Ön most itt van:

Így reagált Japán az észak-koreai “hidrogénbombára”

A 2016-os új évi beszédében Kim Dzsong Un sokkal visszafogottabb volt, mint korábban, és ezt többen úgy értelmezték, hogy idén csökkenni fog a feszültség a Koreai-félszigeten. Csakhogy pár nappal ezelőtt az észak-koreai rezsim ismét bebizonyította kiszámíthatatlanságát:  január elején “hidrogénbombát” robbantottak. Habár a nemzetközi szakmai közösség kétségbe vonja, hogy a kelet-ázsiai ország egyáltalán rendelkezik ilyen típusú fegyverrel, viszont kétségtelen, hogy ez a lépés ismételten feszültebb légkört teremt a régióban. Tokió szintén az elsők között ítélte el a kísérletet és aggódik a szigetország biztonsági helyzete miatt, de meglepő módon a robbantásnak lehetnek pozitív hozadékai is. 

Elrettentésből jeles 

A KCNA (észak-koreai hírügynökség) január 6-i adásában közölte az egész világgal: “teljes sikerrel teszteltek egy miniatürizált hidrogénbombát”. Ezzel Phenjan a nukleáris erő “egy újabb szintjére lépett”, de igyekezett leszögezni, hogy “felelősségteljes nukleáris hatalomként fog viselkedni, és csak akkor fogja bevetni a nukleáris fegyvereit, ha megsértik a szuverenitását”. Ugyanakkor nem maradhatott el a szokásos fenyegetőzés sem, vagyis erre a tesztre azért került sor, mert így akarja “védeni magát az Egyesült Államok és szövetségesei (Japán, Dél-Korea) ellenséges lépéseitől.”

A nukleáris kísérletet először a szomszédos országok földtani intézetei észlelték, amikor a Richter-skála szerint 4,9 és 5,1 közötti erősségű földrengést mértek, amit emberi tevékenység (kis mélységben elkövetett robbantás) idézett elő nem messze az észak-koreai Kildzsu városától. Itt található az észak-koreai nukleáris kísérleti telepe, ahol már korábban is került sor hasonló tesztekre. Ugyanakkor a dél-koreai hírügynökségek és a nemzetközi szakmai közösség  – köztük a Magyar Tudományos Akadémia  is – kétségbe vonja a kísérlet sikerét. A robbanás erejét és az általa keltett hullámokat tekintve inkább egy fúzióval felerősített atombombáról lehetett szó, mintsem konkrétan hidrogénbombáról.

9588019_G

Azonban ez sem változtat a tényen , hogy Észak-Korea immáron negyedszer (2006, 2009, 2013)  hajtott végre hasonló robbantást. Ez pedig azt jelenti, hogy az észak-koreai diktátor újévi beszédének reménykeltő részei ellenére, az idei esztendő sem lesz feszültségtől mentes a Koreai-félszigeten. Egyelőre még vita zajlik a szakértők és az elemzők között arról, hogy mi késztette Kim Dzsong Unt erre a lépésre: lehet egy zsarolási eszköz a következő tárgyalásoknál (hogy egy “hidrogénbombával” komolyan vegyék őt), de  az is elképzelhető, hogy a saját, elégedetlen elitjének akarta demonstrálni a hatalmát.

Azonnali válaszok 

Ugyanakkor az is előre borítékolható volt, hogy a környező országok és nagyhatalmak egyáltalán nem lesznek elragadtatva a robbantástól. Szöul szinte”minden eddiginél szigorúbb és átfogóbb szankciók” bevezetését követelte Észak-Korea ellen és további korlátozásokat vezetett be a Keszong Ipari Parkban. Továbbá Dél-Korea szorosabb együttműködést ígért az Egyesült Államokkal: nemcsak a nemzetközi diplomáciában, hanem akár katonai területeken is. A dél-koreai védelmi minisztérium  közölte, hogy az Egyesült Államok olyan “modern haditechnikát és stratégiai fegyvereket” telepítene az országba, mint az atommeghajtású tengeralattjárók, F-22-es  vadászgépek és B-52-es bombázók.

un

Az Egyesült Államok szintén újabb szankciókat akar Észak-Korea ellen. Pak Gun Hje dél-koreai államfő a múlt héten egy közel 20 perces telefonbeszélgetést folytatott Barack Obama amerikai elnökkel. Washington  megerősítette az Egyesült Államok elkötelezettségét Dél-Korea védelme iránt, és “összehangolt, erőteljes nemzetközi válaszlépésekben” állapodtak meg Phenjannal szemben.

Ezenkívül látható, hogy Kínának is már nagyon elege van Kim Dzsong Unból. Habár Peking még mindig nem szeretné, ha az észak-koreai rezsim összeomoljon – főleg, mert nem akar több milliós menekülthullámot és egy esetleges Amerika-barát egyesült Koreát a szomszédban -, de már egyre nehezebben tolerálja Kim Dzsong Un  által prezentált kiszámíthatatlanságot és folyamatos feszültségkeltést. A robbanás után a kínai hatóságok például az észak-koreai határ menten lakosokat menekítettek ki és növelték – tavaly óta már nem először – a csapatok létszámát, miközben az állami média figyelmeztette Phenjant, hogy nem szabad felborítani Északkelet-Ázsia stabilitását. Peking hallgatólagosan szintén támogatta az Észak-Korea elleni szankciókat.

Változás a  japán külkapcsolatokban?

Japán szintén az elsők között volt, amely azonnal elítélte a robbantást.  Egy név nélkül nyilatkozó magas japán kormányzati forrás szerint nem Dél-Korea, hanem Japán van most a legnagyobb veszélyben. Abe Sinzó felszólította a nagyhatalmakat és az ENSZ-et, hogy sokkal szigorúbb szankciókat léptessenek életbe és “rettentsék el az észak-koreai rezsimet” az újabb hasonló robbantásoktól. Tokió ebben a kérdésben hajlandó együttműködni Dél-Koreával és bizonyos mértékben Kínával és Oroszországgal  is. Ráadásul a japán kormány most sokkal könnyebben meg tudja valósítani ezeket az elképzeléseit: január 1-től a szigetország tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, ugyanis egy képviselője ott ül az ideiglenes tagok között.

Ugyanakkor az észak-koreai atomrobbanást nem várt pozitív következménye lehet, hogy újabb löketet adhat a Dél-Korea és Japán javuló viszonyának. A múlt év végén ugyanis egy nagyon jelentős előrelépésre került sor: 2015.december 28-án sikerült a két ország politikai vezetésének megállapodnia a második világháborús koreai szexrabszolgák kárpótlásáról (9 millió dollárnyi kártérítést ígért a japán kormány).A Dokdo/Takesima-szigetek  szigetvita után ez okozta a legtöbb konfliktust Japán és Dél-Korea között.

Japanese Prime Minister Shinzo Abe and South Korean President Park Geun-hye listen during the APEC Business Advisory Council (ABAC) dialogue at the Asia-Pacific Economic Cooperation (APEC) summit in Manila, Philippines November 18, 2015. REUTERS/Wally Santana/Pool

Január 8-án Pak Gun Hje dél-koreai elnök asszony és Abe Sinzó telefonon egyeztetett egymással, s megállapodtak abban, hogy erőteljesebb fellépésre van szükség, valamint itt az idő két ország közötti szorosabb együttműködésre, akár a biztonságpolitikai dimenzióban. Ez nemcsak a hírszerzési adatok megosztását jelentheti, hanem azt is, hogy megindultak a tárgyalások egy szorosabb katonai együttműködésről. Ez könnyen új életet lehelhet a 2012-ben megbukott GSOMIA (General Security of Military Information Agreement) elképzelésnek, ami hivatalosan Észak-Korea, nem hivatalosan pedig Kína ellen irányulna. Ez utóbbi megvalósulása, ami eredetileg is egy amerikai projekt volt, pedig különösen Washingtonnak kedvezne: az Egyesült Államok kelet-ázsiai politika hatékonyságát rendkívül befolyásolta az a tény, hogy a két legszorosabb regionális szövetségese között ilyen mély konfliktus húzódik, ami lehetetlenné tesz bármiféle komolyabb együttműködést vagy az amerikai elképzelések megvalósítását.

Természetesen figyelembe véve a többi konfliktusforrást Szöul és Tokió között (pl. szigetviták) és azt, hogy Dél-Korea az utóbbi időben jelentős lépéseket tett Kína felé – például Pak Gun Hje részt vett a tavaly szeptemberi pekingi katonai parádén mégpedig Xi Jiping oldalán – még mindig nehezen valósulna meg egy szorosabb kooperáció.  Viszont, hogyha Kim Dzsong Un folytatja ezt az “elrettentő politikát”, akkor nem megfélemlíti, hanem közelebb hozza egymáshoz az ellenségeit.

 

 

 

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: