagyon megtetszett, hazamentem és azt mondtam, hogy judózni szeretnék. A szüleim először vonakodtak, de kis győzködés után levittek az első edzésre, amit akkor még csak néztem. Később már be is álltam, és végül ott ragadtam.

(IJM) Mikor ért arra a pontra, ahol úgy érezte, hogy biztosan profi versenyző lesz?

(PR) Ez egy jó kérdés. Talán azt mondanám, hogy a junior éveim (19 éves korom környékén) végén. Az elején nem arra készültem, hogy én EB-re, VB-re vagy esetleg Olimpiára fogok menni, de azt hiszem ez akkora már teljesen biztos lett bennem. Mára természetesen mindent ennek rendelek alá.

(IJM) Egy judo-versenyző számára mi a legnagyobb kihívás?

(PR) Számomra a kudarcok a legnehezebbek. Sajnos vagy nem sajnos, de nekem sok idő kell hozzá, hogy átlépjek egy-egy rosszul sikerült versenyen. Nagyon sokat agyalok utána, hogy mit rontottam el, mit kellet volna máshogy. Sokszor szívesen visszatekerném az időt, hogy láthassam mi lett volna, ha… Tudom, hogy ezen felesleges gondolkozni, de ilyen vagyok.

(IJM) Mi volt a legkiemelkedőbb siker, illetve kudarc az eddigi pályafutása során?

(PR) A kudarccal kezdeném. Van több is, de talán egy utánpótlás EB-t említenék. Nagy reményekkel utaztam ki. Előző évben 3. lettem, ott természetesen szerettem volna jobb lenni. Sajnos a döntőbe jutásért kikaptam és utána a harmadik helyért is kikaptam, így még a dobogóra sem tudtam felállni. Nem voltam a legjobb hangulatomban, a környezetem tudna róla mesélni. Nem vagyok az a dühöngős fajta, így én ilyenkor inkább csak bezárkózom és kerülöm a társaságot.

A legbüszkébb eddigi pályafutásom során a Junior EB aranyérmemre vagyok. Azon a napon tényleg minden úgy jött ki, ahogy terveztem. Nem volt egyszerű nyerni, de testben és fejben is tejesen ott voltam és sikerült a dobogó legfelső fokára állni. Nagyon jó érzés volt, hogy mindenki szurkolt, hogy az edzőim teljes mértékben elégedettek voltak és, hogy nekem játszották a Himnuszt. Az itthoniakról nem is beszélve.

(IJM) Milyen mentalitással kell bírnia egy profi judosnak az edzések, illetve a versenyek alatt, és milyennel a magánéletben?

(PR) A gőzt ki kell engedni, ez mindenkinek máshogy megy. Én nagyon ritkán teszem ezt meg, lehet változtatnom kellene rajta. Ritkán jutok el abba a társaságba, ahol teljesen el tudom magam engedni. Az évek nagyon hosszúak, februárban már versenyzünk, és december közepén végzünk. Szóval a lehetőségeket meg kell keresni és ki kell használni maximálisan.

(IJM) Hogyan építi fel egy-egy versenyre való felkészülését?

(PR) Majdnem egész évben hasonlóan edzünk, ahogy említettem is, egész évben menetelés van. Verseny mentes heteken 10-et edzünk.  A versenyek hetében persze kevesebbet edzünk. A hét első két napját szoktuk megtolni napi két edzéssel. Szerdán általában utazunk, ami legtöbbször egész napos mutatvány. A helyszínen a mérés előtti nap, ami csütörtök legtöbbször, már csak egy átmozgatást csinálok, hogy a súlyom meglegyen a mérésre és mozogjak egyet a hosszú út után. A diétám nem olyan szigorú, mert elég könnyen tudom hozni a súlyom. Odafigyelek, hogy minőségi ételeket egyek és kevés zsírt vigyek be, de ha úgy adódik, hogy pizzázik a család én sem maradok ki. Mentálisan természetesen áll mögöttem szakember. De az edzőmre és a családomra is számíthatok. Főleg a húgomra, aki kajakban már felnőtt EB éremmel rendelkezik párosban.

Forrás: judoinside.com

(IJM) Dr. Tóth László elnöktől tudjuk, hogy jövő évben ön is tagja lesz a tokiói magyar olimpiai válogatottnak. Hogyan készül a Tokiói Olimpiára?

(PR) Remélem az Elnök úrnak igaza lesz! Én még nem veszem 100 %-osnak az indulásomat, még hosszú a kvalifikáció. Különös terv még nincs az Olimpiára való készülésben, most még a kijutáson van a hangsúly. Edzünk a szokásos módon és versenyzünk a kiemelt versenyeken, hogy bebiztosítsam a helyem.

(IJM) Tavaly már megkezdte az edzéseket egy japán edzőközpontban. Mennyire tudta megszokni a környezetet, az ételeket, sikerült-e összebarátkozni a japánokkal?

(PR) Igen, 2018 és 2017- ben úgy egy év leforgása alatt kb. öt hónapot voltam Japánban. Mind az öt hónapot ugyanott töltöttem. Szerintem az ottani lehetőségek nagyon jók voltak. A partnerek nem a japán élmezőnybe tartoztak, de így is nagyon jó küzdelmi edzéseket tudtunk megejteni, rengeteg küzdelemmel, amire itthon nincs lehetőség, mert elég kevesen vagyunk. Az ételeket is meg tudtam szokni, nem volt egyszerű, mert elég válogatós vagyok, de megtaláltam azt, amit meg is eszem. A judós társaság meg nagyon jó kis közösség volt. Csak lány csapat, ami először kicsit furcsa volt, mert mi közösen edzünk a fiúkkal, de így is jó hangulatú edzések voltak. A lányok nagyon befogadóak és barátságosak voltak. A kommunikáció volt nehézkes, mert ők nem nagyon beszélnek angolul, de azért sikerül megértenünk egymást.

(IJM) Mit talált újdonságnak, illetve különlegesnek a japán sportolók edzésében és életmódjában?

(PR) A japánok teljesen más mentalitással eddzenek, mint itthon. Kint még az is 110 %-kal csinálja végig az edzést, akiből biztosan nem lesz versenyző. Ez nekem nagyon tetszik, mert itthon van, aki nem akar edzeni és lehúzza az edzést.

(IJM) Mi a japán judósok erőssége?

(PR) Nem tudom máshogy mondani: a vérükben van, érthetetlen. Olyan fogástechnikával rendelkeznek, amit más nemzeteknek sokáig kell gyakorolni, hogy hasonló szintet elérjenek. És természetesen technikailag is nagyon kiemelkedők.

(IJM) Vannak jól bevált rituálék a versenyek előtt?

(PR) Szokásaim vannak. Mindig verseny előtti nap mosok hajat. Mindig ugyanabban a szettben melegítek be. Egy nyertes meccs után szeretek mindent ugyanúgy csinálni, mint előtte, mert az bevált. És van egy furcsa beidegződésem, hogy meghajlás után megigazítom a hajam, ez már nem tudatos mozdulat. Erre japánban hívták fel a figyelmem. Kazue szenszei sokat nevetett rajtam.

(IJM) Mi az ön erőssége, mitől tartanak leginkább az ellenfelei?

(PR) Azt, hogy az ellenfelek mitől tartanak, nem tudom, de a legnagyobb erősségemnek az állóképességemet tartom. Sok, hosszabbításos meccsem van és az esetek többségében jobban bírom, mint az ellenfeleim.

(IJM) Milyen célt tűzött ki magának az olimpiára?

(PR) Konkrét célon még nem gondolkoztam. Először is legyen biztos a kijutás és utána ráérek ezen gondolkozni.

Köszönet az interjúért Pupp Rékának és a Magyar Judo Szövetségnek! Szorítani fogunk érte és az egész magyar csapatért az Olimpián!

Nagy Zoltán
Inter Japán Magazin

Ajánlott bejegyzések