Japán szuper csatahajók

kongo

Japánban titokban építik a Jamato osztály csatahajóit. Németország terjeszkedése miatt egyre nagyobb a feszültség Közép-Európában.
Az európai helyzetnél is jobban nyugtalanították az amerikaiakat a japán flottaépítésről szóló hírek. Mivel Japánt már nem kötötték a korábbi flottaegyezmények, információk szerint titokban 35 000 tonnánál nagyobb csatahajókat épített, amelyeket 18 hüvelykes ágyúkkal szerelt föl. Mivel az 1936-os londoni egyezmény fölhatalmazta annak aláíróit, hogy ha egy a szerződéshez nem csatlakozott ország 35 000 tonnánál nagyobb hajót épít, akkor azt ők is megtehessék. Anglia, Franciaország és az USA jegyzéket intézett Japánhoz. A jegyzék keményen fogalmazott és fölszólította Japánt, hogy közölje, ha vannak ilyen tervei, és Tokióra hárította az újabb fegyverkezési verseny felelősségét.
A Pelényihez eljutott hírek szerint az USA még nagyobb hadihajók építését határozta el. Cordell Hull ugyanakkor rádióbeszédében jelezte, hogy az USA bármikor kész újabb fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra. /1/
A fenyegetések ellenére az amerikaiak és az angolok mégsem építettek nagyobb csatahajókat. A tapasztalatok azt mutatták, s a második világháború tengeri ütközetei is alátámasztották, hogy a nagy csatahajók szerepe a tengeri csatákban egyre inkább csökkent, s a fő szerepet a repülőgép hordozók játszották. Ezzel Japánban is tisztában voltak, ezért gyors ütemben építettek repülőgép hordozókat, de megépítették a Jamato osztály két nagy csatahajóját, a Jamatót és a Muszasit is, amelyek több mint 70 000 tonnás vízkiszorításukkal kétszeresen haladták meg a tengerészeti egyezményekben engedélyezettet, s a világ valaha épített legnagyobb csatahajói voltak. Jellemző azonban, hogy a japánok a Jamato ás a Muszasi harmadik testvérhajóját építés közben repülőgép hordozóvá alakították át. Pelényi február 10-i jelentésének idején Japánban már folyt a Jamato építése.

A Yamato csatahajó
A Jamato csatahajó

A nemzetközi sajtóban eközben mind több hír jelent meg, hogy a Szovjetunió a Távol-Keleten háborúra készül Japán ellen.
A sajtóhírek szerint a szovjetek Vlagyivosztokban hatalmas repülőteret és tengeralattjáró bázist építettek, a transzszibériai vasutat kétvágányúvá építették, és egymillió főnyi hadsereget vontak össze Japán ellen. Február 11-én a Pravda cáfolta ezeket a híreket, s az egyik cikkben az szerepelt, hogy a Szovjetunió a béke híve, s az angol, amerikai és francia sajtó csak a háborús uszítók érdekeit szolgálja. /2/
A látszólag jól alakuló angol-német kapcsolatokban alig okozott törést, hogy Hitler korábbi ígéreteivel ellentétben március 12-én a Wehrmacht segítségével végrehajtotta az Anschlusst. Az április 10-i ausztriai és németországi népszavazás szentesítette a kialakult helyzetet, így Magyarország közvetlenül határos lett a Német Birodalommal.
Az osztrákok egy része örömmel fogadta, hogy hazájuk része lett a Harmadik Birodalomnak, de voltak, akik jelentős fenntartásokkal fogadták az eseményeket. Utóbbiaknak lett igazuk, mivel Ostmark lakói hamarosan megtapasztalhatták, hogy Németország háborús készülődése kihatással volt a Birodalom élelmiszerellátására, s ez még csak a kezdet volt. Több német szakértő is állította, hogy Németország nem rendelkezik annyi nyersanyaggal, élelmiszerrel és kőolajjal, hogy győztesen kerülhessen ki egy az angolszász nagyhatalmakkal vívott háborúból. Ezzel minden bizonnyal Hitler is tisztában volt, mivel sokat tett annak érdekében, hogy az USA-t távol tartsa az európai ügyektől, háborúzni pedig végképp nem akart az amerikaiakkal.
Az Anschluss alig keltett politikai hullámokat, más volt azonban a helyzet Hitler következő kiszemelt áldozatával, Csehszlovákiával.  A német kormány követelte a szudétanémetek helyzetének rendezését, s ekkor vált egyértelművé a katonailag erős, Franciaországgal és a Szovjetunióval szövetséges Csehszlovákia sebezhetősége. A soknemzetiségű országban problémát jelentettek a németek mellett a lengyel és a magyar területi követelések, valamint a csehek és a szlovákok közötti ellentétek is. A lengyelek Teschent, a magyarok pedig a Felvidéket, vagy legalább annak egy részét követelték vissza, s helyzetet tovább bonyolította, hogy a Szovjetunió Kárpátaljára tartott igényt.
Kárpátalja, vagy Ruténföld megszerzése már a cári Oroszországnak is célja volt, s az első világháború során a galíciai nagy orosz támadások tulajdonképpen ezt szolgálták volna, akkor azonban nem jártak sikerrel.
Franciaország katonai segítségére Csehszlovákia aligha számíthatott, a Szovjetunió fölajánlott segítségét pedig éppen Kárpátalja miatt erősen ódzkodott elfogadni. 1938-as szovjet térképek Kárpátalját már Szovjetunióhoz tartozó területként mutatták, ami feltételezi, hogy a szovjet politikusok tudták, hogy ez hamarosan így is lesz. A szovjet térképek és ezzel az egész ügy hátterében az a titkos szerződés állhat, amelyet Roosevelt és Sztálin 1938-ban kötött, s amely egy újabb világháború eredményeként két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA világpolitikai vezető szerepével számolt. A vetélytársaktól meg kellett szabadulni, ami a gyakorlatban Németország, Olaszország és Japán, mint ellenséges nagyhatalmak totális szétverését, Franciaország és Anglia mint szövetségesek esetében azok világpolitikai pozícióinak meggyöngítését jelentette. A britek és a franciák ekkor még abban a hitben voltak, hogy az európai eseményeket ők irányítják, ezért legfontosabb külpolitikai törekvésük az volt, hogy a német terjeszkedést kelet felé tereljék. A Szovjetunió, amely valójában az európai események spiritusz rektora volt, fölajánlotta katonai segítségét Csehszlovákiának, ha Lengyelország és Románia áthaladási engedélyt biztosít a Vörös Hadsereg számára. A lengyelek hagyományosan szemben álltak Moszkvával, de tartottak Németországtól is. „A németektől szabadságunkat féltjük, az oroszoktól pedig a lelki üdvösségünket” –mondták a lengyelek, ami hűen tükrözte, Lengyelország és a két totalitárius nagyhatalom viszonyát.
A románok szintén féltek a Vörös Hadseregtől, mivel jó okkal tartottak attól, hogy a szovjetek visszaveszik Besszarábiát, s a magyarok eközben Erdélyt, a bolgárok pedig Dél- Dobrudzsát követelik vissza.  A szovjet hadsereg beavatkozására azonban nem került sor, mivel akkor még nem volt ott az ideje.

Folytatjuk.

1.Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Washington, 1938. február 10.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Moszkva, 1938. február 14.


Ajánlott bejegyzések