Lukáts János: Haikuk (2.)

 Japáni versek (2.)

      Kalandozás ez, nem úti cél… Ha ismeretlen ház vendége vagy, nézz le a gazda kútjába, ülj le karosszékébe, és ízleld meg borát. Hallgasd a háziak szavát, ne hidd el, és ne tagadd. Ne nevesd ki, de könnyet se ejts érte. Nem biztos, hogy a házat megismered, de lehet, hogy megszereted. Más házban másképp ejtik a szót, másképp mondják a verset. Ezer éve építik, akár egy korallpalotát. Hogy lehetne eltanulni tőlük egy kútba nézéssel, egy kortyantással?!
      Ezért nem japánok ezek a versek, csak – japániak.

Haiku 6

Fűbe vész a nyom
lelkemben gyalogút fut
bizton hazavisz

Haiku 7

Vízcseppben arcod
óriást mutat s felszív
egy alkonyi perc

Haiku 8

Krúgj, daru értem
–   sose lesz szürke tollam! –
egy őszi panaszt!

Haiku 9

A tó égre néz
ragyogó szeme tükör
írisze lennék

Haiku 10

Vadlibák szállnak
vadliba voltam én is
nézek utánuk

Lukáts János
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések