Ön most itt van:

Japán és magyar reagálások a migrációs csúcskonferencián

New York-ban migrációs csúcskonferenciát (ENSZ menekültügyi konferencia) tartottak. Az ENSZ hetvenegyedik ülésszakán 135 ország vezető személyei vesznek részt. Központi témák voltak a migráció és a szíriai válság.

abe-sinzo-kep

forrás: mon.hu

A konferencia első óráiban rögtön fontos bejelentések hangoztak el. Abe Sinzó japán miniszterelnök bejelentette, hogy Japán az elkövetkező 3 évben 2,8 milliárd dollár (kb. 773 milliárd forint) értékben tervezi megoldani a menekültügy megoldását.

Korábban a japán helyzetről – mert a migráció globális témája a szigetországot is érinti – az Asahi napilapnál korábban dolgozó Mijeko Takanobu riporter a The Japan Timesnak adott interjút. Elmondta, hogy szerinte a japán kormánynak meggyőződése, hogy nem kell idegen munkaerő az országba. 1993-ban még 300 ezer külföldi tartózkodott az országban az ott tartózkodásra jogosító, érvényes okmányok nélkül, szemben az idei 60 ezerrel. Nehéz megszerezni a speciális vízumot. Akinek bevándorlóként mégis sikerül érvényesülnie az országban, akár képzett munkaerőként, annak sem mindig egyszerű a dolga. Évente több ezer ember lép be Japánba. Akit a japán bevándorlási hivatal alkalmatlannak talál az országba való tartózkodásra, azt szisztematikusan bezáratja. A vád a letartóztatott külföldiek ellen a legtöbb esetben az, hogy tovább maradtak az országban a vízumukban megengedettnél. Japánban nagy a külföldiektől eredő bűnözéstől való félelem. Abe Sindzó miniszterelnök a tavalyi, 2015-ös ENSZ Közgyűlésen. sem ejtett szót arról, hogy országa lazítana a menekültek befogadásának igen szigorú szabályain. Tokió jogvédő aktivisták szerint nemhogy enyhített, hanem még szigorúbbá tette befogadási feltételeit. Japán 2014-ben mindössze 11 menekültet fogadott be, holott már akkor – minden korábbinál többen – ötezren nyújtottak be menedékkérelmet a szigetországban.

A japán kormány saját szavazói akaratának megfelelve inkább nemzetközi segélyt fizet, idegeneket pedig nem fogad be. Egyébként szakértők világszerte jelzik, hogy attól, hogy pár millió szegényt befogadnak a több milliárdból, a világ szegénysége nem enyhül. Ezzel párhuzamosan létezik az agyelszívás jelensége is, amely tovább rontja a szegény országok helyzetét azzal, hogy az értelmiségiek elmennek hazájukból – ahol szükség lenne rájuk – a gazdag országokba. A problémamegoldás úgy lenne hatékony, hogy a problémák földrajzi helyszínein alkalmaznák a problémamegoldást, nem pedig a problémákat hozzák ide, most éppen Európába.

Tudni érdemes, hogy Japán korábban is jelentős mértékben kivette részét a bajban lévő országok segélyezésében, előkelő helyet foglalva el a nemzetközi segélyezés-politika területén. 2006-ra Japán a hivatalos fejlesztési támogatások értékét tekintve az országok rangsorában –az USA után – a második helyet foglalta el. A felkelő nap országa így fizette a háborús jóvátétel nagy részét, később pedig a fejlesztési támogatások hozzájárultak a japán vállalatok nemzetközi terjeszkedéséhez is. A ’60-as és a ’70-es években a támogatások elsősorban gazdasági érdekeket szolgáltak, de a célok között az is szerepelt, hogy a nyersanyagban és természeti erőforrásokban szegény szigetország a célországok infrastruktúrájának fejlesztése révén erőforrásokhoz juthasson. Japán költségvetési feleslegeit ODA (azaz hivatalos fejlesztési támogatás = Official Development Assistance) formájában forgatta vissza. Ennek eredményeképp Tokió 1991– re a világ elsőszámú segélyezőjévé vált, egyes számítások szerint például a délkelet-ázsiai országok költségvetésének tizenöt-harminc százalékát japán hozzájárulások fedezték ebben az időben. Az OECD statisztikák alapján a legnagyobb összegű japán támogatást 2004-ben sorrendben Kína (háborús jóvátétel), Indonézia, a Fülöp-szigetek és Thaiföld kapták. Amellett, hogy még mindig a kedvezményes hitelek és az infrastruktúrát érintő beruházások képezik a japán támogatások fő elemeit, az utóbbi időben hangsúlyosabban jelennek meg a humán biztonságot, a békepolitikát, egészségügyet, katasztrófa- és járványelhárítást megcélzó projektek.

2002-től napjainkig Ukrajna területén a Kusanone programban 97 projekt valósított meg összesen 7,1 millió dollár értékben. Ezek a támogatások az „Ukrajna fejlesztésére irányuló hivatalos japán támogatások” részei. 2014-től Japán 1,85 milliárd dollár pénzügyi segítséget nyújtott Ukrajna stabilizálására és a reformok ösztönzésére.

2010-ben ötmilliárd dolláros segélyprogramot ajánlott öt évre (2010 és 2015 között) Afganisztánnak Tokió.  A segélyezés a 2010-es pénzügyi évben indult el. Japán 2001-től már nyújtott Afganisztánnak kétmilliárd dolláros gazdasági és humanitárius segélyt. Az akkori tervek szerint e pénzből új város építését (Kabultól északra), a volt tálib harcosok társadalmi beilleszkedésének támogatását, rendőri fizetést és kiképzésük költségeit fedezték.

Abe Sindzó japán miniszterelnök a tavalyi ENSZ Közgyűlésen jelentette be, hogy Japán 2015-ben 1,5 milliárd dollárt fordít a menekültek megsegítésére, valamint a települések stabilizálására a békétlenség sújtotta területeken a Közel-Keleten és Afrikában. A japán miniszterelnök akkor közölte, hogy hazája 2015-ben 810 millió dollár gyorssegélyt nyújt az iraki és szíriai menekülteknek, valamint a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyeknek, és ez a háromszorosa a 2014-es összegnek. Mint mondta, a távol-keleti szigetország további 750 millió dollárt készít elő “a béke építésének megsegítésére” a Közel-Keleten és Afrikában, beleértve az iraki vízellátás és szennyvíz-rendszerek kiépítésének támogatását.

2012 és 2015 között félmilliárd dollárral támogatta Japán a csendes-óceáni szigetvilág nemzeteit. Elemzők szerint a segély célja, hogy Japán megerősítse helyzetét a régióban Kínával szemben, főleg a tengerjogi viták miatt. „A fiskális helyzetünk szűkös a (2011. március 11-i) katasztrófa miatt. Ugyanakkor nem fogunk befelé fordulni, hanem továbbra is hozzá fogunk járulni a világ békéjéhez és prosperitásához” – közölte akkor Noda Josihiko akkori japán miniszterelnök. Noda Josihiko azt is mondta hogy, országa vállalni fogja egy, a természeti katasztrófák kezelésére irányuló biztosítási program elindításának költségeit. A félmilliárd dolláros segély mellett tehát a biztosítási program költségeit is vállalja Japán, amelynek összege 5,7 millió dollár.

2013 júniusában Japán azt tervezte, hogy nemzetközi szervezettekkel és a szíriai ellenzékkel együttműködve segélyt nyújt a szíriai felkelők által ellenőrzött területeken élőknek, akkor. Kisida Fumio külügyminiszter azt közölte, hogy a támogatás kizárólag egészségügyi eszközökre de járműveket és generátorokat is juttatott a felkelők irányította területekre. Japán ugyanakkor a Szíriával határos országokba menekült emberek megsegítésére 2013-ig, mintegy 80 millió dollár értékben folyósított támogatást nemzetközi szervezeteken keresztül.

2013-ban a japán állam és a szigetországi magánszféra összesen 32 milliárd dollár értékű támogatással járul hozzá Afrika fejlődéséhez a 2013 – 2018-as időszak között. A hatalmas összegből 14 milliárd dollárt hivatalos fejlesztési segélyként folyósít Tokió a kontinens országainak, a további 18 milliárd magánbefektetések formájában és egyéb csatornákon keresztül érkezik Afrikába. „Afrikának magánbefektetésekre, illetve PPP-beruházásokra van szüksége” – közölte akkor Abe Sinzó a Japán és az ENSZ, a Világbank és az Afrikai Unió által szervezett ötödik tokiói nemzetközi konferencián az Afrika fejlődéséért (TICAD) nevű rendezvényt megnyitó beszédében. A japán kormányfő hangsúlyozta: az afrikai növekedés fenntartásához a humán tőke, az egészségügyi ellátás és a mezőgazdaság fejlesztésére is szükség van, Japán pedig kész jelentős anyagi és szakmai támogatást nyújtani ezeken a területeken. Abe 30 ezer afrikai fiatalt hívott Japánba tanulni és gyakornokoskodni. Emellett Tokió a 32 milliárdos támogatáson felül további összegeket áldoz majd a terrorizmusellenes harcra, illetve biztosítási ügyletekre. Megfigyelők szerint Tokiónak kettős célja van az Afrika felé nyitással. Egyrészt a kontinens elmúlt években tapasztalt gyors fejlődése miatt a japán cégek egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az afrikai piacok iránt, a kormány pedig ebből fakadóan segélyalany helyett immár gazdasági és kereskedelmi partnerként tekint Afrikára. A gyorsan növekvő afrikai piacok és a potenciális infrastrukturális beruházások kiaknázása mellett az ottani nyersanyaglelőhelyek is érdeklik az energiahordozókban rendkívül szegény Japánt.    Másfelől elemzők úgy vélik, hogy a Kínával elmérgesedő viszonyba kerülő Tokió részben a kontinensen az utóbbi időben jelentős befolyásra szert tevő Peking ellensúlyozására is törekszik Afrikában. Még 2013-ban Japán 120 millió dolláros humanitárius segélyt tervezett nyújtani Malinak az ottani menekülthelyzet kezelésére, valamint a kormányzat megerősítésére a Száhel-övezetben. A segéllyel Japán részben az ezt megelőző algériai túszejtésre reagált. A túszdrámában tíz japán állampolgár is életét vesztette. Tokió ezt követően bejelentette, hogy a jövőben aktív szerepet kíván vállalni a térség biztonságának szavatolásában. Az anyagi támogatástól Tokió többek között az afrikai vezetésű támogató misszió (AFISMA) megerősödését várja. Maliban korábban iszlamista szervezetek indítottak fegyveres harcot a kormány ellen, amelyre reagálva Franciaország katonai beavatkozást indított a lázadók ellen az afrikai országban.

2015 júniusában A tokiói kabinet 3,5 millió dollárt ajánlott fel a rohingya menekültek megsegítésére, a nemzetközi segélyszervezeteknek, mindenekelőtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának. Az összeget élelemre, menekülttáborok felállítására fordították, de a menekültek tengeri útvonalainak elemzésére is. Főként Mianmarban (a régi Burmában), illetve Bangladesben élő rohingya kisebbségből már legalább 25 ezren indultak útnak az ENSZ becslései szerint. A menekültek elsősorban Malajzia, Indonézia és Thaiföld partjai felé indulnak, ott kérnek bebocsáttatást. A rohingyáktól a mianmari kormányzat megtagadta az állampolgárságot, s gyakorlatilag illegális bevándorlónak tekintik őket saját hazájukban.

2015 szeptemberében Japán további 810 millió dollárt – 227 milliárd forintnyi összeget – ajánlott fel szíriai és iraki menekültek. Ugyanakkor 2 millió dollár560 millió forintnyi – segélyt ad a Libanonban menedékre lelt szíriaiak segítésére, és további 2 millió dollárt a nyugat-balkáni államoknakSzerbiának, Macedóniának – a migránsok ellátásának támogatásaként.

Japán 2015-ben 1,5 milliárd dollárt fordított a menekültek megsegítésére, valamint a települések stabilizálására a békétlenség sújtotta területeken, a Közel-Keleten és Afrikában – jelentette ki tavaly New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés általános vitáján Abe Sindzó japán miniszterelnök. Közölte, hogy hazája 2015 évében 810 millió dollár gyorssegélyt nyújt az iraki és szíriai menekülteknek, valamint a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyeknek, és ez a háromszorosa a tavalyi összegnek. Mint mondta, a távol-keleti szigetország további 750 millió dollárt készít elő “a béke építésének megsegítésére” a Közel-Keleten és Afrikában, beleértve az iraki vízellátás és szennyvíz-rendszerek kiépítésének támogatását.

Idén júliusban helyi összecsapások miatt Japán úgy döntött – kénytelen volt rá – hogy kimenekíti kormányzati segélymunkásait Dél-Szudánból nagyjából 70 japán civilt– akik a sajtónak elmondták, hogy éppen kezdett beindulni sikeresen a program. Rajtuk kívül a szigetország 350 katonai mérnöke dolgozott Dél-Szudánban az infrastruktúra újjáépítésén.

Visszatérve az idei ENSZ Közgyűlésre, Li Ko-csiang kínai miniszterelnök felszólalásában közölte, hogy Kína 100 millió dollárt ajánl fel a menekültek megsegítésére.

A líbiai egységkormány képviselője pedig bejelentette, hogy országa készen áll a nemzetközi szervezetekkel együttműködni. Ez különösen fontos, hiszen az ottani, Kadhafi elnököt megbuktató polgárháború (demokrácia export) óta Líbia – amelyhez az Itáliai félsziget sarka viszonylag közel van – a migrációt lebonyolító nemzetközi embercsempész szervezet főhadiszállása lett, így pont az ellentettjére változott az ország szerepe. Ugyanis az ezt megelőző időszakban Líbia garantálta Európa számára – mint egy védőbástya -, hogy Afrikából nem jöhetnek át bevándorlók milliói. Érdekes, hogy idén hasonló puccsal meg akarták dönteni a török kormányt is, Törökországról tudni kell, hogy migráció szempontból ők most Európa keleti védőbástyája.

Hogy miért is van szükség a segélyezésekre, a legaktuálisabb okait maga Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is elmondta – még a tanácskozás előtt, a közmédiának:

szijjarto-peter-kep

forrás 444.hu

„Nem szabad ösztönözni az Európa környékén várakozó mintegy 30 – 35 millió embert (!), hogy induljon meg az Unió felé.”„A magyar álláspont szerint leginkább a nemzetközi jog talajára kell állnunk, amely egyértelműen fogalmaz, és világosan megmondja, hogy a biztonságos élethez való jog az egy alapvető emberi jog, ugyanakkor országok önkényes kiválasztása tartózkodás céljából nem tartozik az alapvető emberi jogok közé.” A közgyűlés előtt javaslatot tett arra, hogy hol és mire költsék a rendezésre fordítandó illetve az erre felajánlott pénzeket. – „Nem arra kell buzdítanunk az embereket, hogy hagyják el az otthonukat, hanem arra kellene koncentrálni, hogy a háborús övezetek környékén elhelyezkedő országokat támogassuk minél jobban. Törökországot, Libanont, Jordániát és a kurd regionális kormányzatot kell támogatni abban, hogy továbbra is el tudják látni a bevándorlók millióit. Ha ezek az emberek eljönnek onnan, akkor egészen biztos, hogy nem fognak hazajönni, és akkor előjön majd az a kérdés, hogy amikor majd Szíriában a helyzet rendezésére kerül, akkor majd kik fogják újra építeni Szíriát, amikor a szíriaiak több ezer km-re lesznek a korábbi otthonaiktól? Az egy teljes tévút, hogy embereket arra próbálunk inspirálni, hogy menjenek el Európába, Amerikába. Inkább abban kellene segíteni nekik, hogy ha a válságos helyzetek megoldódnak, akkor vissza tudjanak térni otthonaikba, minél előbb.”

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter – az „Aki valóban segíteni akar a bajban, az ott segít, ahol a baj van” – elvnek megfelelően előterjesztett egy 6 pontos megoldási javaslatot: – „Üdvözöljük azt a tényt, hogy az Egyesült Nemzetek foglalkozik a migráció problematikájával. Szükséges kiegyensúlyozott megközelítést kell alkalmaznunk ahelyett, hogy érzelmileg befolyásolt vitát folytatnánk. Ehelyett az ésszerűség és a racionalitás talaján kell állnunk. El kell ismernünk, hogy a migráció az nagyban biztonsági kérdés és figyelembe véve a globális migrációs mozgás mértékét, azt hiszen kijelenthetjük, hogy kétségtelenül globális biztonsági kockázattal nézünk szembe. El kell kerülnünk egymás gyanúsítását, egymás vádolását és egyértelmű különbséget kell tennünk a bevándorlók és a gazdasági menekültek között és a nemzetközi jog talaján kell állnunk. Nyilvánvaló, hogy a biztonsághoz és az élethez való jog az egy alapvető emberi jog. Ugyanakkor viszont egy ország kiválasztása, – ahol valaki szeretne élni – ez nem alapvető emberi jog. Európából, Magyarországról érkeztem, egy olyan országból, amelyen tavaly 400 ezer bevándorló haladt keresztül, megsértve határainkat, megtámadva a rendőrségünket és megsértve a törvényeinket. Ezen az alapon szeretnék most 6 pontot javasolni, ezt a 6 pontot a javaslatainkból szűrtük le.

Először is a gyökereinél kell megragadnunk a problémát és oda kell elvinnünk a segítséget ahol a probléma felmerült. Oda kell elvinnünk a segítséget ahol arra szükség van, mivel értelmezésünk szerint segítenünk kell az embereknek, hogy a lehető legközelebb maradjanak a hazájukhoz. Meg kell állítanunk az olyan politikákat, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy akár életük kockáztatásával is útra keljenek.

Második pont. Az elmúlt évben mindenféle kulturálatlan, ellenőrizetlen migrációval szembesültünk, ami az állami határok tömeges megsértését jelentette és az állami határok tömeges megsértése jelentős biztonsági kockázat, mivel a kontrollálatlan az ellenőrizetlen migráció lehetőséget jelent a terrorista szervezetek számára, hogy a harcosaikat a világ különböző országaiba elküldje, például Európában igen súlyos biztonsági és terrorista kockázattal nézünk szembe.

És ez elvezet a harmadik pontomhoz, nevezetesen az országok, az államok, a kormányok kötelesek garantálni a saját állampolgáraik biztonságát. Ez az oka annak, hogy el kell kerülnünk a kritizálását azoknak az országoknak, amelyek megteszik a szükséges lépéseket a saját határaik védelme érdekében, mivel a határok védelme az biztonsági kérdés. És itt szeretnék meghúzni egy vonalat: nem lehet kifogás arra, hogy valaki két biztonságos ország között megsértsen egy határt. Ez elfogathatatlan.

A negyedik pont. Tapasztalataink szerint a migránsok 90 %-a – akik Európába érkeztek – az embercsempészek áldozatai. Ezért meg kell erősítenünk a szervezett embercsempészet elleni küzdelmet és figyelembe kell vennünk, hogy ha túlságosan nagy hangsúlyt helyezünk a migránsok elhelyezésére, akkor az bátorítja nem csak a migránsokat, hanem az embercsempészeket is.

Az ötös pont. Az észak-afrikai és a közel-keleti események bizonyították, hogy a demokrácia exportja nagyon káros is lehet akár és destabilizációhoz vezethet. Amikor döntést hozunk a nemzetközi politikában, tisztában kel lennünk azzal, hogy különbségek vannak kultúrák és hagyományok között. Ez az oka annak, hogy nagyon óvatosan kell eljárnunk és segítenünk kell a sérülékeny régiókban is, hogy stabilak maradjanak az országok és el kell kerülnünk a demokrácia exportját.

A hatodik pont. Annak érdekében, hogy elkerüljük a további eszkalációját a válságnak, Európában illetve az egész világon meg kell erősítenünk a megelőző diplomáciát az Egyesült Nemzetek égisze alatt. Ez az oka annak, hogy Magyarország is elkötelezett az iránt, hogy még inkább megerősítsük az ENSZ ezen pillérét. Még egyszer elnök úr, szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon pozitív kezdeményezés, amelyet most önök elé tártam, és most kérem, hogy ezt tegyük fel az ENSZ napirendjére is. Köszönöm szépen a figyelmüket!”

Szinte ezzel egy időben, Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere itthon, belföldön a következőt nyilatkozta a médiáknak: Mi a segítséget szeretnénk házhoz vinni oda, ahol van, nem pedig a bajt ide importálni. Nem a betelepítést erősíteni, ugyanis azt látjuk, hogy az Európai Uniónak ma és számos országnak nincsen más válasza, mint a kvótacsomag – ami ellen küzdünk. A brüsszeli kvótacsomag is ezt jelenti. Valójában ez kényszerbetelepítés, ami ellen az országunkat meg akarjuk védeni. A migráció alkalmatlan a szegénység csökkentésére a világban, mert csak a szegénységben élők nagyon kis részét érinti. 99,9%-a helyben várja a segítséget.”

Olyan tervek vannak napirenden Brüsszelben, amelyek szerint az Európai Unió évente 1 millió menekült befogadására képes, ugyanakkor a befogadás mértékének nincs semmilyen felső korlátja. A tervek szerint a tagállamokra – így Magyarországra is – jogszerűen rá lehet majd kényszeríteni az Unió menekültügyi szabályait, vagyis a migránsok korlátlan befogadását. Ugyanakkor ellentmondás, hogy a gazdaság minden ágazatában jelenlévő, nagyfokú automatizálás, gépesítés illetve az Európában a már most meglévő, 22 millió munkanélküli kérdésessé teszi a munkaerőhiány problémájának létét – ugyanis erre hivatkoznak a migrációt támogatók. Ha mégis szükség lenne munkaerőre ott van a 42 milliós lélekszámú Ukrajna, mégsem kellenek az Uniónak. Sokat mondó, hogy a Németországba bevándorolt 2 millió bevándorló migránsból 50 fő (!) helyezkedett el munkavállalóként! A migrációval foglalkozó szakértők jó részének – és Magyarországnak – az az álláspontja, hogy: “nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni”. Az egyébként békés iszlám vallás harcos irányzatát gyakorló követők nem fognak beilleszkedni Európában. Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes itthon arra hívta fel a figyelmet, hogy: „Az a muszlim tömeg, amely bejön Európába, az nem akar integrálódni a keresztény civilizációjú Európába. A multikulturális társadalmi modell kísérlete megbukott.” „Ahol az iszlám tömegesen megjelenik, ott automatikusan előjön az, hogy a Saria-t, vagyis az Iszlám Törvénykezést bevezessék, és ezzel szemben két lehetőség van: – vagy meghódolás, – vagy konfliktus. A konfliktusnak látjuk a végét, hogy hova vezet. A dzsihadizmushoz és a keresztények elleni háborúhoz”

A fentiek alapján láthatjuk, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 6 pontos, ENSZ-nek most beadott javaslatcsomagjának tartalma gyakorlatilag megegyezik Japán migrációt kezelő politikájával.

Ezen a héten, október 02.-án, vasárnap, Magyarországon népszavazást tartanak a bevándorlás-politikával kapcsolatban. Aki elutasítja a bevándorlást annak nemmel kell szavazni!

(forrás: MTI, vilagterkep.atlatszo.hu, kitekinto.hu (Palócz Eszter, Mészáros Tamás), blikk.hu, nol.hu, magyarhirlap.hu)

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: