You are here

Japán népei III.: A japán származás az Arvisura regéi szerint

Arvisura: úz kifejezés, jelentése: „igazrovás”, „igazszólás”. Matek Kamill, egyik szerintem legjobb őstörténetkutatónk szerint “Árvíz ura” a szó jelentése. Szili István: „Etana mennyei utazásától Emese álmáig” c. munkájában leírja: „A magyar őstörténetírásnak nem tudományos, de annál érdekesebb és talán fontosabb részét képezik az Arvisurák.” Leginkább rege, a mitológiai időktől kezdődően, amely a magyar őstörténelmet próbálja elmondani. Az Arvisura lényegében egy olyan ősi világot mutat be, melyben a nomád testvérnépek a rokonságot számon tartva, egymást méltányolva, az örök barátság szellemében éltek egymás mellett próbáltak élni. Ha ez sikerült, akkor erősek és nagyok voltak, ha széthúzás, testvérharc volt, akkor gyengülés és szenvedés következett be. Az eredetiségük pártján állók szerint, először egy Ardvisura-Anyahita nevű nő (aki a hunokat is tanította) kezdte el írni, majd, sámánok folytatták az írást (azaz 347 fősámán, 998 rovósámán és 2012 amazon (rimalány) közreműködésével született meg a 347 Arvisura.), úz nyelven, a szellemvilággal érintkezve, rendszeres feljegyzések (rovások) formájában. Kr.e. 4040-től kezdve, a hunok és rokontörzseik vándorlásait és a fontosabb eseményeket írták le. A nagy évszámokról most csak annyit, hogy az emberiség történelmében az első társadalmak kialakulása kb. 150 ezer évvel ezelőtt már megtörtént, Hideo Matsumoto a japánok és a hunok őseinek egymás mellett élését kb. 12 ezer évvel ezelőttre tette meg, a magyar őstörténet kutatásban, az utóbbi időben a magyarsággal kapcsolatosan, egyre gyakrabban fordulnak elő a nagy évszámok.

Kiszely István: „A magyar nép őstörténete” c. művében kifejti: „Paál Zoltán regős kultúrájában egységes ősi nagyállattartó világban látja a magyarságot, mely világ a Kínai Nagy Faltól a Kárpát-medencéig húzódott.” „A regei múlt nem sért hiteles történelmet, de elviszi az olvasót egy olyan csodálatos világba, amelyet “európaivá válásunkkal” elvesztettünk. A szerző egyetlen könyvet nem olvasott a magyar őstörténet témájából, ismereteit az utolsó manysi főtáltos unokájától szerezte.”

Valódisága más szakértők körében, részben vagy egészben vita tárgya. László Gyula történész kifogásolta, hogy a terjedelme jelentős mértékben bővült idővel (lehet, hogy csak a kézzel írt, rövidített, és változatban terjesztett példányhoz jutott hozzá először?). Más szakértők felvetették, hogy legalább tíz, ma élő, ismeretlen szakértő írta meg. Ismerőseim közül többen mondták nekem, hogy úgy tekintsek rá, mint egy regényre, mivel tartalma meghökkentő dolgokat is tartalmaz. Aki beleolvas, az látja, hogy ez a kb. 1500 oldalas mű tükrözni próbálja a régi korok szellemiségét, egyes témákba képes mélyen belenyúlni. Ha mégsem eredeti a mű, akkor marad az „akár így is történhetett kategória”.

Mivel Kiszely István: „A Föld népei” c. könyvsorozat 2. (kötet), „Ázsia népei” c. kötetében a japánokkal kapcsolatban többször szerepelteti a tunguz népet, ezért az Arvisura szerinti „dzsürcsi – japán“, vagyis a „mongol nagyrassz – tunguz – dzsürcsi – mandzsu és egyúttal japán” származás elmélettel is érdemes ismerkedni a Hideo Matsumoto által kidolgozott „mongol nagyrassz – jakut – japán” elmélet mellett. Antropológusok mindig elmondják, hogy minden nép származása összetett és bonyolult, valószínűleg itt is elmondható, hogy mindegyik elmélet egyszerre igaz a fenti népek közti együttélések, keveredések miatt.

Először nézzük meg, mit tudnak a hivatalos tudományágak a dzsürcsikről:

Kiszely István: „A Föld népei” c. könyvsorozat 2. (kötet), „Ázsia népei” c. kötetében leírja (dőlt betűs részek), hogy:

A dzsürcsik (dzsürcsi = jürcsi = dzsürcset = dzsürcsen = dzsürcsed = zsucsen = zsucsi = nücsen = niücsen) tunguz eredetű lovas nomádok voltak.” Vagyis tunguzokból lettek a dzsürcsik, akik jóval később, a XVII. sz. első felében felvették „dzsürcsi” név helyett a „mandzsu” nevet. Fontos dolog, hogy a jürcsi népnév nem ugyanaz, mint a jüecsi népnév (jüecsi = tokhár = kusán).

„Amikor a kínaiak i. e. 2000 körül a mai Amur folyó mellé értek, a tunguzok laktak ott.”

„A tunguzok egy része újra észak felé kényszerült, a másik csoportjuk, az Amur mentén telepedett le, a letelepedettek a dzsürcsik.”

Az utolsó japán honfoglalás utánra esik szinte minden, amit az Ázsiában élt Dzsürcsikről tud a hivatalos történelemtudomány. Idáig a Kr.u. V. századtól tud írásos emléket felmutatni róluk. Ezek az adatok megmutatják, hogy az élni, érvényesülni akaró dzsürcset nép sokáig jelentős tényező volt Ázsiában.

„A Po-hai állam (amely a VIII. században Mandzsuriában és Kínában alakult meg a tenger mentén, és erős hatást gyakorolt a tenger menti népekre) bukása után előbb a kitajok, majd a dzsürcsik állama foglalta el ezt a területet.”

„A 947-ben kezdődő kínai Liao dinasztiát (észak-Kína nyugati fele, azon belül az Amur folyó környéke) 1125-ben a dzsürcsik döntötték meg.”

„Délkelet-Szibéria a dzsürcsik népének volt az őshazája, akinek hatalma az i. sz. XI. század végétől a tatár hódításig Mandzsúria területére is kiterjedt, i. sz. XI. – XIII. században Észak-Kína egy részét meghódítva ott Csin (Kin) néven államot alapítottak, és a mandzsuk közvetlen ősei voltak.”

„A XIII. sz.-ban a mongolok legyőzték őket.”(Dzsingisz kán) „A mongolok titkos története” c. könyv mongol birodalmi térképén is (dzsürcset elnevezéssel) erre a területre teszik a dzsürcsik szállásterületeit.

„A dzsürcsi-mandzsuk ezután a XVII. sz. elején legyőzték a hajdani hatalmuknak már csak árnyékát birtokló mongolokat, létrehozták államukat a mai Mandzsúriában (Észak-Kínában), amelyet előbb Csinnek (Kin), majd Csingnek neveztek, s ez a Csing dinasztia lett Kína ura 1644-ben.”

A dzsürcsik ma már nem beszélt nyelve az altáji nyelvcsaládba, azon belül a mandzsu – tunguz nyelvcsaládba tartozik. A japán nyelv is rokona az altáji nyelvcsoportnak.

A japánsággal összefüggésbe hozható adatok az Arvisurából:

Az Arvisura szerinti nép elnevezések, meghatározások, illetve az azokra ráaggatott jelzők, a közöttük lévő rokonsági kapcsolatok érdekesek, a mai nép elnevezésekkel nem teljesen megegyezőek, pl.: a kínaiakat kínajoknak nevezi. Nézzük meg a tunguz és tunguz utód jürcsi népekre aggatott jelzőket. Ezek szerint pl. van a:
jürcsi: „vadász” jelzővel illették ezt a népet
úz: „kézműves, cserépégető” jelzők, ők az őspalócok (pal-úz: felső úz, ők a palócok)
tunguz: „állattenyésztő” ragadványnév, vagyis állattenyésztő úzok
gara úz: „hegyvidéki” ragadványnév, ők a grúzok
magúz: „kézműves” ragadványnév, vagyis kézműves úzok
ogúz: „földműves” ragadványnév, vagyis földműves úzok
daragúzok is voltak

Talán a legfontosabb adat a japánokról az (1453. oldal), hogy a: „A jürcsikkel főként a feketehun zsuánok és manzsuk, kisebb mértékben az ujgurok keveredtek és juponoknak, majd a kabarok japánoknak nevezték őket.” A törzsek közti kapcsolatrendszer már akkor bonyolult volt.

Japán vonatkozású Arvisura idézetek:

Kr.e. kb. 4000

A jürcsik és az ajnók háborúba kerültek egymással. A hunok a jürcsikek mellé álltak és az őshaza pusztulása után a 12 OOO. holdévben (kb. 930 naptári év) legyőzték az ajnókat. Hálából Jümmön jürcsik vezér a hunok ifjúságának adományozta Ordosz térségét. A hunok emberségesen bántak a fogságba jutott ajnókkal. Nem vetették béklyós rabságba, hanem 3 hónap múlva – hun nőkkel való házasságkötésük után – valamennyit felszabadították. Az ajnó törzsek, látva a jóindulatú bánásmódot, szövetségre léptek a hunokkal. Később az ajnók a jürcsikektó1 is követelték a béklyós-rabságba hurcoltak szabadon bocsátását. Amikor Jümmön vezér ezt megtagadta, a rokonságba került hunok segítségével elűzték a jürcsikeket Hangun térségébó1. A szövetségbó1 tartós barátság lett és 130 holdév (kb. 10 esztendő) elteltével 24 OOO ifjú hun harcos, a Hunnor birodalmi központ jóváhagyásával az ajnókkal összeházasodott. A hun törzsek egy része a Hanguntól északra telepedett meg. Az úzok a folyó-kanyartól nem messze állították fel székhelyüket, Ordoszt (farkas-verem), a vásárok színhelyét.

Kr. e. 4040-4000:

„… a legnagyobb létszámú, észak felé történt vándorlás akkor következett be, amikor a 24 Hun Törzsszövetség szegényebb tagjai hol a jürcsikekkel, hol az ajnókkal 130 holdév, azaz 10 tűzszerzési évidőre szövetségre léptek. Ekkor aki nem bírta az öldöklést, kitért a nézeteltérések elől, és a Linhó-Ordosz fölötti embercsapáson elhagyta a Hangun folyam vidékét.”

„Még arról is számszerű jelentést adtak, hogy a medvetor evések 38 éve alatt 52 jürcsik, 86 ajnó és 162 24 Hun Törzsszövetségi település keletkezett, összesen tehát 7-8000 ember élt az új településeken a Bujkál-tóig. Az ajnók nagy többsége a Nagyvíz felé húzódott, ahol télen gyakrabban esett a hó és a szárazságok sem gyötörték annyira az új településeket.”

Kr. e. 2806-2790:

(Megjegyzés: Hun féle törzsek…) „A Hangun folyó baloldalán haladtak a hun törzsek szálláshelyeit érintve. Mire a jürcsik törzset is elhagyták….”

(Megjegyzés: A kabarok…..) „Gyakran összeházasodtak a jürcsik és gur törzsekbeli fiatalokkal.”

Kr. e. 1705-1680.

A tungúzok sárkányos hajókkal kereskedtek. Hamarosan nagy gazdagságra tettek szert, és a Hokienföld közelében egy várost építettek.”

„Sámánjuk mind a kunoknak, mind az úzoknak volt, harmadiknak a manzsuk is jelentkeztek, s így nagy versengés támadt, ki legyen a fővezér.”

„Másodvezér a manzsu származású Tennó lett, aki kiváló hajós hírében állott és már sok tengeri ütközetben vett részt.”

„Tennó feleségül vette Tikajót és lemondott a kalandozás alvezéri tisztjéről. Mire eljött az indulás ideje, három hajónak az ifjúsága a megnősültekkel együtt eldöntötte, hogy maradnak, s így Tennót vezérüknek választva új gyarmatot alapítottak. Ilyen bajok mellett csak a 2341. medvetoros év végén értek Tennó birodalmába. Éppen jókor, mert Tennó telepeseit az igen apró növésű őslakók ki akarták a csinos-ékes városukból űzni. Szőreg harcosai kiváló fegyverzetükkel hozzásegítették Tennó vitézeit, hogy kevés veszteséggel győzzenek. Ekkor Tennó azzal a kéréssel fordult Szőreghez, hogy addig maradjanak vendégségben nála, amíg az újabb manzsu telepesek megérkeznek, s így hatalmukat és létüket biztosítani tudják.”

„Csabát igen kellemes meglepetés érte, mivel Tennó az ismert Sziget-Iáncolaton halász telepeket létesített manzsu vezetéssel, akik friss élelemmel látták el a kalandozókat.”

„Tenkes azonnal visszatért Szőreg megmaradt hajóhadával és Esmeria síkságán legyőzték az áruló ajnó sereget, akik ígéretük ellenére hátba támadták Tennó alvezért. A menekülő esküszegőket már várta Micsubisi manzsu tyumenvezér serege és Tena hajósvezérrel együtt az ainékat a tengerbe szorították. Ekkor Tenkes elrendelte, hogy Tena építsen várat az összekötő földnyelven”

Kr. e. 1705-1680:

(Megjegyzés: „magyar-féle” népek hajósai….) „Két évig hánykolódtak a háborgó tengeren, míg végre a Tennó birodalmában kötöttek ki. Tennó harca a bosszúálló ajnókkal igen gyakorivá vált, akik a síkságról folyton támadták a hegyi erődeit. Csaba hajóhadának megjelenésekor Tana vára felé húzódtak. Cseresznyevirágzás ünnepén újból támadásba indultak. Ekkor megmozdult a föld, tüzet okádtak a hegyek és a forró vizekben úsztak a jéghegyek. Az ajnók síkságát teljesen elborították a hullámok. A jószívű Tena hajójával meg akarta menteni a hullámokban vergődő ajnó harcosokat A túlterhelés miatt hajója elsüllyedt, s Tena csak úszva érte el Tena-várát, ahol hálát mondott ősei Tóremjének.”

Kr.e. 1695:

„Hazafelé jövet, cseresznyevirágzáskor megmozdult a Föld és a Tana-szorost elborította a Nagyvíz, az északi jéghegyek pedig kettészakadva hideg vízzel borították el a Nagyvizeket.”

Kr. e. 1699-1705:

„Visszahajózva Tennónak harcos segítséget adott, hogy a manzsu-jüpanok honfoglalását segíts e a 2341-ik medvetoros évben.”

„(Paál Zoltán megállapítása – ) Tehát a mai japánok az Arvisurák szerint 3681 éve laknak hazájukban.”

„Kapitányhelyettes (alvezér) a Manzsu származású Tennó lett, aki a Sátorhegyi (Fudjijáma) vihar után beleszeretett Po-Jan anjó vezér leányába, Tikajóba és azt feleségül vette.”

Paál Zoltán magyarázata a Levélkivonatok fejezetben: „A déli manzsuák a mai Dél-Mandzsúriában éltek. Tennó birodalma a mai Japán területén volt, az ajnóké az Ochotszki-tenger (Ohotszki-tenger) mellett. Tana szoros a mai Japán és Dél- Korea között volt.” A Tana szó 71, 1039, 1247, 1272, 1279, 1384, 1391. oldalakon, mint személynév fordul elő. A Japán, Jüp szavak, személynévként, a japán, japon, jüpán, jupon szavak mint törzs nevek több helyen előfordulnak az Arvisurában.

Kr. e. 216-200:

Itt leírja, hogy Matyó (Mao tun) a jürcsikek ellen majd Kína ellen vezet hadjáratokat. Kína elleni Hun invázió sokan mások mellett a japánok részvételével. (Ez egy másik cikk lesz.) (Megjegyzés: Mao Tun fia Lao Sang ez után a rokon Kusánokat is megtámadta, Kr.e. 174-ben.)

Kr.u. 351 – 545:

„Hunyor harciasabb természetű volt. Elment Ordoszba, Pusztaszeren megnyerte a Nagy-Süánt és vele együtt a fővezéri méltóságot. Részt vett abugáti sámánképzésen és Ordoszban fósámánná tették. Ekkor újra egységbe szervezte a 24 Hun Törzsszövetséget. A japon, manzsu, nanáj törzsektől Ordosz és Káspivár térségén át egészen a pannon ifjak földjéig egységes lett a Hun Törzsek Szövetsége. Hunyort a fejedelmi székben fia, Bagamér követte.”

Kr. e. ll2-Kr. u.895.

„Ordosztól lefelé a Hangun völgyében az ordoszi úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, tatárok, zsuanok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgúrok és manzsuk helyezkedtek el, de ezen fekete hun törzsek szétrajzása már az első medvetoros években megkezdődött, a kinajok először szolidabb, majd hevesebbé vált zaklatásai miatt.”

A jürcsikről többek között megemlítik, hogy a 24 Hun Törzsszövetségen belül az avarok (ezek szerint nem csak a heftalitákat-kusánokat nevezték így később) voltak a szomszédjaik, Kr.e. 4040 körül, létezett jürcsi-avar csoport is az avarok között és a zagrosz kurdok között is. A Jürcsik Tenno birodalmával (Japán) tartották a kapcsolatot, beleszólásuk volt a hun törzsszövetségen belüli döntésekbe. A jürcsi népnév a pusztai nomád életmód árnyékosabb, de nem a jelentősebb oldalát bemutató események kapcsán is szóba kerül: pl. kurgán kirablások, emberrablások, a Selyemút kereskedőinek kirablása.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: