Japán

1992. május 1. péntek
Írta:

Japán

A Japán szigetsor ív alakú vonulata a Csendes-Óceán észak-nyugati szélén, az északi szélesség huszadik és negyvenötödik foka között helyezkedik el. Más szóval Kuba és Új-Skócia vonala közt húzódik, ezért bizonyos területei más-más égöv alá esnek. Így a szubtrópusi, trópusi, a mérsékelt és a szubarktikus éghajlat egyaránt képviselve van. A négy évszak váltakozása a monszun által szállított légtömegek hatására alakult ki.
A Japánt képező négy fősziget, a Honsú (Fő sziget), Sikoku (Négy tartomány), Kjúsú (Kilenc tartomány) és Hokkaidó (Északi Tengeri Út) közül a Hokkaidót Honsúval összekötő Szeikan alagutat (hossza 54,7 km) 1985-ben adták át a forgalomnak. A négy sziget teljes szárazföldi összeköttetése 1988-ban valósult meg, ekkor készült el a Sikoku és Honsú közti 9 km hosszú Szetoóhasi nevű óriáshíd.
(Kyúsú és Honsú között már 1944-ben megnyitották a 3,5 km hosszú Kaimon alagutat)
A legnagyobb sziget, Honsú, a mérsékelt égöv alá esik. Japán éves rizstermelésének háromnegyed részét biztosítja. Régen ez a sziget volt az ország történelmének és kulturális fejlődésének színtere. Nagy múltú városai, Nara, Kiotó, Kamakura meghatározó szerepét mára a 12 millió lakost számláló főváros, Tokió vette át. Jelenleg itt van a gazdasági és politikai élet központja.
Legkésőbben Hokkaidót, a legészakibb fekvésű, hideg éghajlatú szigetet vonták művelés alá. Korábban a kelet-ázsiai ainu őslakosság földje volt, de az 1860-ban Vlagyivosztokban megjelenő oroszok terjeszkedését fenyegető veszélynek érző japánok nagy gyorsasággal érdekövezetükbe vonták és művelni kezdték. A másik három szigethez viszonyítva gyéren lakott, viszont a keskeny szigetországban csak itt vannak tágas legelők. Hokkaidó nemcsak természeti szépségekkel, de ásványi kincsekkel is gazdagon megáldott sziget. Japánban kisebb mennyiségben sokfelé találhatók különféle ásványi anyagok, de az országban kitermelt higany és króm összessége, a földgáznak pedig háromnegyed része Hokkaidóról származik.
Az ország nyugati részén fekvő Kyúsú régen az összekötő híd szerepét töltötte be Japán és Kína, valamint Korea között, manapság a Nyugat felé van hasonló feladata. A 13. században a mongolok kétszer kísérelték meg a Kjúsúra való betörést, de a Kamikazénak (Isteni Szél) nevezett erős vihar szétszórta hajóhadjukat. A 17. század közepétől a 19. század derekáig tartó nemzeti elszigeteltség időszakában a sógunátus kizárólag Nagaszakinak adott külkereskedelmi jogot, így a tengerentúlra nyíló egyetlen ablakot ez a város képezte. A szépséges partvidéke és természetes meleg forrásokban való gazdagsága miatt ismert Kyúsún találhatók Japán jellegzetes, működő vulkánjai is. Ilyenek többek közt az Aszo-szan, az Unzen-dake, vagy a Szakuradzsima.
A négy sziget legkisebbikét, Sikokut, a Seto beltenger választja el Honsú nyugati részének déli partjaitól. A Seto beltenger öt tengerszorossal összekötött, mintegy 485 km hosszú, széles vízi útjainak mentén, elszórtan több mint 600 kis szigetecske található. Sikoku a Singon buddhizmus alapítójának, Kúkainak a 8 szent zarándokhelyéről ismert. Évente több mint százezer ember látogat el Sikokura, hogy végigjárja ezt a zarándokutat.
A Kjúsútól délnyugatra eső, szubtrópusi éghajlatú Rjúkjú szigetek közül Okinava a legismertebb. Ez a csodás természeti szépségeket és pompás emberi kultúrát hordozó környék a második világháború után amerikai fennhatóság alá tartozott, de mára már visszatért Japánhoz.

Tachiki
Inter Japán Magazin


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...