You are here

Japán győzködi Indiát, hogy csatlakozzon a Kína-ellenes szövetségbe

Kína a napjainkban egyre inkább szembesül az Egyesült Államok XXI. századi feltartóztatási politikájával. Washington célja ugyanis, hogy a kelet-ázsiai országokkal együttműködve egy olyan szövetségi rendszer hozzon létre, amely a régióban körbezárja Kínát. Ebben a folyamatban kulcsszerepe van Japánnak, amely a szigetviták miatt így is állandósult a konfrontáció Kínával, s Abe Sinzó japán miniszterelnök erőteljesen támogatja egy ilyen szövetség létrejöttét. Egy Kína-ellenes szövetség alapjait még 2007-ben fektették le, amikor George W. Bush Ausztráliában tartott Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Csúcsértekezleten meghirdette a Demokratikus Partnerség Intézményt. Az Egyesült Államokon kívül Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Fülöp-szigetek, Indonézia, Dél- Korea és esetleg India lenne a tagja, de nem zárnák el a csatlakozás lehetőségét bármelyik más távol-keleti országtól sem. Például Vietnám, amely korábban az Egyesült Államok ellensége volt, szintén érdeklődik a tagság iránt, s 2011-ben komoly visszhangot és meglepetést váltott ki a közös amerikai-vietnámi hadgyakorlat. Habár hivatalosan a szervezet célja, hogy biztosítsa a demokratikus államberendezkedéseket és az emberi jogokat, azonban a háttérben Kína és – tágabb értelemben – a Sanghaji Együttműködési Szervezet ellensúlyozása áll. Ezt a fajta politikát Barack Obama amerikai elnök is folytatta. 2011. novemberi ázsiai körútján az amerikai elnök ígéretet tett az amerikai szerepvállalás fokozására, valamint nagyobb katonai jelenlétre, többek között tengerészgyalogosok Észak-Ausztráliában való állomásoztatására. Ebben a szövetségi rendszerben az Egyesült Államok óriási szerepet szán Japánnak. Washington ugyanis kihasználja a Tokió és Peking között feszülő történelmi és gazdasági ellentéteket, valamint az egyre súlyosabbá váló szigetvitákat, mint például a Szenkaku-szigetek hovatartozása. Abe Sinzó japán miniszterelnök már beiktatása után hozzálátott az amerikai-japán kapcsolatok szorosabbá tételére, valamint a japán haderő fejlesztéséhez. A Fehér Ház már régóta szorgalmazza, hogy Tokió növelje a katonai kiadásainak a nagyságát és fejlessze a hadseregét, dacára annak, hogy a japán békealkotmányban tiltják ezt. A Japán Önvédelmi Erők alacsony létszámú és szűk védelmi feladatokat lát el, viszont az elmúlt évek kihívásai – Kína fegyverkezése, vagy a folyamatos szigetviták – miatt az Egyesült Államok úgy gondolja, hogy itt az ideje „Japánnak is nagyobb szerepet vállalni a régió biztonságában.” Japánban tizenegy év után most jelentősen megnövelték a katonai kiadásokat, s több különleges, ejtőernyős deszant alakulatot állítottak fel. A növekvő japán militarizmus egyik bizonyítéka, hogy a Hirosima elleni atomtámadás 68-ik évfordulóján leleplezték a 250 méter hosszú helikopterhordozót, amely 1,14 milliárd dollárból épül. Természetesen nem ezzel az egyetlen hajóval kívánják ellensúlyozni a kínai jelenlétet. 2013-ban 21 új őrhajó és hét új felderítő repülőgép kerül a parti őrség állományába, miközben az ötödik generációs F-15-sök számát 24-ről 36 emelik. Japán szintén igyekszik kiterjeszteni az együttműködést és újabb tagállamokat próbál meg beszervezni ebbe a szövetségbe. Többek közt ennek tükrében javultak az ausztrál-japán kapcsolatok, Tokió és Canberra vezetés megegyezett arról, hogy a két ország hadserege a közös bevetések során megoszthatják egymással az utánpótlásaikat. Abe Sinzó megválasztása után úgy fogalmazott, hogy szeretne egy „demokratikus védelmi gyémántot” létrehozni térség állami között, s ebbe nagy szerepet szán Indiának. Tokió tisztában van azzal, hogy Indiának és Kínának már 1962 óta feszült a viszonya, amelyet egyrészt a civilizációs különbségek, másrészt pedig a határháborúk idéztek elő. Bár jelenleg úgy tűnik sikerült rendezni a viszonyt Peking és Új-Delhi között, de könnyen előfordulhat, hogy az indiai vezetés – például Pakisztán erőteljes kínai támogatása miatt – ismét konfliktusossá válik a viszonya a szomszédjával. Japán igyekszik elérni azt, hogy India belépjen ebbe a szövetségbe, kihasználva a rendkívül kedvező indiai-japán kapcsolatokat. Az elmúlt években Japán egyre többet exportál Indiába, 2013-ban 13,4 százalék volt Új-Delhi aránya a szigetország exportjában, miközben 2001-ben még a 2%-ot sem érte el – valamint több biztonságpolitikai szerződést is kötöttek egymással. Közös hadgyakorlatokra és hadiipari kooperációkra is sor került a felek között. A kölcsönös befektetések száma eléri az egy milliárd dollárt.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: