Japán népei I.: Az ajnuk

A japán szigeteken élő őslakos népeknek két fajtája van. A japánok kb. 127 millióan vannak. Az ajnuk (ajnu = ainu = kuril = kurill) kb. 24 ezres lélekszáma a második legnagyobb kisebbség. A legnagyobb, de ugyanakkor nem őslakos kisebbség ma, a brazil – perui csoport. Kisebb létszámú a szintén nem őslakos koreai – kínai kisebbség csoportja. Az ajnuk főleg Hokkaido szigetén, a Szahalin-sziget déli részén, a Kurill-szigetek Kamcsatka felöli részén és a Rjúkjú-szigeteken élnek. A Hokkaido-sziget a leg északabbi Japán négy, legnagyobb szigete közül. Az ajnu nyelvet ma már igen kevesen beszélik ott ahol ajnuk élnek. Ugyanakkor gazdag népmesei és hőseposzi szájhagyománnyal rendelkeznek.

Kiszely István: „A Föld népei” c. könyvsorozat 2., „Ázsia népei” c. kötetében leírja, hogy az ajnuk származás szerinti, rendszertani besorolása Ázsia népei között a legnagyobb rejtély. Vércsoportjuk alapján nem lehet megkülönböztetni környezetüktől őket. Nem lehet besorolni sem a mongoloid, sem az europid rasszba. Besorolják őket viszont a „veddo-ausztralid nagyrassz”-ba.

Testi jellegek: Termetük kisközepes vagy közepes, férfi átlag magasság 158 cm. Zömökek, izmosak, testarányaik normálisak. A fej mérsékelten hosszú, közepesen magas. Arcuk alacsony, domborulatokban gazdag. A homlok erősen előreugró, a szem mélyen fekvő, az állkapocs vaskos. A kerek arcot az állkapocs szeglet kissé szögletessé teszi. Erősen fejlett a csontos szemöldökív. Ősi jellegek is kimutathatóak, mint pl. a laposan futó állcsúcs. Az orr csak mérsékelt mértékben magas, erősen kiálló, igen széles. Az orrhát lehet egyenes, de pisze is. Az orrhegy leggyakrabban tompa. A szem közepesen barna vagy világosabb, nincs mongolredő. A tudósok különféle elméleteket állítottak fel az ainuk eredetét illetően. Ezek szerint létezik az:

„Europocentrikus nézet”: kaukázusi fehérektől, vagyis európai fehérektől való származtatás, sokáig tartotta magát, ezt ma már nem fogadják el. Bár sok europid jelleg is előfordul, az europid nagyrasszba való besorolásukat elvetették. Egyetlen ismert europid rasszal sincsenek közelebbi kapcsolatban, vagy rokonságban. Összes „europid” jellegeik ősibbek és primitívebbek, mint bármely mai europid csoporté. Szibéria keleti részén az ajnukhoz hasonló jellegű embereket találnak.

A „mongoloid származás elmélet”-nek ellentmond, hogy az ajnuk mattfehér, gyengén rózsaszín tónusú bőre, erős test szőrzete, dús, sötét, hullámos haja, szakálla erősen elüt a gyenge szőrzetű mongoloktól. A testszőrzet erőssége az ajnuk szépségideálja. A nők hosszúra növesztik a hajukat, serdülőkorukban pedig általában lila színű tintával ajkukat meghosszabbítják, méghozzá bajuszszerű formát utánozva. Mongol jelleg viszont, hogy a fej alacsony és a fej kissé lapos, a szemek kicsinyek, a szemrés kicsi, keskeny. A ritkán előforduló mongolredő, a hideg környezethez való alkalmazkodás eredménye.

„Óceániaiféle eredeteztetés”: polinéz jellegek, génjellemzőik a Marshall szigetek lakóihoz és Északkelet-Mikronézia ősi népeihez hozza őket közel.
Létezik még „régi ázsiaiféle eredeztetés”, „ausztraloid származási elmélet” és „egyéni elméletek”: pl. „ajnu és tóda rassz elmélet” (a tóda nép észak-indiai fajta) vagy külön „ajnu rassz elmélet” is ismeretes.
Szabadi Tibor J.: „Az AINU nép és nyelve (Japán)” c. munkájában (http://www.ahogyerzed.hu/print.php?id=839) leírja, hogy az ajnu nép, valószínűleg kapcsolatban állhatott tungu, altáji népekkel és Szibéria uráli lakosságával.

 


Ajánlott bejegyzések