Író-újságíró pályázatunk I. helyezettje: Pergel Antal: A szovjet-japán…

2015. április 9. csütörtök
Írta:

A szovjet-japán megnemtámadási egyezmény magyar diplomáciai források alapján.

1933-ban háborús veszély fenyegetett Japán és a Szovjetunió között a Távol-Keleten. A távol-keleti szovjet hadsereg parancsnoka, Vaszilij K. Blücher tábornok Japán megtámadását javasolta a szovjet katonai és politikai vezetésnek, amely viszont Joszif. V. Sztálinnal az élen akkor még el akarta kerülni a háborút. Sztálin attól tartott, hogy egy Japán elleni háború során a gazdaságilag gyenge szovjet állam összeomolhat. Maxim M.Litvinov szovjet külügyi népbiztos megnemtámadási szerződést ajánlott Tokiónak, amelyet azonban a japán kormány nem fogadott el. A Japán által 1931-ben elfoglalt Mandzsúria és a Szovjetunió között gyakran súlyos határincidensek alakultak ki, amelyek magukban hordozták egy háború lehetőségét.
A magyar külügyminisztérium meglehetősen pontos információkkal rendelkezett a távol-keleti helyzetről. Magyarország 1934-ben létesített diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval, s az első moszkvai magyar követ, Jungerth-Arnóthy Mihály sok érdekes információhoz jutott a szovjet fővárosban.
Japán és Magyarország csak 1938-ban létesített közvetlen diplomáciai kapcsolatot, a magyar diplomaták azonban már ezt megelőzően Washingtonban, Londonban, Ankarában, Moszkvában, Berlinben, Rómában az ottani japán diplomatáktól hiteles információkhoz jutottak a japán-szovjet viszonyra vonatkozóan. Ezt megkönnyítette, hogy az amúgy zárkózott és bizalmatlan japánok – a két nép távoli rokonságára hivatkozva- a magyarokkal lényegesen nyíltabban beszéltek, mint más országok képviselőivel.
1936-ban Moszkva figyelmét egyre inkább az európai ügyek kötötték le. Sztálin igyekezett elkerülni a kétfrontos háborút, ezért a szovjet diplomácia továbbra is arra törekedett, hogy Japánnal megnemtámadási egyezményt kössön. Japánban ezt nem tartották időszerűnek, ellenben Tokió megkötötte Berlinnel az Antikomintern paktumot, amelynek szovjetellenes éle volt. A paktumnak sok ellenzője volt Japánban és Németországban is. A japán politikai elit egy része az amerikai és angol kapcsolatok erősítését kívánta, a német politikusok közül sokan azt kifogásolták, hogy Németország a „gazdaságilag fejletlen” Japánnal, és nem az angolszász nagyhatalmakkal kötött szövetséget. Így némileg érthetővé válnak azok az ellentmondások, amelyek a második világháború idején a japán-német kapcsolatokat nem egyszer terhelték.
1937-ben az egyre növekvő japán-kínai ellentétek 1945-ig tartó háborúba torkolltak. A háborúban a Szovjetunió Kínát támogatta, ami ismét kiélezte a szovjet-japán ellentéteket.
Eközben Európában is egyre nőtt a háborús feszültség. Moszkvában Jungerth-Arnóthy Mihály megkérdezte Doi Akió ezredest, a moszkvai japán katonai attasét, hogy mit tenne Japán egy európai háború esetén? Doi ezredes kijelentette, hogy az megkönnyítené Japán helyzetét, mivel Nagy-Britannia, Franciaország és az USA nem tudná támogatni Kínát. Az ezredes nem említette a Szovjetuniót, amely az európai és a távol-keleti konfliktusokban is érdekelt volt. /1/ Az erősödő japán-szovjet ellentétek 1938-ban a Haszan-tónál, 1939-ben pedig a Halhin-Gol határfolyónál vezettek súlyos szovjet-japán katonai konfliktusokhoz. Egyes vélemények szerint a nemzetiszocialista Németország állt az események mögött, mivel a németek igyekeztek információkat szerezni a szovjet hadsereg harckészségéről.
Még le sem zárult a Halhin- Gol-i incidens, amikor a japán kormány számára váratlan esemény történt. 1939. augusztus 23-án Moszkvában a szovjet és a német kormány megnemtámadási egyezményt kötött. A Molotov-Ribbentrop paktumként ismert szerződésről a németek nem tájékoztatták a japánokat, ami a japán-német kapcsolatok elhidegülését okozta. 1939. augusztus 23-án a bécsi japán főkonzul, Jamadzsi Akira kijelentette, hogy a szovjet-német szerződés nyíltan ellentétes az Antikomintern paktummal./2/
Japánt az elszigetelődés veszélye fenyegette, ezért közeledni próbált Nagy-Britanniához és az USA-hoz, sőt a Szovjetunióhoz is. Ghyka György tokiói magyar követ 1940. augusztus 3-án jelentette, hogy Németország és Olaszország rossz szemmel nézi a „mindenkivel jó viszonyra törekvő Japán” külpolitikát. /3/
A japán-német kapcsolatokról volt szó Ghyka és Macuoka Jószuke japán külügyminiszter megbeszélésén. Macuoka a magánlakásán, kimonóban fogadta a magyar követet, aki jelentésében azt írta, hogy Japánban ez a legnagyobb bizalom és barátság jele. A fesztelen, angol nyelven folytatott beszélgetés során Macuoka nyíltan kifejtette véleményét a német kapcsolatokról. A külügyminiszter szerint a japán-német ellentéteket fokozta, hogy Eugen Ott tábornok, tokiói német nagykövet kijelentette, Németország nem kívánja magát túlságosan lekötni Japán mellett. /4/
Japán és az európai tengelyhatalmak közötti ellentéteket mérsékelte az 1940. szeptember 27-én aláírt háromhatalmi egyezmény, hamarosan azonban újabb ellentétek merültek föl Japán, valamint Németország és Olaszország között. A Szovjetunió Németország elleni támadásra készült, ezért igyekezett elkerülni a kétfrontos háborút. 1940. november 5-én Kristóffy József moszkvai magyar követ megbeszélést folytatott Josicugu Tositaka tábornokkal, az új moszkvai japán nagykövettel. A tábornok elmondta Kristóffynak, hogy a szovjet kormánynak elvileg nincs kifogása egy szovjet-japán megnemtámadási egyezményt illetően, de engedményeket vár Japántól. /5/
1940. december 18-án Adolf Hitler kiadta a Szovjetunió elleni támadás kidolgozására irányuló 21. számú utasítását. Hitler a Szovjetunió elleni háborúban két szövetségese, Japán és Magyarország részvételére nem számított. 1941. március 5-én kiadott 24. számú utasítása értelmében Japán nem juthatott információhoz a Barbarossa-tervet illetően. Hitler szándékai ellenére a berlini japán nagykövet, Ósima Hirosi tábornok egyre többet tudott az eredetileg május közepére kitűzött német hadműveletről.
A japán kormányt ismét nehéz helyzetbe hozták német és olasz szövetségesei, mire Macuoka japán külügyminiszter békésebb hangnemben igyekezett tárgyalni Washingtonnal. Az ellentétek tisztázása érdekében Hitler és Benito Mussolini meghívták Macuokát, aki útközben megállt Moszkvában. /6/
Amint báró Villani Frigyes római magyar követ jelentéséből kitűnt, a japán külügyminiszter moszkvai tárgyalásait fontosabbnak tartotta, mint a berlini és a római megbeszéléseket. Macuoka ellátogatott Párizsba, Vichybe, Berlinbe, Rómába és a Vatikánba. Hitler és Mussolini politikusi képességeiről nem volt jó véleménnyel, az olaszok háborús potenciáljáról pedig kifejezetten negatívan nyilatkozott. Nincs Berlin- Róma-tengely, csak Berlin van- jelentette ki. Külön sértést jelentett számára, hogy Hitler nem tájékoztatta a Barbarossa-tervről. Nagyra becsülte ellenben XII. Pius pápát, akit megkért, hogy üzenje meg Franklin D. Roosevelt amerikai elnöknek, miszerint Japán nem kíván háborúba lépni az USA-val. /7/
A japán külügyminiszter hazafelé ismét megállt Moszkvában. A szovjet fővárosban történtekről Kristóffy április 15-én írt részletes jelentést. Macuoka két napra Leningrádba utazott, április 12-én pedig búcsúlátogatáson jelent meg a Kremlben, ahol a szovjetek továbbra is ragaszkodtak korábbi feltételeikhez. A külügyminiszter tisztában volt azzal, hogy a megnemtámadási egyezmény a Szovjetuniónak fontosabb, ezért nem fogadta el a szovjetek feltételeit.
Másnap Macuokát ismét a Kremlbe kérették, ahol közölték vele, hogy a szovjet kormány minden feltétel nélkül kész az egyezmény megkötésére. Macuoka úgy ítélte meg, hogy az adott helyzetben Japánnak is érdeke a japán-szovjet viszony rendezése, ezért aláírta a szerződést.
A moszkvai magyar követ érzékletesen írta le a japán külügyminiszter elutazását Moszkvából. A transszibériai expressz indulását egy órával elhalasztották, hogy Macuoka elérje a vonatot. A pályaudvaron megjelentek a tengelyhatalmak és szövetségeseik diplomatái, de váratlanul megérkezett Sztálin is testőrei kíséretében. Az erősen alkoholos állapotban lévő Sztálin előbb meglepődött, majd a diplomatákhoz lépett és kezet fogott velük. „Mi barátok fogunk maradni”–mondta Sztálin Friedrich Werner von der Schulenburg német nagykövetnek./8/ Sztálin és a német nagykövet is tisztában volt azzal, hogy alig két hónap múlva a Szovjetunió vagy Németország háborút kezd a másik ellen. A szovjet-japán barátsági és semlegességi egyezmény öt évre szólt, s tartalmazta, hogy a két fél törekszik a békés, baráti viszony kialakítására, tiszteletben tartják a két ország területi épségét, és kölcsönös semlegességi kötelezettséget vállalnak arra az esetre, ha a szerződő felek egyikét egy harmadik, vagy több ország megtámadja. Egy évvel a szerződés lejárta előtt bármelyik fél fölmondhatta, ellenkező esetben érvényessége meghosszabbodott. Az egyezmény mind Japán, mind a Szovjetunió számára 1945-ig biztosította a többfrontos háború elkerülését. 1945 februárjában, a jaltai konferencián a Szovjetunió vállalta, hogy három hónappal az európai háború befejezését követően bekapcsolódik a Japán elleni háborúba. A szovjet kormány ezért fölmondta az egyezményt, s 1945. augusztus 8-án hadat üzent Japánnak.

A felhasznált dokumentumok a Magyar Országos Levéltár K 63 Külügyminisztérium Politikai Osztály iratanyagban találhatóak.
1 k63 Moszkva, 1938. szeptember 28.
2 K 63 Bécs, 1939. augusztus 23.
3 K 63 Tokió, 1940. augusztus 3.
4 K 63 Tokió, 1940. augusztus 29.
5 K63 Moszkva, 1940. november 5.
6 K 63 Róma, 1941. március 13.
7 K 63 Róma, 1941. április 4.
8 K 63 Moszkva, 1941. április 15.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...