You are here

Író-újságíró pályázatunk I. helyezettje

Krajčír Lukács pályaművével elnyerte az Inter Japán Díj aranyserlegét.

Napfoltok
A Szenkaku-szigetek jelentősége az átalakuló japán politikában

A nemzetközi politikában és a médiában is gyakori témának számít a japán-kínai ellentét. Az ókortól kezdve rendkívül bonyolult és összetett kapcsolat jellemezte a két ősi civilizációt. A huszadik században az olyan eseményeknek, mint a boxerlázadás leverése; egymás között zajlott háborúk, a japán katonai megszállás és a különböző háborús bűncselekmények csak tovább mélyítették a szakadékot Japán és Kína között. A huszadik század végén és az új évezred elején úgy tűnt, hogyha lassan is, de fokozatosan helyreáll Peking és Tokió közötti kapcsolat, mivel elég komoly eredményeket sikerült elérni a gazdaság, különösen a befektetések területén. Csakhogy hamarosan ismét kiújult ez a japán-kínai ellentét, mert az elmúlt években egy újabb szegmenssel bővült a konfliktus: a szigetvitákkal. A Szenkaku-szigetek hovatartozása talán már az újkor óta fontos kérdés a régióban, de csak 2010 óta vált igazán konfliktusos területté. A feszültség enyhülésében az sem segít, hogy Japánban Abe Sinzo egy komoly szemléletváltásra készül a szigetország bel és külpolitikájában, nagyobb hangsúlyt fektetve a nacionalizmusra és a hadseregfejlesztésre, amely közvetve ezt a szigetvitát is érinti. A rövid tanulmányomban szeretném bemutatni azt, hogy a Szenkaku-szigeteknek miért fontosak, s valójában miben is rejlik jelentőségük az új japán kormány számára.

Egy új hajnal a Felkelő Nap országában? Abe Sinzo reformjai

2013. július 21-én az Abe Sinzo vezette Liberális Demokrata Párt (LDP) többséget – 294 mandátum a 480-ból – szerzett a japán felsőházban. A tavaly decemberében tartott alsóházi választást követően a japán miniszterelnök ismételten elsöprő győzelmet aratott, s most már minden akadály elhárult az útjából, hogy megvalósítsa radikálisabb elképzeléseit.

Sinzo legelőször a japán gazdaságot igyekszik rendbe tenni. Mivel a japán gazdaság évek óta recesszióban van, miközben az államadósság a szigetország GDP-nek 230 százalékát – 2013. június 30-án már átlépte az egy billiárd jenes határt – teszi ki, ezért szükség volt egy újfajta gazdaságpolitika bevezetésére. A Nyugaton “Abenomics” néven emlegetett reformcsomag négy fő pontból áll: 10 000 milliárd jenes gazdaságélénkítő program; a japán jegybankelnök által végrehajtott monetáris lazítás; gazdasági szerkezet átalakítása; 2014-ben és 2015-ben a forgalmi adó 10 százalékra való emelése.

Azonban Abe Sinzo elsősorban nem a szokatlan gazdaságpolitikájáról híres, hanem a japán nacionalizmus feltámasztására tett kísérleteiről. A két győztes választás lehetővé teszi a miniszterelnök számára, hogy megteremtse a politikailag “stabil és normális” Japánt. Már az üzenetértékű volt, amikor a választási kampány végén Abe Sinzo egy harckocsival, egy másik alkalommal pedig repülőgéppel – amelynek 731-es jelzése komoly vitát váltott ki, mert az megegyezik a Japán Császári Hadsereg titkos biológiai és vegyi hadviselésű alakulatának számával – mutatkozott. Megváltozik a japán oktatás rendszer is: korábban a természettudományok voltak a fókuszban, most már egyre nagyobb szerepet kap a történelemoktatás. Az LPD vezető politikusainak célja “mély társadalmi vitát” indítani az alkotmány módosításáról. 1947-ben a japán parlament elfogadta a “békealkotmányt”, amelyet azóta sem módosítottak. Sinzo pártja már közzé tett egy alkotmány-tervezetet, amelyet a civil szervezetek részéről heves bírálatok értek, mert az egyéni jogok helyett a közösség felé való kötelességeket hangsúlyozza.

A Szenkaku-szigetek jelentősége

Japán az elmúlt években egyre többet konfrontálódik a környező országokkal, főleg Kínával. A japán parti őrség szerint a határsértések száma idén rekordot döntött, tavaly szeptember óta 37 alkalommal sértették meg a kínai hajók a tengeri határokat. Abe Sinzo a decemberi győzelem után a szigetekre repült azért, hogy kijelenthesse: egyetlen centimétert sem hajlandó feladni. Az egész konfliktus mögött egyetlen apró áll, mégpedig a Szenkaku – kínaiul Tiaojü – szigetek.

Miért is fontosak ezek a szigetek?

A Szenkaku-szigetek mindössze öt kisebb szigetből és több sziklazátonyból áll, s a legnagyobb szigete is csak 4,31 km2 nagyságú. Viszont a méretétől eltérően a szigetek óriási jelentőséggel bírnak: fontos tengeri útvonal mentén helyezkednek el; óriási mennyiségű energiahordozók találhatóak a tenger mélyén; továbbá komoly potenciált jelentenek katonai bázisok létesítésére.

a.) A geopolitikai jelentősége:

A Szenkaku-szigetek Kelet-kínai- tengeren fekszik, amit északról a Sárga-tenger, északkeletről a Japán-tenger, keletről a Rjúkjú-szigetek, délről a Dél-kínai-tenger és Tajvan nyugatról pedig Kína vesz körül. A világ legforgalmasabb hajózási vonala (Európát Kelet-Ázsiával összekötő tengeri útvonal) itt válik szét, mégpedig Dél-Korea, Japán és a kínai keleti partvidék városainak – pl. Sanghaj – irányába. Ezen az útvonalon naponként hat millió hordónyi kőolajat és öt millió köbméternyi cseppfolyós földgázt (LNG) szállítanak. Ezenkívül a szigetek mellett halad át a SEA-ME-WE 3 telekommunikációs, optikai kábel, amely összeköti az európai országokat a kelet-ázsiai államokkal.

b.) Gazdasági jelentősége:

A Szenkaku-szigetek körüli tenger rendkívül gazdag halállománnyal rendelkezik. A japán, a kínai és a tajvani halászok is évtizedek óta ide járnak halászni. Azonban az energiahordozók területén is hatalmas készletekkel rendelkezik a térség. Az 1969-es, az ENSZ Ázsiai és Távol-Keleti Gazdasági Bizottsága által végzett kutatás szerint nagy mennyiségű kőolaj található a szigetcsoport közelében, a legutóbbi becslések szerint 213 billió hordónyi kőolajjal rendelkezik a Kelet-kínai-tenger ezen része. Szinte ugyanez a helyzet a földgáz esetében is, hisz a szigetcsoport egy Tajvanhoz közeli gázmező közelében fekszenek. Mivel Kína 1993 óta folyamatos importra szorul a kőolaj területén, ezért az ezredforduló óta hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy ki tudja elégíteni az energiaéhségét.
A japán vezetés számára szintúgy jól jönnének a tenger mélyén található energiahordozók. Japán még Kínánál is jobban függ a külföldi fosszilis nyersanyagtermelő országoktól. A szigetország legtöbbet a Közel-Keletről, főleg a Perzsa-öböl menti országokból – Szaúd-Arábiából, Egyesült Arab Emírségekből, Kuvaitból és Iránból – importálja. Ezért az iráni atomprogram körüli vita és egy izraeli légicsapás lehetősége, valamint az azt követő Hormuzi-szoros lezárása súlyos csapást mérne a japán iparra és ezzel a japán elit teljes mértékben tisztában van. Ezenfelül Abe Sinzo igyekszik felélénkíteni a japán gazdaságot, amely 2011-ben a második világháború lezárást követő legnagyobb visszaesést szenvedte el: 2011 év februárjában Kína megelőzte Japánt a kereskedelem területén; a földrengés és a szökőár súlyos károkat okozott a szigetországban; a Fukushima-atomerőmű katasztrófa visszavette az energiatermelést; a Japán Demokrata Párt pedig szinte teljesen megbénult a számtalan botrány és korrupciós ügy következtében. Abe Sinzo számára azért is fontos kérdés a gazdaság helyreállítása, mert Japán fogja rendezni a nyári olimpia játékokat. Ez pedig – akárcsak 1964-es tokiói nyári olimpia – ismét ékes bizonyítéka lehet annak, hogy a mindennapi teljesen helyreállt a Felkelő Nap országában.

c.) katonai jelentősége:

Kínának nem csupán Japánnal van területei vitája, hanem gyakorlatilag az összes környező szomszédjával. Az északi, nyugati és nagyjából a délnyugati – India kivételével – határviták már endeződtek, ami jelentős kínai erőket szabadítanak fel, valamint Peking is nagyobb figyelmet tud szentelni a keleti határproblémáira. Azokból pedig nincs hiány. Japánon kívül Dél-Koreával, Vietnammal, Fülöp-szigetekkel, Tajvannal, Bruneivel is konfliktusba került valamelyik sziget – példának okáért Paracel, Spratly – miatt, mivel a kínai vezetés katonai támaszpontokat kezdett el ott kiépíteni.

A kínai haditengerészetben óriási fejlesztések zajlottak, amelynek egyik ékes bizonyítéka a Liaoning nevű anyahajó vízre bocsátása. Mivel Peking tisztában van azzal, hogy egy esetleges a határvitákból fakadó fegyveres konfliktus nagyrész a tengereken zajlana le, ezért szükség van egy nagyobb és ütőképesebb flotta létrehozására. Továbbá a kínai hajók hatótávolságát jelentősen megnövelné a Szenkaku-szigeteken létrehozott haditengerészeti támaszpontok, amelyek egyben fontos utánpótlási bázisként is szolgálnának.

Az új japán vezetés is hasonlóképpen tekint a szigetekre. Mivel a nacionalizmus és a hadseregfejlesztés Abe Sinzo belpolitikájának egyik vesszőparipája, ezért fontos, hogy Tokió megfelelő választ adjon a kínai fenyegetésre és ne visszakozzon a szigetviták ügyében. Világszerte ismert, hogy az 1947-es japán békealkotmány tízedik cikkelye tiltja a szigetországnak a nagy létszámú hadsereg fenntartását. A Japán Önvédelmi Erők alacsony létszámú és szűk védelmi feladatokat lát el, viszont az elmúlt évek kihívásai – mint pl. Kína fegyverkezése, vagy a folyamatos szigetviták a környező államokkal – miatt az LPD úgy gondolja, hogy itt az ideje fejleszteni és bővíteni a hadsereget. Tizenegy év után növelik a katonai kiadásokat, s több különleges, ejtőernyős deszant alakulatot állítottak fel. A növekvő japán militarizmus egyik bizonyítéka, hogy a Hirosima elleni atomtámadás 68-ik évfordulóján leleplezték a 250 méter hosszú helikopterhordozót, amely 1,14 milliárd dollárból épül. Természetesen nem ezzel az egyetlen hajóval kívánják ellensúlyozni a kínai jelenlétet. Tokió szárazföldi katonákat, gyors reagálású deszant egységeket vezényelt Dél- és Délnyugat-Japánba, beleértve a Kelet-kínai-tenger partvidékét is. 21 új őrhajó és hét új felderítő repülőgép kerül a parti őrség állományába, miközben az ötödik generációs F-15-sök számát 24-ről 36 emelik.

Összegezve a rövid tanulmányomat megállapítható, hogy a szigetek körüli vita Abe Sinzo kormánya és a kínai vezetés számára is kiemelt jelentőséggel bír, s az érte folytatott küzdelem csak tovább mélyíti a két ország közötti szakadékot. Ahogy azt láthattuk Szenkaku-sziget feletti uralom számos gazdasági, geopolitikai, katonai előnnyel jár. Azonban talán még ennél is fontosabb, hogy a szigetvita már a japán és a kínai belpolitikai retorika egyik lényeges elemévé vált. Tehát ez azt jelenti, hogyha valamelyik fél visszakozna ebben az ügyben, akkor annak tekintélyén súlyos csorba esne, valamint komoly csapást mérne a nacionalizmusukra is.

Krajčír Lukács
Felhasznált irodalom:
Szentesi Ambrus Gábor: A kínai–japán viszony a Senkaku-szigeteki ütközőzóna árnyékában. Kis szigetek a világpolitika metszetében. Budapest: Századvég Kiadó, 2013., 52.
Internetes források:
http://blogs.cfr.org/asia/2013/07/22/abe-reassures-after-election-victory/
http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1335&title=a-japan-kinai-szembenallas-sarokkove-a-szenkaku-szigetek


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: