You are here

Japán és magyar nők helyzete a 19. században

1913_a_nok_vilagkongresszusa_budapesten 2

A 19. század során Magyarországon és Japánban fontos változások történtek meg, amik befolyást gyakoroltak a társadalomra és azon belül pedig a nők helyzetére.

A 19. század során Magyarország és Japán egyaránt belépett egy új korszakba, amelyben a kor politikusai észlelve a modern államoktól való lemaradásukat, igyekeztek felzárkóztatni államukat. A korszakban mindkét államban megszülettek azok az új irányelvek, amelyek alapjául szolgáltak egy modern kulturális és társadalmi struktúráhóz. Magyarországon a fejlődés magvai már a 18. század végén megjelentek, de csak a napóleoni háborúk után tettek konkrét lépéseket a modernizáció irányába. A reformkor alatt rohamosan jelentek meg az új nyugati mintákat követő fejlesztések, bár az előrehaladást részben megakasztotta az 1848/49-es szabadságharc, ezt követően igaz a Habsburg monarchia felügyelete alatt újból megkezdődött a felzárkóztatás, ami az 1867-es kiegyezést követően fog kiteljesedni. Japánban a modernizáció szintén az 1860-as évek után bontakozott ki, amelynek következménye a technológiai, gazdasági prosperáláson kívül, a jelentős társadalmi rendszerbeli változások. A következőkben a korszak egyik társadalmi kérdéskörével szeretnék foglalkozni, a nők társadalomban betöltött szerepével, melyben igyekszem összevetni a magyarországi és a japán nők helyzetét, illetve szeretnék a különbségekre nagyobb hangsúlyt fektetni.

A korszakban Magyarországon ugyanúgy mint Japánban a nőknek nem volt túl sok beleszólásuk saját életükbe, a szegényebb rétegek képviselői gyakran a mezőgazdaságban vagy a ház körüli munkákkal, illetve családi kötelességeik ellátásával kellett foglalkozniuk. A tehetősebb társadalmi rétegek képviselői, sok esetben alapszintű oktatásban is részesülhettek, de még nekik is alapvetően különböző ház körüli feladatok és a családdal való törődés volt a céljuk. A 19. század során azonban mindkét államban nagy előrelépések történtek a ”gyengébb nem” megítélésében. Magyarországon a 19. század elején már felmerültek olyan igények, hogy a nők is kaphassanak szavazati jogot és részt vehessenek az országgyűlés politikai tevékenységeiben. Sokan álltak az ügy mellé és a reformkor időszakában meg is jelentek azok a irodalmi folyóiratok, ahol publikálási lehetőséget biztosítottak a nők számára, ilyen volt többek között a Tudományos Gyűjtemény, ahol ugyan nem a politikai jogokért való küzdelem jelent meg, hanem jóval inkább az igény a magsabb fokú képzésekben való részvételre. Előrelépés 1846-ban történt, hiszen ekkor két intézmény is létesült az egyiket Teleki Blanka Pesten, míg a másikat Karacs Teréz Miskolcon létesítette. Fontos változás történt a politikába való részvételben is ugyanis a reformkori diétákon már a nők is részt vehettek igaz beleszólásuk még ekkor sem volt a törvénykezésbe. 1843-tól már a nők választójogának kérdése is felmerült több fórumban, azonban ezt a korhoz illően lesöpörtek a politikai asztalról. A következő előrelépés már 1867 után következett be, mivel 1869-től megnyílt az első középfokú iskola a lányok számára. A munka vállalás terén is jelentős fejlődések zajlódtak le, hiszen „1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya a keresők között 10%-ról 17%-ra nőtt.” (Katus,2009, 485.o.)/1/ Ez jelentős változás, bár a nyugati viszonyokhoz képest szerénynek mondható. A magyarországi nők helyzete tehát jelentősen javult a 19. század végére és olyan nagy képviselői álltak a mozgalmak élére, mint Bédy-Schwimmer Róza vagy Glücklich Vilma, aki nem mellékesen az első nő volt aki egyetemre járhatott. Ezzel merőben ellentétes irányvonal kezdett kialakulni Japánban, igaz itt csak az 1860-as évektől a Meiji reformok alatt kezdődtek meg azok a hirtelen változások többek között a társadalomban, amelyek új problémákat idéztek elő. Ezek közé tartozott a nők helye a társadalmi rangsorban. Korábban, ugyanúgy mint Magyarországon csak a módosabb réteg tudta leány gyermekeit különböző iskolákba járatni, ahol alapszintű oktatásban részesültek. A Meiji reformok igyekeztek egyfajta kielégítő választ adni a nők társadalomban elfoglalt helyére, amikben ugyan az előző korszakokhoz képest történtek előrelépések, ekkor már törvény írta elő, hogy egyebek mellett az ágyasok már a feleségekkel egyenrangú státuszban lehettek, igaz ezeket a törvényeket sok esetben a gyakorlatba nem sikerült átültetni. Az 1870-es évektől azonban már egyetértés született, hogy a nők számára nagyobb befolyás szükségeltetik. Ennek az eszmének volt a képviselője Kishida Toshiko, aki egy vagyonos kereskedő lányaként megtudott ismerkedni a nyugati nőjogi fórumokkal. Kishida is egyetértett abban, hogy egyenlőséget kell biztosítani a nők számára, amelyet 1883-as kijelentésével is megerősített: „Egyenlőség, függetlenség, tisztelet és a monogámia, egy civilizált társadalomban ezek az ismérvei a férfi és a nő kapcsolatának.” A nézetnek azonban számtalan ellenzője akadt, akik ezzel ellentétben továbbra is a ”gyengébbik nem” (Conrad,2006,468.o.)/2/ feladatait a háztartási munkák végzésére és a családban betöltött hagyományos pozícióikra helyezte a hangsúlyt, jelszava pedig nem volt más, mint a ryósai kenbo, vagyis „jó feleségek és bölcs anyák.” Előrelépés az oktatás területén is csak az 1899-es kormányzati utasítás volt, ami több leány iskola léterhozását írta elő, azonban itt is kijelentették, hogy: „Mivel a család a nemzet gyökere,, a házasságra lépő nők feladata, hogy jó feleségek és bölcs anyák legyenek. A leány-középiskolákra azért van szükség, hogy a felsőbb és a középosztályok családjaiból származó leányok megfelelő oktatásban részesüljenek, hogy megfeleljenek ennek a feladatnak.” Ennek érdekében a politikától való teljes eltiltást is deklarálták, amelyet az 1890-ben elfogadott Rendvédelmi Szabályzat 5. cikkelye írt elő, miszerint a nőknek tilos volt bármilyen politikai szervezethez csatlakozniuk és különböző ezzel kapcsolatos gyűléseken sem vehettek részt.

Hírdetés

Az összehasonlítás érdekében fontos szem előtt tartanunk egyfelől azt, hogy egy kisebb korszakbeli különbség van a két állam női aktivizmusa között. Azonban azt is fontos megállapítani, hogy hazánkban igaz, hogy a fejlődés sokkal hamarabb indulhatott meg, viszont amint azt a bevezetésben is említettem jelentős törést okozott a szabadságharc és különösen a női mozgalmak terén az igazi előrelépés főképp az oktatásban és a politikában az 1867-es kiegyezést követően történt meg. Ennek következtében Magyarországon az 1846-ban alakult két nőnevelő intézet után, a női oktatás újabb fellendülése a már említett kiegyezést követően az 1869-es jogszabály révén mutatott kedvezőbb képet. Ettől eltérően Japánban a fejlesztések az 1899-es törvényt követően történtek, tehát Magyarországon alig két év leforgása alatt a nők középiskolákba járhattak és egyre több tanintézményt nyitottak meg a számukra, addig Japánban ez szinte a századfordulóig tolódott ki. Az újabb különbség a politika megítélésében található, míg hazánkban a nők már egészen korán az 1800-as évek elejétől kezdve bekapcsolódhattak a politikába, addig ezt Japánban merőben ellenezték. Végezetül Magyarországon a női mozgalmak a század végén már a szavazati jogért kűzdöttek és különböző klubbok, politikai és civil szervezetek alakultak amiknek sikerét mutatja, hogy hazánkban rendezték meg az 1913-as nemzetközi nőkongresszust, illetve számos nőjogi aktivista komoly befolyással és tekintéllyel bírt külföldön is. Ettől eltérően Japánban a 19. század végére a mozgalmakban egy kisebb törés mutatható ki, és újabb fejlődésre csak a 20. század során került sor.

Hírdetés

Felhasznált irodalom:

Conrad Totman: Japán története. Osiris, Budapest, 2006.

Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711-1914. Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, Pécs, 2009.

 

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: