Japánban 5-ös, Indonéziában 6,7-es erősségű földrengés

Földrengés

Október 12-én 6,7-es erejű földrengés okozott pánikot Indonézia keleti részén.  A tenger alatt 7-es erejű rengés azonban szerencsére nem okozott nagy anyagi károkat, és emberéletben sem esett kár. Ugyanekkor a japán fősziget, Honshu keleti részén 5-ös erejű rengéseket mértek.

Japánban a 2011 március 11-ei 9-es erejű földmozgás követő egy évben mintegy 3000 különféle rengés volt, amelyek mostanára megritkultak. A mai eset után is hamar napirendre tértek, de a felszín alatt maradt némi aggodalom.  Tudósok ugyanis kiderítették, hogy tavaly letört az a tenger alatti hegycsúcs, ami eddig a tengerbe csúszó japán főszigetet megakasztotta. Éppen ezért az eddiginél is nagyobb és pusztítóbb földrengést jósolnak a következő öt éven belül.
Kapcsolódó cikkek:

Földrengés-sorozat Japánban

Földrengés-sorozat Japánban

Tavaly év végére ritkultak a földrengések, de az új év erős rengéssel köszöntött be, és a március 11-i természeti katasztrófa évfordulója után ismét sűrűsödni kezdtek a földmozgások.

Március 14-én este földrengések sorozata sújtotta Tokiót és észak-Japánt. A legerősebb, a hokkaidói központú rengés 6.8 magnitúdójú volt. Az északi part egyes települései azt tanácsolták lakóiknak, hogy hagyják el otthonaikat. Este 9 óra körül pedig 6.1-es magnitúdójú földrengés rázta meg a japán fővárost.
A rengés központja a nemzetközi repülőtérnek is helyet adó szomszédos Chiba megyében volt.

Japánban 11-én volt egy éve, hogy a 9-es magnitúdójú földrengés és cunami sújtotta az országot, kb. 25.000 halottat hagyva maga után. Ennek következménye volt a fukusimai atomerőmű katasztrófája, amely Csernobil óta a legsúlyosabb nukleáris baleset.
Kobayashi
Inter Japán Magazin

http://interjapanmagazin.com/proba-5/
Földrengés, cunami, soha nem tapasztalt mértékű katasztrófa Japánban
A 6852 szigetből álló Japán a földrengések hazája. Lakóinak lába alatt itt mozdul meg legtöbbször a talaj, szeszélye szerint évente több ezerszer. Akire gyakran köszöntött a hirtelen bizonytalanság, hogy az életéből talán csak 20-40 másodperc maradt, más emberré válik. Mert a földrengést megszokni nem lehet.

A Japánban töltött 31 évem alatt számtalanszor találkoztam a természet gigászi erejével. A földmozgás kezdetét az épület egyre erősödő jobbra-balra ingásából észleljük, amit aztán vérfagyasztó hang-egyveleg kísér. Reccsenések, roppanások, feldőlő bútorok, lehulló tárgyak hangja, ablakcsörömpölés, sikolyok, összedőlt épületek robaja.

A cseresznyevirágos szigetországban hat esetben kényszerültem gyors és végső számadásra. Ebből egyik alkalommal az épület rendhagyóan nem jobbra-balra, hanem körmozgással ingott, másik alkalommal pattogott, a harmadik esetnek pedig az időtartama volt rendkívüli, tudniillik, majdnem egy percig tartott. Ezeken azonban mind erejében, mind időtartamában messze túltett a mai idegpróba.

Japán idő szerint délután 3 óra után megmozdult alattunk a föld, és ez az állapot kisebb-nagyobb megszakításokkal immár tizenegyedik órája tart. Az épület inogni kezdett, és amint a kilengése 10-15 másodperc elteltével nem hogy csökkent volna, de erősödött, menekülőre fogtuk a dolgot.

A japán házakat direkt úgy építik, hogy földmozgásra inogjanak. Úgy még akkor is egyben maradnak, amikor a masszív szerkezetek összeroppannának vagy széthullanának.

Bár a hozzáértők szerint ilyenkor okosabb asztal alá bújni, sokan mégis a szomszédos parkolóban kerestünk menedéket, ahol az összedőlő épületek és villanyoszlopok sem tehetnek bennünk kárt.

“Ódzsisin! ódzsisin!” (Földrengés! Földrengés!) hangzott fel innen-onnan. Szomszédjaim sikoltozva futottak ki házaikból, még pizsamás is akadt közöttük, macskáik pedig halálfélelemben rohangásztak körülöttük. A riadalomra minden okunk meg volt. A máskor oly függőleges falak és oszlopok most táncot jártak körülöttünk, egyetlen álló pontba nem tudott megkapaszkodni a szemünk.

A kisebb földmozgásokat az utcán járva észre sem vesszük, de most a parkoló aszfaltja úgy vonaglott alattunk, mintha tréfás manók a szőnyeget rángatnák oda-vissza.

“80 éves vagyok, de ilyet először éltem meg” – morogja szomszédom, Tamura bácsi, akivel summázva összegezzük az utóbbi évtizedek megpróbáltatásait.

A rázkódás néhány perc múltán csitult, de nem múlott. Egy fiatalasszony széket és takarót hozott a parkolóba. Még órákkal később is ott találtuk az újabb rengések elől visszafutva, ölében sokkos kisfiával. A gyerek sikoltozott, ha zárt helyre próbálta bevinni. Mi viszont újra és újra visszaszállingóztunk házainkba, és mint ilyen esetben mindig, bekapcsoltuk a televízió állami csatornáját, az NHK-t. Vészhelyzetben a japán kormány azon keresztül közli a friss híreket, és a további teendőket.

A mai hírek a pusztításról szólnak. Megtudtuk, hogy a mai földrengés ereje a Richter-skála szerint 8,9-es volt. A legnagyobb az utóbbi 140 évben, ha ugyan nem Japán egész történelmében. Én csak Az 1995. évi kóbei földrengésre emlékezhetek, ami 7,3-as erősségű volt, és hatezer halálos áldozatot követelt.

A mostani Japán észak-északkeleti partjait érintette, és a rengést követő 6-10 méteres szökőár egész városrészeket sodort el. A kár előzetes becslések szerint 100 milliárd US dollár.

A távolabb élők a televízió képernyőjén követhetik az eseményeket. A kamera ráközelít az utcán keresztben fekvő halászhajóra, amit egyszerűen csak odadobott az óceán. Az üzletsoron autókat sodor az ár, tulajdonosa a habokban úszik utána. A halottak száma hivatalosan 110-nél jár, de a számadat egyre kúszik felfele. Rövidesen elérheti a több százat, ezret.
Leállt a fukushimai atomerőmű két blokkjának a hűtése. Nukleáris vészriadót rendeltek el. Több városban tűz ütött ki, a házakkal egyetemben leégett egy olajtározó is. A naritai nemzetközi repülőtér összes járatát törölték, leálltak a metrók, vonatok, de még a felvonók és a mozgólépcsők is. A boltok többsége bezárt. A híreket nézzük és 5-10 percenként, amint erősödik a rezgés, ugrunk az ajtóhoz, felkapjuk a túlélő csomagot, és ha futunk, ha kell. “Fuss az életedért!” Nehéz éjszakánk lesz.

Persze, tudom, Japán mint mindig minden nehézségen, ezen is túlteszi magát. Nem csak azért, mert a földrengésekre legjobban felkészült ország, de azért is, mert a japán emberek szorgalma és munkaszeretete a természet minden csapásán úrrá lesz.

Doma-Mikó István
Tokió
Inter Japán Magazin

Nakano
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések