You are here

Író-újságíró pályázat – Juhos-Kiss János: Itt van Japán!

ITT VAN JAPÁN – AZ ÉRINTÉSPONT MŰVÉSZETI ALAPÍTVÁNY BEMUTATÓJA – a 3. ELŐADÓMŰVÉSZETI FESZTIVÁLt, olvasom a fidelio 2013/21. különszámának rózsaszín borítóján.

Megindult a fantáziám. Nem a kultúra irányába. A fesztivál idejéig majdcsak visszakanyarodom.
Mégiscsak erősödik Japán (az EU, sajnos gyengül), gazdaságilag világhatalom, kell is erősödnie, ahogyan erről az Inter Japán Magazin is beszámolt Nakano cikkében 2013. szeptember 6-án: Fegyverkezési versenyt indíthat Japán önvédelmének erősítése érdekében. Japán módosítaná a csak önvédelmére jogosító alkotmányát. A második világháború után, amerikai nyomásra Japán alkotmányába is bekerült, hogy nem birtokolhat támadó fegyvereket. A békeparagrafus ezt írja: „A japán nép mindörökre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról. Az államnak nincs joga hadviselésre.”
A jelenlegi katonai erőviszonyok (lásd az alábbi táblázatot!) ismeretében, tudatában, Japán ellen gyakran követ el határincidenseket Kína, valamelyik Korea vagy Oroszország.

Japán módosítaná a csak önvédelmére jogosító alkotmányát. A következő lépés: drónok, ballisztikus rakétaelhárító rendszer és a haditengerészet erősítése. (Forrás: Inter Japán Magazin)
A japánok, csak húzzák ki magukat, a legtöbbet nőttek az utóbbi harminc év alatt más népek növekedési arányához képest – a szememben a legtöbbet! A második világháborúban mindent elveszítettek s egy népet sem aláztak meg jobban soha, de képesek voltak talpra állni, a világszínpadon fogcsikorgatva bár, de eljátszották, bemutatták a Japán Csodát! (Japán fiatalok Amerikába mentek tanulni – főleg a mérnők képzést nem engedték hazájukban – hogy aztán a fejükben vigyék haza a legmodernebb technikát, hogy a kilencven százalékban lebombázott hazájukat újjáépíthessék; házaikat benépesítve háztartási robotokkal; hogy a legmodernebb gépkocsijukon viszonylag szabadon száguldjanak, netán szuper-expresszel egy szebb jövő felé!) Azóta, a hatvanas évek második felétől több mint negyven esztendő elszállt, manapság a japánok bokáig állnak virágesőben – ők sem hiszik el, az örök vesztesek szórják feléjük a tisztelet és nagyrabecsülésük jeléül! – fejük fölött a szivárvány valamiféle japán-glóriát sző, az istenek magyar ropogós cseresznyével, csörögével és hókiflivel kecsegtetik, kínálgatják őket.
ITT VAN JAPAN! Ha képesek voltak a japánok egyszer országukat a semmiből felemelni, felvirágoztatni, akkor képesek lesznek még egyszer… Miért ne?
Benyovszky Móric volt az első magyar, aki megfordult a japán szigeteken. Az orosz veszélyre hívta fel a japánok figyelmét. Nem hittek neki, de később, az 1781-es elrendelt katonai helyzetfelméréskor kiderült, hogy a Japán fennhatóság alatt álló területeken: Edzo, Karafuto és a Kurili-szigeteken már évek óta élnek „vörösfejűek”, azaz oroszok. Benyovszky Móricnak igazat adtak. Talán a szellemek útján járt, talán több millió kamit társaságát kereste, mondanivalója volt számukra, megbeszélni valója, talán igazgyöngyöket akart halászni vagy tenyészteni?
A japánok a Napistentől „származtatják” magukat. Mi is sokat száguldoztunk a Hadak útján, a Tejúton, Csaba királyfi lova lába sokszor volt csillagporos. Egykor a Napisten hatalmában, izzó kegyelméből éltünk! Éltető melegét és fényét tavak, folyók és tisztások mélyén henteregve szerettük és továbbra is éljük, ha nagy ritkán megengedhetjük magunknak, mert közben a világ is megváltozott! De láthatatlan turulmadaraink még mindig a napba néznek, táltosaink azt körbetáncolva sokszor megkerülik! Csodálatos tündéreinkről mit meséljek?
A szorgalom és tudás mintaképe a japán ember; minket, magyarokat rokonaiknak tartanak (talán nem a felsorolt tulajdonságokért), hanem a számon tartott Közép-Ázsiai rokonságunk okán! Ezt a rokonságot az iskolában is tanítják és ápolják, de mi, sajnos, már a Kodály-módszerünket is elhanyagoljuk.
Jól elkalandoztam, pedig csak egy tudósítást akartam írni, közben fehér lovon vágtáztam a Távol-Keletre, ahol a Napisten felkelt, fogadott s átmelegítette szívemet.
ITT VAN JAPÁN a 3. ELŐADÓMŰVÉSZETI FESZTIVÁL, amely 2013 szeptember 23-a és 28-a között kerül megrendezésre, olvastam s nyomban Budapesten teremtem!
Igen, a fesztivált az Érintéspont Művészeti Alapítvány szervezésében 2009-ben rendezték meg először, Butoh Fesztivál névre hallgatott. A kétévente megszervezett programoknak idén, a Nemzeti Táncszínház és a Trafó Kortárs Művészetek Háza lesz az otthona, házigazdája.
Lapozgatom az ingyenes fidelio különszámát, bemutatkozásként köszöntőt írt (angol és magyar nyelvű az egész füzet) Bata Rita fesztiváligazgató, Ertl Péter ügyvezető igazgató és Barda Beáta művészeti vezető. Tanulmányozom a programokat. A Trafóban szeptember 24-én 19 órától Japán ízekkel, gasztronómiai finomságokkal indítanak a SAKURA Sushi étterem jóvoltából, 19 óra 40-től lesz a fesztiválmegnyitó, 20 órakor kezdődik az előadás, BATIK (J): Érintés, az előadást másnap 25-én megismétlik. A kilencedik oldalon olvasható a rendező, koreográfus, táncoló és látványozók nevei. Ugyanott olvasom: „Mindig is foglalkoztatott az egyetlen bőrréteg által elválasztott belső és külső gondolata, a saját különleges lényem és a külvilág megkülönböztetésének lehetősége.” – Ikuyo Kuroda
Tovább lapoztam. A harc és megtermékenyítés összhangja előadáshoz, a szemközti oldalon olvasható a bemutató helye és időpontja, Nemzeti Táncszínház, 2013. 27. 09. 19 óra BATARITA (H) és MEGURO Daiji(J): Azonnali üzenet című látvány, tánc. Alatta olvasható a felcsigázásra szánt párbeszédes szöveg:
„ – Mit gondolsz: másik vagy más, semmi vagy semleges, határtalan vagy határon túli?
– Összhangban. Tested – testem.”
Engemet felcsigázott, de lehűtött a következő napi Ko MUROBUSHI (j): Kripta (szeptember 27. 19 órai) előadás puszta beharangozása, de természetesen látni kell, ahhoz, hogy véleményt lehessen mondani. Aztán Ko MUROBUSHI hitvallása olvasható: „Próbáltam meghalni, ezért elkezdtem táncolni. Ma van a nap, hogy találkozom a tigrissel. Még az is lehet, hogy felfal. De azt sem bánom, ha közösülünk. Testemről csüngő húsfoszlányokkal ugrok bele a légüres térbe.”
A következő oldalon egy japán nő képe látható átlényegült meztelenségében, mondhatni bájos, pihenő pózban. Úgy tudom, hogy a régi japánok is, pont olyan szemérmetesek és hagyománytisztelők, mint a régi magyarok. 54 évesen már magamat is ebbe a kategóriába sorolom, de az az igazság, hogy ez az Európai bemutató a Nemzeti Táncszínház 28-ai estéjén engem is érdekel. Bélsárból felbukó igazgyöngynek ajánlja izgalmasnak ígérkező „teste táncát” Tohru KOMATSU (J) előadó: Morfium Nővér.
Következő este ugyanott, Lola LINCE (MEX): Álomtöredék-tanulmányok előadás/performance. „A tánc egy üdvösségi forma. Táncosként leginkább az egymáshoz misztikus módon kapcsolódó, intenzív álomtöredékek, analógiák és a szimbólumok foglalkoztatnak.” – Lola LINCE
Több előadása van „Ko MUROBUSHInak, jelenleg a legismertebb és elismertebb butoh művész a világon…” Szolgáljon itt egy honlap: www.butoh.hu. E rövid tudósítás után újra arról írok, amiről csak akarok.
Természetesen a jelszó marad: ITT VAN JAPÁN! Olyan jól hangzik! Milyen jó is lett volna, ha Antall József néhai miniszterelnök 1990-ben tett felvetése valóra válik, hogy a japánok kifizetik Magyarország államadóságát a Csepel – szigetért cserében! (Nyilván a Nyugati-Európai és az amerikai lobbi lefújta, lehuhogta.)
Most, szeptember 7-én jártam Csepel – szigeten; Szigetcsépen az egyszer volt Kertészeti Egyetem Mintagazdaságának területét jócskán felparcellázták; sokan a szőlőt is kivágták, de azért nekem is maradt, vettem három mázsa Csillám-szőlő. Nemesített magyarfajta, két-három bogra metszették a tavaszon; most minden ág tövénél 3-4 aranysárga szőlőfürt volt, ezeket leszüreteltünk, de az ágak közepén és végein még 3-4 zöld szőlőfürt maradt, azok is beérnek pár hét múlva.
A 20 fokos must már forrni kezdett, amikor új borom lesz, két poharat teszek az asztalra csordultig borral. Az egyik pohár bort egy japán egészségére emelem a magasba, koccintani fogok „vele” a másik kezemben lévő pohár borral, áldomást iszunk dédelgetett lelki békénkre, a kiszámítható jövőnkre, hogy az Isten és a Természet adja meg nekünk, amit jó cselekedeteinkkel már kiérdemeltünk, ki tudunk érdemelni s harcolni. Aztán „láthatatlanul” is kezet rázunk, megöleljük egymást, abban a boldogító hitben és reményben, hogy mi is lehetünk győztesek – legalább lelkiekben! –, hogy kisírt múltunk, a jövőben soha többet ne merjen kísérteni, visszahúzni!
Japán Kínával vetekedik, hogy ki legyen a világ második gazdasági nagyhatalma. Amerika a világ első nagyhatalma, de a történelem bebizonyította, hogy amikor egy állam eléri virágkorát hanyatlásnak indul. Kivéve a cseresznyevirágzás utáni korszakot!
ITT VAN JAPÁN! A több mint hatezer szigetből álló szigetország millió és millió népének korszakalkotó, friss óhajával, öntudatával, munkálkodásával, szívük örömével és bánatával! Ahol a szumo birkózók körben állással és lábuk hatalmas dobbantásaival köszöntik az ámulni akarókat! Ahol a szép barna lányok szemük villanásával és arcuk mosolyával is képesek kenegetni a boldogságra vágyókat! Ahol mindenki a szellemek útját járja, és egy élhetőbb élet érdekében mer, akar nagyot álmodni! Csak a föld ne akarjon nagyot rengeni, csak napnyugtakor elringatni, finoman szeretni akarjon – ITT VAN JAPÁN! –, drága testvéreim.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: