Ön most itt van:

Japán és a magyar revízió

Tógó moszkvai japán nagykövet támogatja a magyar revíziós törekvéseket. Erősödik a japán – német – olasz együttműködés.

A Japánt és Magyarországot érintő problémákról folytatott megbeszéléseket Jungerth és az újonnan kinevezett moszkvai japán nagykövet, Tógó. A japán nagykövet elmondta Jungerthnek, hogy Japánban széles körben ismerik Magyarországot, s a magyart rokon népként tartják számon. Tógó megemlítette, hogy Horthy kormányzó németországi útja idején, a bemutatáskor a japán-magyar rokonság is szóba került.  A nagykövet reményét fejezte ki, hogy a most megkötött japán-magyar kulturális egyezmény hozzájárul a két ország kapcsolatainak erősödéséhez.
Tógó örömének adott kifejezést, hogy Szlovákia magyarok lakta területeinek visszaadásával megkezdődött a trianoni béke revíziója, és remélte, hogy megvalósítható lesz a magyar-lengyel határ is.

Horthy Miklós kormányzó 1938. november 11-én Kassán

Jungerth megjegyezte, hogy Tógó legfontosabb célnak Erdély visszaszerzését tekintette Romániától, mivel a románokat egy szovjetellenes akcióban megbízhatatlannak tekintette, s véleménye szerint   Magyarországot  kell erősíteni Romániával szemben.
Tógó azt is elmondta, hogy ő javasolta a bécsi japán követség Budapestre helyezését, és bízott abban, hogy Magyarország is nemsokára követséget nyit Tokióban.
Jungerth megkérdezte Tógót, hogy mi lehet a német terjeszkedés iránya, Balkán-Bagdad, vagy Ukrajna? Tógó a következőket válaszolta:

„Benyomásom szerint Olaszországnak meg kell elégednie azzal, hogy gazdasági befolyását a Földközi-tenger partjain fekvő országokban és területeken biztosítja és fejleszti.”

Jungerth azon kérdésére, hogy ez politikai irányt is jelent-e, a japán diplomata kitért a válasz elől. Ebből kiindulva Jungerth feltételezte, hogy Tógó úgy véli, Németország a Prága- Budapest- Isztambul ,vonalat saját érdekszférájának tekinti, ahol igyekszik mindinkább politikai és gazdasági befolyását érvényesíteni.
Ami Németország keleti hódítási törekvéseit illeti, erről Tógó lényegesen óvatosabban nyilatkozott.
Elismerte, hogy Berlinnek vannak keleti hódító szándékai, de ezek megvalósítását illetően nem látott előre mutató jeleket.  A Szovjetunióval kapcsolatban Tógó kifejtette, hogy a szovjet hatalom meggyöngült, s a bolsevizmus kérdésének megoldása nem várhat már sokáig. Ennek érdekében Tógó szerint Japánnak, Németországnak, Lengyelországnak, Magyarországnak és Romániának kellene együttműködni.
A japán diplomata úgy látta, hogy a magyar-német viszony jó, amelyre garanciát jelent Horthy antibolsevista beállítottsága.  Tógó bízott a német-lengyel együttműködésben, de azt is látta, hogy ez a kapcsolat nem mentes a feszültségektől.
A japán nagykövet külön figyelmet szentelt a román külpolitikának, s aggodalommal töltötte el a román király londoni látogatása, az angol-román kapcsolatok erősödése, s az a francia-angol terv, amelynek értelmében Romániának és más délkelet-európai országoknak gazdasági támogatást nyújtanak. Tógó mindezt úgy értékelte, hogy a nyugati nagyhatalmak a Szovjetunió európai határainál Japán távol-keleti pozícióit gyöngítik.
A japán diplomata szerint Románia földrajzi helyzeténél fogva nehéz helyzetben van a Szovjetunióval szemben, emellett a románokat megbízhatatlannak tartotta, ezért egy szovjet-japán összecsapás esetén nem is várt tőlük támogatást.
A távol-keleti helyzetet illetően Tógó kijelentette, hogy a japán csapatok folytatják a harcot Kínában, bár Japán nem érdekelt a további hódításban. Hankau bevételével romlott Csang Kai-sek helyzete, mivel elvágták az észak-kínai csapatoktól, így az angolok és az amerikaiak nehezen nyújthatnak neki segítséget.  Csang Kai-sek csapatai termékenyebb tartományokba húzódtak vissza, ahol könnyebben tudják megoldani az élelmezést, ugyanakkor Mongólián keresztül összeköttetést létesíthetnek a Szovjetunióval. A japán kormány célja a meghódított területek konszolidálása gazdasági és politikai szempontból. /1/
1938. november 25-én, az antikomintern paktum aláírásának második évfordulóján a német rádió Ribbentrop, Ciano és Arita japán külügyminiszter rádióbeszédét közvetítette. Ribbentrop beszédében azt emelte ki, hogy a paktumnak köszönhetően nem sikerült bolsevista államot szervezni Spanyolországban, Csehszlovákiában és Kínában, ami azt bizonyítja, hogy a paktum nem csak a béke biztosítéka, hanem világpolitikai tényező is.
Ciano szerint a szerződés bevehetetlen vár a bolsevizmus bomlasztó eszméjével szemben, s Olaszország,Németország és Japán együttműködése nem véletlen, hanem a három ország kölcsönös eszméin és alapelvein nyugszik.
Arita beszédében a fő hangsúlyt a kínai háborúra helyezte, s kijelentette, hogy Japán célja új rend létrehozása Kelet-Ázsiában.
A három ország szorosabb együttműködésének jeleként november 23-án Rómában Ciano és Mackensen német nagykövet olasz-német, november 25-én Tokióban Arita és Eugen Ott tábornok, német nagykövet japán-német kulturális egyezményt írt alá. /2/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Moszkva, 1938. november 26.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Berlin, 1938. november 26.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: