Ön most itt van:

Japán és magyar nők helyzete a 19. században

1913_a_nok_vilagkongresszusa_budapesten 2

A 19. század során Magyarországon és Japánban fontos változások történtek meg, amik befolyást gyakoroltak a társadalomra és azon belül pedig a nők helyzetére.

A 19. század során Magyarország és Japán egyaránt belépett egy új korszakba, amelyben a kor politikusai észlelve a modern államoktól való lemaradásukat, igyekeztek felzárkóztatni államukat. A korszakban mindkét államban megszülettek azok az új irányelvek, amelyek alapjául szolgáltak egy modern kulturális és társadalmi struktúráhóz. Magyarországon a fejlődés magvai már a 18. század végén megjelentek, de csak a napóleoni háborúk után tettek konkrét lépéseket a modernizáció irányába. A reformkor alatt rohamosan jelentek meg az új nyugati mintákat követő fejlesztések, bár az előrehaladást részben megakasztotta az 1848/49-es szabadságharc, ezt követően igaz a Habsburg monarchia felügyelete alatt újból megkezdődött a felzárkóztatás, ami az 1867-es kiegyezést követően fog kiteljesedni. Japánban a modernizáció szintén az 1860-as évek után bontakozott ki, amelynek következménye a technológiai, gazdasági prosperáláson kívül, a jelentős társadalmi rendszerbeli változások. A következőkben a korszak egyik társadalmi kérdéskörével szeretnék foglalkozni, a nők társadalomban betöltött szerepével, melyben igyekszem összevetni a magyarországi és a japán nők helyzetét, illetve szeretnék a különbségekre nagyobb hangsúlyt fektetni.

A korszakban Magyarországon ugyanúgy mint Japánban a nőknek nem volt túl sok beleszólásuk saját életükbe, a szegényebb rétegek képviselői gyakran a mezőgazdaságban vagy a ház körüli munkákkal, illetve családi kötelességeik ellátásával kellett foglalkozniuk. A tehetősebb társadalmi rétegek képviselői, sok esetben alapszintű oktatásban is részesülhettek, de még nekik is alapvetően különböző ház körüli feladatok és a családdal való törődés volt a céljuk. A 19. század során azonban mindkét államban nagy előrelépések történtek a ”gyengébb nem” megítélésében. Magyarországon a 19. század elején már felmerültek olyan igények, hogy a nők is kaphassanak szavazati jogot és részt vehessenek az országgyűlés politikai tevékenységeiben. Sokan álltak az ügy mellé és a reformkor időszakában meg is jelentek azok a irodalmi folyóiratok, ahol publikálási lehetőséget biztosítottak a nők számára, ilyen volt többek között a Tudományos Gyűjtemény, ahol ugyan nem a politikai jogokért való küzdelem jelent meg, hanem jóval inkább az igény a magsabb fokú képzésekben való részvételre. Előrelépés 1846-ban történt, hiszen ekkor két intézmény is létesült az egyiket Teleki Blanka Pesten, míg a másikat Karacs Teréz Miskolcon létesítette. Fontos változás történt a politikába való részvételben is ugyanis a reformkori diétákon már a nők is részt vehettek igaz beleszólásuk még ekkor sem volt a törvénykezésbe. 1843-tól már a nők választójogának kérdése is felmerült több fórumban, azonban ezt a korhoz illően lesöpörtek a politikai asztalról. A következő előrelépés már 1867 után következett be, mivel 1869-től megnyílt az első középfokú iskola a lányok számára. A munka vállalás terén is jelentős fejlődések zajlódtak le, hiszen „1880 és 1910 között a modern gazdasági ágakban – azaz nem a mezőgazdaságban és nem házi cselédként – dolgozó nők aránya a keresők között 10%-ról 17%-ra nőtt.” (Katus,2009, 485.o.)/1/ Ez jelentős változás, bár a nyugati viszonyokhoz képest szerénynek mondható. A magyarországi nők helyzete tehát jelentősen javult a 19. század végére és olyan nagy képviselői álltak a mozgalmak élére, mint Bédy-Schwimmer Róza vagy Glücklich Vilma, aki nem mellékesen az első nő volt aki egyetemre járhatott. Ezzel merőben ellentétes irányvonal kezdett kialakulni Japánban, igaz itt csak az 1860-as évektől a Meiji reformok alatt kezdődtek meg azok a hirtelen változások többek között a társadalomban, amelyek új problémákat idéztek elő. Ezek közé tartozott a nők helye a társadalmi rangsorban. Korábban, ugyanúgy mint Magyarországon csak a módosabb réteg tudta leány gyermekeit különböző iskolákba járatni, ahol alapszintű oktatásban részesültek. A Meiji reformok igyekeztek egyfajta kielégítő választ adni a nők társadalomban elfoglalt helyére, amikben ugyan az előző korszakokhoz képest történtek előrelépések, ekkor már törvény írta elő, hogy egyebek mellett az ágyasok már a feleségekkel egyenrangú státuszban lehettek, igaz ezeket a törvényeket sok esetben a gyakorlatba nem sikerült átültetni. Az 1870-es évektől azonban már egyetértés született, hogy a nők számára nagyobb befolyás szükségeltetik. Ennek az eszmének volt a képviselője Kishida Toshiko, aki egy vagyonos kereskedő lányaként megtudott ismerkedni a nyugati nőjogi fórumokkal. Kishida is egyetértett abban, hogy egyenlőséget kell biztosítani a nők számára, amelyet 1883-as kijelentésével is megerősített: „Egyenlőség, függetlenség, tisztelet és a monogámia, egy civilizált társadalomban ezek az ismérvei a férfi és a nő kapcsolatának.” A nézetnek azonban számtalan ellenzője akadt, akik ezzel ellentétben továbbra is a ”gyengébbik nem” (Conrad,2006,468.o.)/2/ feladatait a háztartási munkák végzésére és a családban betöltött hagyományos pozícióikra helyezte a hangsúlyt, jelszava pedig nem volt más, mint a ryósai kenbo, vagyis „jó feleségek és bölcs anyák.” Előrelépés az oktatás területén is csak az 1899-es kormányzati utasítás volt, ami több leány iskola léterhozását írta elő, azonban itt is kijelentették, hogy: „Mivel a család a nemzet gyökere,, a házasságra lépő nők feladata, hogy jó feleségek és bölcs anyák legyenek. A leány-középiskolákra azért van szükség, hogy a felsőbb és a középosztályok családjaiból származó leányok megfelelő oktatásban részesüljenek, hogy megfeleljenek ennek a feladatnak.” Ennek érdekében a politikától való teljes eltiltást is deklarálták, amelyet az 1890-ben elfogadott Rendvédelmi Szabályzat 5. cikkelye írt elő, miszerint a nőknek tilos volt bármilyen politikai szervezethez csatlakozniuk és különböző ezzel kapcsolatos gyűléseken sem vehettek részt.

Az összehasonlítás érdekében fontos szem előtt tartanunk egyfelől azt, hogy egy kisebb korszakbeli különbség van a két állam női aktivizmusa között. Azonban azt is fontos megállapítani, hogy hazánkban igaz, hogy a fejlődés sokkal hamarabb indulhatott meg, viszont amint azt a bevezetésben is említettem jelentős törést okozott a szabadságharc és különösen a női mozgalmak terén az igazi előrelépés főképp az oktatásban és a politikában az 1867-es kiegyezést követően történt meg. Ennek következtében Magyarországon az 1846-ban alakult két nőnevelő intézet után, a női oktatás újabb fellendülése a már említett kiegyezést követően az 1869-es jogszabály révén mutatott kedvezőbb képet. Ettől eltérően Japánban a fejlesztések az 1899-es törvényt követően történtek, tehát Magyarországon alig két év leforgása alatt a nők középiskolákba járhattak és egyre több tanintézményt nyitottak meg a számukra, addig Japánban ez szinte a századfordulóig tolódott ki. Az újabb különbség a politika megítélésében található, míg hazánkban a nők már egészen korán az 1800-as évek elejétől kezdve bekapcsolódhattak a politikába, addig ezt Japánban merőben ellenezték. Végezetül Magyarországon a női mozgalmak a század végén már a szavazati jogért kűzdöttek és különböző klubbok, politikai és civil szervezetek alakultak amiknek sikerét mutatja, hogy hazánkban rendezték meg az 1913-as nemzetközi nőkongresszust, illetve számos nőjogi aktivista komoly befolyással és tekintéllyel bírt külföldön is. Ettől eltérően Japánban a 19. század végére a mozgalmakban egy kisebb törés mutatható ki, és újabb fejlődésre csak a 20. század során került sor.

Felhasznált irodalom:

Conrad Totman: Japán története. Osiris, Budapest, 2006.

Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711-1914. Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, Pécs, 2009.

 

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: