Ön most itt van:

Író-újságíró pályázat – Újszászi Alexandra: Ocean Spiral Project

– AMIÉRT A VILÁG BÜSZKE LEHET JAPÁNRA ÉS MAGYARORSZÁGRA

Sokan hangoztatták néhány évvel ezelőtt, hogy a magyar-japán kapcsolatokat akár még jobban lehetne mélyíteni, hisz a két országban több közös tulajdonság is van, mint azt hinnénk. Példának okául, mind a két ország olyan találmányokat sorakoztatott fel, amelyek nélkül a mai élet szinte elképzelhetetlen lenne.
Földünkön, főként Ázsia országaiban egyre nagyobb problémát okoz a túlzsúfoltság, amire talán megoldást jelentene a Shimizu Corporation egy tervezete, az Ocean Spiral – vagyis egy tengeralatti város megépítése, amely kezdetben 5000, de később akár több százezer ember számára jelenthetne állandó otthont, és biztosíthatna munkalehetőséget.
Ezt a tervet már 2015 januárjában a nyilvánosságra hozták, de csak most, 2034 novemberének vége felé vált biztossá: az álmodott város megépül a legkorszerűbb technológia, és számos kreatív, és szorgalmas szakember munkájának köszönhetően.
Mitől olyan érdekes ez a hír azon kívül, hogy az emberiség számára is egy teljesen új lépés? A válasz: a projectben részt vesz egy 60 fős magyar csoport is. A csoportot oceanográfusok, mérnökök, elismert építészek, és programozók alkotják, és bár 60 fő kevésnek tűnhet, az, amit képviselnek igenis meghatározó Japán és Magyarország kapcsolatát, valamint Magyarország jelentőségét illetően. Regéczy Andrást kérdezem, aki mint tolmács és szóvivő támogatja a magyar csoportot.

Úgy tudom, Önön kívül még három tolmács dolgozik a project dolgozóit segítve. Milyen hatékony csupán négy tolmáccsal a munkavégzés?
– Igazából meglepően önállóak a magyarok és a japánok is. A magyar csoportban mindenki tud angolul, és nagy része japánul is tud, a japánok pedig szintén tudnak angolul. Nagyon mulatságosak szoktak lenni az ebédszünetek, ilyenkor ugyanis a japánok gyakran kérdeznek magyar szavakat tőlünk, amiket nagyon szívesen elmondunk nekik. Rengeteg érdekesség kerül felszínre, mert a két kultúra kíváncsi egymásra.
Tehát a nyelvi különbségek nem is akadályozzák a project működését?
– Előfordulnak félreértések, vagy olyan szituációk, amikor nem tudják elmagyarázni egymásnak, pontosan miről beszélnek. Olyankor hívnak minket, és mi megpróbáljuk orvosolni a problémát. Ez többnyire sikerül is.
Milyen érzés, egy ilyen jelentőségteljes projectben részt venni?
– Rendkívül izgalmas, bár, néha nehéz is. Viszont úgy gondolom, ez a project soha vissza nem térő lehetőséget ad arra is, hogy Magyarország, még ha csak kis lépésben is, nevet szerezzen magának a Föld nívósabb hatalmai között.
Ez egy nagyon biztató meglátás. Milyen a kapcsolat a magyar és a japán dolgozók között?
– A dolgozók megtalálják a közös hangot egymással, ez többek között hasonló hozzáállásuknak, és a sokban megegyező nézeteiknek köszönhető. Mint említettem, például az ebédszünetek, vagy munkán kívüli találkozók mindig vidám hangulatban telnek.
Gondolom, azért előfordultak nézetletérések.
– Természetesen. Főleg a programozási, vagy építkezési munkálatok alatt fordulnak elő kisebb-nagyobb összezörrenések. Szerintem azonban ez más országokkal is így lenne, sőt, még több ellentét lenne, vagy nehezebb megbékélések.
A következőkben magáról a projectről szeretnék kérdezni. Milyen a napi programjuk?
– Ez attól függ, éppen melyik fázisában vannak a programozásnak, előfordulhatnak például elmérésekből adódó hibák, ezeket pedig ilyenkor hidegfejjel újra kell számolni.
Érdekfeszítő ezt hallani! Milyen beosztásban dolgoznak, mennyit lehet egy ilyen nagysúlyú, elvárásokkal teli építkezéskor pihenniük?
– Az érkezésünkkor rögtön másnap tartottunk egy átfogó konferenciát, ahol a projectben résztvevő összes oceanográfus, mérnök, programozó, befektető, és más szakember jelen volt. Ekkor megegyeztek többek között abban is, hogy minden részleg kutatói mindig elérhetőeknek kell legyenek egymás számára, így gyakorlatilag mindenki egyszerre dolgozik. Néha hétvégén is foglalkozniuk kell a projecttel, ha valamit nem sikerült munkaidőben befejezni.
A japánokról köztudott, hogy nagyon szorgalmasak, és rengeteget dolgoznak. A magyar dolgozók hogy bírják a tempót?
– A japánok szerint meglepően jól tűrjük a szigorú követelményeket, és fegyelmezettek is vagyunk. Ezt nagyon tisztelik egy idegen ország embereiben, hisz bár Japánban alap felfogás a fegyelem, és a szorgalmas munka, ez nem minden nemzetről mondható el. Rólunk csak jót mondanak másoknak is, és emiatt a magyar kutatók még lelkesebben dolgoznak.
A kutatóknak van módjuk, lehetőségük családjukkal találkozni? Ez főleg a magyarok számára lehet bonyodalmas.
– Igen, valóban az. Azonban különféle számítógépes programok segítségével tartják a kapcsolatot a családjukkal, és hosszabb szünnapokon, vagy ünnepeken a családok is ellátogathatnak hozzájuk.
Értem. Az utolsó kérdésem az lenne, hogy körül-belül mikorra várható az alapkőletétel?
– Egyelőre még a programok sorozatos felülvizsgálata, és az előkészületek zajlanak, de úgy vélem, az alapkőletétel dátuma 2035 tavaszára meghatározható.
Köszönöm az együttműködést. Volna esetleg valami, amit még elszeretne mondani az olvasók számára?
– A Shimizu Corporation már most fölöttébb bizakodó a project sikerét illetően, és megjegyezte, hogy ez részben a magyarok érdeme is, és bíznak benne, hogy ezen kívűl még sok más projectben is számíthatnak Magyarország együttműködésére, és hogy legközelebb akár egy nagyobb létszámú csoport is a segítségükre lehet.
Megnyugtató, hogy Japán ilyen bizalommal fordul felénk. Köszönöm a kiegészítést, viszont látásra.

Amint az az interjúból kiderült, a project a lehető legnagyobb rendben működik, a magyar-japán kapcsolatok pedig ívelnek felfelé, és a két ország közötti szorosabb kapcsolat már nem is álom többé. Ezzel bíztatná a Together hírmagazin a magyar fiatalságot arra, hogy legyenek merészek, kreatívak, és építsenek együtt egy olyan Magyarországot, amelyre a világ, de legfőképpen Mi, magyarok büszkék lehetünk.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: