Japán népei II.: A japánok

Őskőkorszak: 240 – 150 ezer éve: A régészeti kutatások által feltárt kőeszközök bizonyítják, hogy a Japán-szigeteket már ekkor lakják. Nem tudni egyértelműen, hogy a mai japánokkal kapcsolatban voltak e.

Skuczi László: Japán története és vallásai (http://terebess.hu/keletkultinfo/japinfo.html) c. munkájában összefoglalja, hogy „A japán nép eredetére vonatkozóan három elképzelés létezik:
1. Eredeti nép lakja ezeket a szigeteket
2. A nép mongol eredetű és Koreán keresztül érkezett a szigetekre (Kína és Szibéria felől)
3. A nép dél felől érte el Japánt (Megjegyzés: vagyis a csendes-óceáni szigetekről. Ez a maláj jelleg a vastag ajak és a széles orr jellemzőkben nyilvánul meg.)
Mindhárom elméletben van igazság.”

Az internetes „Wikipédia szabad enciklopédia” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_t%C3%B6rt%C3%A9nelme) leírja, hogy:

„A régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy a Japán szigetvilág első lakói, közöttük feltehetően a mai ainuk ősei Észak-Ázsiából és Kelet-Ázsiából az akkor még létező földhidakon (vagyis szárazföldi úton) keresztül érkeztek erre a területre kb. 35 000 évvel ezelőtt. Más kutatások viszont arra utalnak, hogy néhány népcsoport hajóval is jött erre a vidékre”. A jégkorszakok is, amíg tartottak, kialakítottak szárazföldi összeköttetést.

Kr.e. 10.000, Dzsómon kor: a dzsómonok a tengerparti részeken éltek, élelmiszerüket vadászattal és gyűjtéssel szerezték be. Kr.e.: 3000 – 2000 között szigetek belseje felé költözvén növénytermesztés, Kr.e. 2000 – 300 között visszaköltözzenek a tengerparti részekre új halászati módszerekkel. A szerszámok csiszolt kőeszközök, agyagedények.

Kr.e. 300, Jajoi kor: Délkelet-Ázsiából és Koreából érkeznek népek a rizstermesztés, fémművesség, textilkészítés ismereteivel. A földművesek faluközösségekben élnek. Az eszközök csiszolt kőeszközök és fém tárgyak, agyagedények.

Kr.u. 300, Kofun kor kezdete: bronz és vasmegmunkálás, óriási, mesterséges dombok létrehozásával, itt kezdődtek a halomsíros temetkezések.

Az antropológia általánosan megállapítja, hogy a japánok a mongolid emberfajtához tartoznak, akárcsak Belső- és Kelet-Ázsia népeinek legtöbbje.

A mongolid nagyrassz: Kiszely István: „A Föld népei” c. könyvsorozat 2. (kötet), „Ázsia népei” c. kötetében leírja, hogy a mongolid nagyrassz általában érvényes testi jellege az alacsony vagy közepes testmagasság: 158 – 168 cm. A legalacsonyabb testmagasságú mongoloid csoportok Japánban élnek. A fej alakja a mongoloid japánok esetében többnyire rövid (brachykephalok). A koponyaboltozat mérsékelten magas. Az arc széles, a csontos szemöldökív mérsékelt. Az arc íveit, vonalait szögekkel és ívekkel mérik, ez alapján a leginkább mongoloid emberek Szibériában, a tunguzok között élnek.

Kiszely István fentebbi művében leírja, hogy: „A kultúrák ma egész Japán területén arányos megoszlást mutatnak, ami régi, letelepedett lakosságot bizonyít.”

Azon kívül, hogy a japánok a mongoloktól származnak (sokan másokkal együtt) van közelebbi származásról is tudomásunk. Cey-Bert Róbert Gyula és Kiszely István is közzé tették Magyarországon több helyen, hogy 1984-ben Hideo Matsumoto (Osakai Orvostudományi Egyetem) munkacsoportja génkutatásai bizonyították be azt, hogy a japánság őshazája a Bajkál tó mellékén lehetett, a japánok őshazája a mai Jakutföldön van, vagyis a mai japán nép jelentős mértékben a jakut (= szohalár = szaha = uranghaj szaha = jeku) néptől származik. Egyszerűbben azon népek, nagy családjába tartoznak, akik a mongol nagyrassztól származnak, ezen nagy csoporton belül pedig jórészt a jakutoktól (mongol – jakut – japán).

További idézetek: Kiszely István: „A Föld népei” c. könyvsorozat 2. (kötet), „Ázsia népei“-ből:

„A jakutok türk keveredésű ősei a szahák.” „A jakutok ősei türk eredetűek voltak.” Nem szó szerint, de a jakutokról meg van említve, hogy a turáni rassz (melyhez jelentős mértékben köze van a magyarságnak) Altáj-hegységből való elterjedése során (kelet felé haladva) keveredett többek között a jakutokkal. A jakut nép valaha a mai szállásterületeinél délebbre élt. A jakutok a „szibériai török nyelvű népek csoportjába” tartoznak. Más nyelvészetet kutató szakemberek megállapították, hogy a japán nyelvnek nincsen közeli rokona, ugyanakkor az altáji nyelvekkel rokonítják.

„Jakutok fizikai megjelenése: Orruk a tunguzokénál jobban kiemelkedik az arc síkjából. Termetük általában közepes, fejük széles és mérsékelten magas, e tekintetben különböznek a „valódi” szibériai népektől. Testalkatuk és bőrük mongolid jellegű.”

„A mai japánok testi jellegei: Termet tekintetében a japánok legközelebb Kelet-Szibéria, Dél-Kína és Délkelet-Ázsia lakóihoz állnak. A Japán férfiak és nők ma egyaránt rövidfejűek.””A fej alakját tekintve legközelebb Kelet-Szibéria és Dél-Kína lakóihoz állnak.” „A japánok orra egyenes, kivéve az északi ajnu befolyásolta vidékeket, ahol az orrhát homorú (pisze).” „A japánok többségének a felső szemhéja sima, redő nélküli. Igen gyakori a mongolredő, azaz a felső szemhéj fedi a könnycsatornát.” „A bőrszín a világossárgától a sötétsárgáig változó” „A haj- és szemszín sötétbarna. A haj egyenes, hullámos haj csak a legészakibb területeken fordul elő. A testszőrzet – az északi határterületeket kivéve sötét. „ „A japánok alapjában véve egyetlen típushoz, az E. Eickstedt-féle paleomongoloid rassz japán típusához tartoznak, amelynek ötvöződésében ajnju, tunguz, északmongol, kínai, indokínai és indonéz elemek vettek részt.” „Összegezve a szerzők felosztását, a japánok E. Baeltz 1885-ös elgondolása alapján három változatba sorolhatók:
1.Gracilis „finom” japán típus: a termet kisközepes vagy közepes, a testalkat vékony, gracilis. A fej középhosszú vagy hosszú, az orr gracilis, egyenes hátú, esetleg gyengén hjalott. Az arc hosszúkás, a szem mongolid jellegű. E csoportnál mandzsu-koreai hatás mutatható ki.
2.„Átmeneti” japán típus: a termet közepes, a fej középhosszú, az arc középszéles, az orr egyenes, de rövid, a szemen előfordulhat mongolredő, de nem szükségszerű.
3.„Robusztus”vagy „durva” japán típus: a termet alacsony, a testalkat erőteljes a törzs a végtagokhoz képest nagy. A fej középszéles vagy széles, az arc széles, alacsony és lapos, az orr lapos és kissé pisze, a fogmedri rész gyakran előreálló. A homlok általában alacsony, a szemek tipikusan mongolidok.


Ajánlott bejegyzések