Író-újságíró pályázat – Székely Klára: Kelet és Nyugat egysége

2015. augusztus 16. vasárnap
Írta:

Nobuyoshi Tamura emlékére

Az európai emberek nagy része számára a világ keleti felének kultúrája ma is az egzotikumot, a különlegességet, az izgalmas másik világot jelenti. Így vagyunk Japán ősi civilizációjának csodáival is. Amióta az első portugál hajó (1543) megjelent Japán felségvizein, azóta ismerkedik Európa a japán kultúra különleges elemeivel, mint egy határtalan virágoskert ezerszínű virágaival. Kezdetben, a XVI. –XVIII. század során a nemzetközi kereskedelem a japán szigetek természeti kincseit, érdekesen szép tárgyait szállította Európába. Később, a XIX. – XX. század idején már a szellemi kincsek is elérték kontinensünket. A költészet, a festészet, a filozófia is megérkeztek. Mellettük hódítani kezdtek a harcművészetek, amelyek révén új mozgáskultúrák ágyazódtak be az európai sport világába. A „legyőzhetetlen keleti harcos” legendája leszállt a földre és beköltözött az edzőtermek falai közé. A judo, a karate, a iaido és még sok más harcművészeti irányzat, vagyis a BUDO különböző megvalósulási útjai elérhetővé váltak az európai emberek számára.
Magyarországon is gyorsan alakultak meg és sorra növekedtek azok a klubok, ahol a japán eredetű küzdőművészetekkel ismerkedhettek az érdeklődők. Valamennyien, akikben felébredt a kíváncsiság a harcművészetek iránt, csodálattal figyeltük a könnyednek tűnő mozgás mögött rejlő hatalmas energiát, gyorsaságot, eredményességet.
Jómagam is azok táborát gyarapítottam, akikben felébredt a kíváncsiság és a csodálat a harcművészetek iránt. Hosszas keresgélés után sikerült meglelni azt a minden szempontból tökéletesnek bizonyult mozgásformát, amelyik a legtöbb tanítást rejtette. Az Aikido lett az az út, amelyiken keresztül a tapasztalás fizikai és szellemi síkon egyaránt kimeríthetetlen forrásnak bizonyult. Az Aikido olyan harcművészet, amelynek technikái a körkörös, vagy spirális irányú elvezető mozgáson alapulnak. Az ellenfél támadóerejét szétbomlasztja, vagy visszafordítja a támadóra. Az Aikido gyakorlói között nincs ellenségesség, az aikidokák egymás partnerei a tudás elsajátításában. A technikák felépítése nem a pusztítást célozza, hanem a támadás sérülés nélküli elhárítását. Ennek az irányzatnak a megalkotója szerint „…az Aikido egy olyan Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a Világegyetemben.” (M. Ueshiba)
Ennek a tanításnak a következménye, hogy az aikidokák kölcsönösen támogatják, segítik egymást a gyakorlások során és nem törekednek a másik fizikai megsemmisítésére vagy megalázására. Jelen világunkban erre a típusú gondolkodásra nagy szükség van.
Morihei Ueshiba (1883 – 1969) alkotta meg azt a rendszert, amelynek a neve hivatalosan 1942-től Aikido, amelynek vezérlő elve a sumi-kiri, vagyis a szellem és a test tisztasága.
Az európai kultúrában nevelkedettek számára az Aikido gyakorlása először a mozgástechnikai rendszer elsajátítását és a szertartások másolását jelentette. Komoly szervezés, és a missziót vállaló japán mesterek rendszeres jelenléte és tanítása volt a feltétele a továbblépésnek. Magyarországon az 1970-es évek közepén jelent meg és formálódott szervezetté az aikidokák tábora.
Morihei Ueshiba szándéka nyilvánvaló volt. „ Mindenütt hidakat akarok építeni, hogy az összes embert összekössem a harmónia és a szeretet révén.” (M. Ueshiba)
Ennek a gondolatnak a jegyében jelentek meg Európában és Amerikában azok a japán mesterek, akik az alapító uchi-deshijei, belső tanítványai voltak. Európában és Magyarországon is Nobuyoshi Tamura shihan a ’70-es évek második felétől töltötte be a legfontosabb mester szerepét.
Nobuyoshi Tamura (1933 -2010) az alapító tanítványa volt és az Aikido terjesztésének céljából, a Doshu megbízása alapján költözött Franciaországba. Egész életét az Aikido európai terjesztésének szentelte. A legfontosabb feladat számára a keleti és a nyugati kultúrák közötti különbség áthidalása volt.
„Nyugaton, amikor egy virágot néznek és látják színeit, akkor pigmentációról beszélnek, molekulákra, atomokra bontják. Keleten ahhoz, hogy megismerjük egy virág életét, úgy kezdjük, hogy megpróbálunk azonosulni a virággal és elérni ezt az érzést.” (N. Tamura 1986)
Ezt a mentalitásbeli különbséget kellett Tamura shihannak úgy feloldania, hogy az Aikido egészét legyen képes átadni európai tanítványainak. Ne csak a dobások, leszorítások, elmozgások technikáját adja át, hanem a test és a lélek harmóniájának megteremtését eredményező képességeket is. Az Aikidoban nagy jelentősége van az Univerzum iránti tiszteletnek. Ez a tisztelet azt jelenti, hogy az aikidokák megbecsülnek mindent, ami az Univerzum része. A könnyűt is és a nehezet is. Az életet is és a halált is. Az egészet is és a részeket is. Nobuyoshi Tamura a tanításai során mindig arra törekedett, hogy harmóniát, együttműködést, tiszteletet közvetítsen a különböző nemzetek aikidokái között. Kiegyensúlyozott, nyugodt stílusa erőt sugárzott. Törékenynek tűnő termete hatalmas energiát rejtett. Derűs személyisége megkönnyítette a legnehezebb technikák tanulását is. Aprólékos, mindenre kiterjedő figyelemmel adta át az ismereteket, és sosem feledkezett meg arról, hogy az átadott tudása adaptálását értelmezésekkel könnyítse meg európai tanítványai számára.
„Egyrészt, attól kezdve, hogy a tudás kérdése felmerül, egy megosztottság van a kutató és a kutatás tárgya között. Másrészt tudván, hogy e kettő egy ős egységből lett szétválasztva, feltesszük a kérdést, hogyan tudnánk visszatérni ehhez az eredeti állapothoz. Nyugaton ahhoz, hogy megismerjék az embert, felosztják testre és lélekre, azután a testet és a lelket tovább bontják és tanulmányozzák. Keleten az ember egészére támaszkodva azt a Világegyetemmel való egységében próbálják tanulmányozni.” (N. Tamura 1986)
Ebből a gondolatból is egyértelműen látszik, hogy Tamura shihan nem elégedett meg azzal, hogy „csak” tanítson. Ő maga is tanulmányozta az európai gondolkodást és igyekezett összhangot találni Kelet és Nyugat között. Az út, amely a megismeréshez vezet, lehet különböző, de a cél az ugyanaz. A keleti kultúra és a nyugati kultúra egyaránt az EMBER teljesítménye. Az Aikido egy olyan út, amely mindenki számára járható. Erős és gyenge egyaránt képes a tanulmányozására és az elsajátítására. Tamura képes volt együttműködés generálni a különböző nemzetek szervezetei között. Munkásságát európai és japán kitüntetésekkel egyaránt elismerték. Tanítványai hazájukban továbbviszik a tőle kapott tudást és a Mesterre emlékezve igyekeznek megvalósítani a harmóniát Kelet és Nyugat között, az egyén és az Univerzum között, de az ember és ember között is.

Felhasznált irodalom:
Jamadzsi Maszanori: Japán: Történelem és hagyományok
Bp. Gondolat K. 1989.
John Stevens: A legyőzhetetlen harcos
Szenzár Kiadó, 2001.
Noboyushi Tamura: Aikido
Szombathely, 1986
Koichi Tohei: A KI a mindennapi életben
Bp. Lunarimpex K. 1995.
Kisshomaru Ueshiba: Az Aikido szellemisége
Hunor K. 1997.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...