Író-újságíró pályázat – Fodor György: Príma princessza Japánból – Interjú Yukako Furudate hegedűművésszel

2014. február 17. hétfő
Írta:

Yukako Furudate (古館由佳子) 1966-ban született a japán Iwate-prefektúra Miyako nevű városában. 5 éves kora óta hegedül, 28 volt, amikor először hallott magyar cigányzenét a hazájában turnézó Berki László zenekarától. Arra gondolt akkor, milyen kár, hogy nem magyarnak született. Szerepelt már a Fókuszban, 1998 óta vezet japán cigányzenét játszó zenekart, mellette tanít, játékával megdöbbent és évente Magyarországra látogat. Újabb, 2013. novemberi, közelgő látogatásának örömére készítettem vele alábbi interjút*.

Fodor György: Mikor kezdtél el zenével foglalkozni, milyen alapokkal indultál a zenei életben?
Yukako Furudate: Megismerkedésemet a hegedűvel édesapám continental tangoért való rajongásának köszönhetem, amelynek következtében otthon törvényszerűen elkezdtem hegedülni tanulni, hogy megfeleljek az apai elvárásoknak. De mindezt 5 éves korban? Ha meg akarjuk válaszolni a kérdést: miért ne! Úgy vélem, azóta sem tudok, és valójában nem is akarok megválni a hegedüléstől. Háttértörténetemről annyit, hogy a családom Iwate-tartományban, Miyako városában kereskedőcsaládként élte a mindennapjait, még ma is egy kis vegyesboltot üzemeltet. 2011-ben a családi vállalkozást a cunami a tengerbe mosta, de apámék szűk 2 éven belül újjáépítették, és újrakezdték a kereskedést. Azonban az új környezetben a házunk sokkal kisebb lett, a hangulata pedig meglehetősen sötét, sokkal barátságtalanabb.
FGY: Van a családban olyan, aki zenével foglalkozott?
YF: Ugyan a családtagok és rokonok közül senki sincs, aki hangszeres előadó művészetből profitált volna, de mindenki nagyon szereti a zenét, ezért minden évben összegyűlnek, hogy Miyakóban a koncertemen meghallgathassanak. A zenének számomra ez a legfontosabb funkciója, hogy mindenkit boldoggá tegyek vele. Gyógyíthatok, katarzist okozhatok, és úgy vélem, a segítségével az emberek mentális egészségéért küzdhetek. A zene szerintem annak kifejezésére is alkalmas, hogy egy csodálatos kapcsolatot teremtsünk ember és ember között. Én például a cigányzenén keresztül kötöttem magam egy életre a magyarokhoz.
FGY: Hogyan jutottál el éppen a cigányzenéig és mikor?
YF: Miután diplomát szereztem a zeneakadémián, egy kis ideig egy kamarazenekarban játszottam. Ezután étteremben is vállaltam fellépéseket. Ekkor tanultam meg, hogy létezik cigányzene. A frissen szerzett információkkal a birtokomban belefogtam az utcazenélésbe is, és megpróbáltam előképzettségemből kiindulva egy cigány származású gitáros utcazenészt hallás után lekövetni. Ekkoriban a klasszikus zene nimbusza igencsak megkopott Japánban, így arra a döntésre jutottam, hogy ha talán magam sem vagyok olyan rossz előadó, akkor szánhatnék időt arra, hogy különféle koncerteken és performenszeken vegyek részt, ha csak nézőként is. Aztán elérkezett az idő, amikor a koncertteremben véletlenül id. Berki László közelgő koncertjének szórólapjára lettem figyelmes. Úgy éreztem, hogy erre a koncertre mindenképpen el kell mennem. Nem csalódtam, hiszen a Berki zenekar koncertje valóban nagyszerűre sikeredett, feltöltötte a lelkemet, és egy CD-vel tértem haza. Otthon ezt a CD-t hallgattam napestig, magamban ábrándozni kezdtem, egy magyar cigányzenekarban való játékot vizualizáltam, elkezdtem magamban másolni a CD hangjait. Úgy indultam, hogy a gitárossal együtt a CD alapján játszottam a cigány dalokat. De ráébredtem, hogy mindez kevés, valódi cigányzenészekkel kell találkoznom, és tőlük kell mindet elsajátítanom. 2 évvel elhatározásom után megadatott az a szerencse, hogy Vajda Barnabás és ifj. Berki László lettek a mestereim, közben felfüggesztettem éttermi zenészpályafutásomat, hiszen szinte ujjongtam a gondolattól, hogy náluk zenekartaggá válhatok. Azt hiszem, Berki úr és barátai nagyon meg lehettek lepődve, amikor az étterembe betérve meghallották saját CD-dalaikat egy japán hölgy hegedűművésztől.
FGY: A világhírű hegedűművésznőktől abban különbözöl, hogy te magyar cigányzenét játszol. Ebben pedig nőként egyedülálló vagy. Mit szólsz ahhoz, hogy sokan Cinka Panna reinkarnációjának tartanak?
YF: Először érdemes tudni, hogy a cigányzenével való találkozásom után megismerkedtem annak lelki gyökereivel és történelmi hátterét is nagy szeretettel kezdtem kutatni. A történelem híres zeneszerzőinek újjászületéséről folytatott eszmecserét nagyon titokzatos dolognak tartom. Ugyanakkor, ha úgy érzik néhányan, hogy múltbéli nagyságokra hasonlít a zenei pályám, akkor az nagy büszkeséggel tölt el. Emellett, mióta Magyarországon jártam, sokkal inkább magamnak érzem a cigányzenét, tehát a kérdést inkább afelől érdemes megközelíteni, hogy bennem is a magyar cigányzene mérhetetlen szeretete munkál. Szóval az érzéseim és az előadói stílusom a magyar cigányzenészekével rokon. Talán ez lehet az oka annak is, hogy Cinka Panna megelevenedésének tartanak. Igazából a Boros Lajostól vett óráim idején magam is elkezdtem hinni benne, amikor visszahallgattuk az órán játszottakat, és Lajos a játékom tónusát nagyon hasonlónak találta a Pannáéhoz, mindketten meglepődtünk. Végül meglett a tanulás eredménye, felvettünk egy CD-anyagot, és amikor elkezdtük a zenekari próbákat, a hangszín igen hasonló volt, majd elkezdtünk zenélni szerte a világban, ugyanezt az érzést fedeztem fel magamban.
FGY: Hogyan határoznád meg ezek után a zenei gyökereidet?
YF: A Japán zenekarokban tapasztalt hegedűhangzás nem tett jót nekem. Bár Japánban születtem, ténylegesen úgy vélem, gyökereim a magyar cigánysághoz kötnek, őket magukat is szívből szeretem, és ők is feltétlenül tisztelnek, amiért rendkívül hálás vagyok. A cigányok történetéről nem lehet röviden szólni, klasszikus zeneszerzők szerte a világban tőlük kapták a zenei ihletet, így a cigányzene megérdemelné, hogy több figyelmet, tiszteletet kapjon. Főleg azért, mert a zenei előadások minden része, különös tekintettel az improvizációkra halmozottan jellemző e melódiákra, és ezek a dallamvezetések a világ minden tájáról és tájára öröklődnek. Úgy vélem, ezt a csodálatos örökséget nekünk is kötelességünk a jövőnek megőrizni.
FGY: Ebben számos zseniális prímás vett már részt, de neked – személy szerint – kik a kedvenc magyar cigányzenészeid, kikkel játszanál szívesen?
YF: Számos kedvenc magyar cigányzenészem van, mindegyikőjüket a szívemben melengetem. Ha azonban nem hangszeres előadót kérdezel, akkor Bangó Margit énekesnőt becsülöm sokra, és büszke vagyok arra, hogy már adódott alkalmam őt is kísérni.
FGY: Ennyi prímás emberrel találkozni azért odahaza mégsem lehet, te milyen gyakran jársz Magyarországon?
YF: Koncertek alkalmával hívnak, de valójában minden alkalmat megragadok az ittlétre. Ahogyan az életem lassan lecsillapodik, el tudnék képzelni egy hosszabb budapesti tartózkodást, még azt is, hogy itt telepedjek le. Az elmúlt évben háromszor is volt alkalmam Magyarhonban járni, és idén, 2013 novemberében is tervezek egy látogatást.
FGY: A látogatások során elmélyülhettél a magyar zenetörténet más területeiben is, mit gondolsz például a világhírű Kodály-módszerről?
YF: A Kodály-módszer igazán a japán kórusvezetők előtt ismert. Attól félek, azt kell mondanom, nem feltétlenül épül be a japán hegedülés-oktatás metodikájába. Ennek ellenére úgy vélem, a világon bárhol értékelik, tisztelik, becsülik a Kodály-módszert, legyenek akár klasszikus, jazz vagy cigányzenét tanuló zenészek.
FGY: Ha már tanítási metódus, te magad tanítasz zenét valahol?
YF: Természetesen tanítok. Nagyon szeretek tanítani, mert közben önmagam is megérhetem, újragondolhatom a tanulnivalót. Igen sok magántanítványom akad, pusztán azért, mert vannak kezdők, és vannak olyanok, akik amatőrök még, de ígéretes tehetségei lehetnek a zeneakadémiának. Gyereket különösen nagy örömmel okítok, kihívás, hiszen nem mindig könnyű a növendékekkel.
FGY: Ez a mi országunkban sincs másképpen. De összehasonlítva a saját országoddal, mégis mit szeretsz Magyarországban?
YF: Magyarország egy olyan csodás hely, ahol még élénken élnek az érzelemdús emberi kapcsolatok, amelyek Japánban már eltűnőben vannak. Aztán szeretem a finom, ízes ételeket. Lenyűgöz a Duna-folyóra vetett pillantás, amely immár az én kulturális örökségemnek is részét képezi. Emellett nem felejthetem el azokat a csodálatos cigányzenészeket, akik zenéjükkel járulnak mindehhez. Nagyon meglepődtem, amikor először meglátva a Gellért-hegyet a szülőföldem, Iwate-tartomány Miyako városának pontos mása tárult a szemem elé: mészkőhegyen felvezető gazdag növényvegetáció. Ugyan a távolság elválasztja a saját hazámtól, de úgy érzem, hogy Budapest az otthonom részét képezi, eggyé vált vele.
FGY: Örvendetes, ahogyan a szívedben egyformán megfér a magyar és a japán kultúra. Szerinted mit tanulhatnak a magyarok a japánoktól és te mit tanultál a magyaroktól?
YF: Magyarországon elsősorban cigányzenészeket ismerek, így nehéz megítélni a kérdést, nem fejthetem ki véleményem, az ellenkező oldalról viszont, mi, japánok a közösségi szellemünket és a szívélyességünket adhatnák kultúránkból kölcsön. Azonban olyan ember, aki csak zötyög a villamoson, és köszönni sem méltóztatik, az nálunk is egyre több akad, hiszen Japánban rengetegen élünk bezsúfolva egy szűkös térbe.
FGY: Ha már szűkítjük az ismeretségi körödet, akkor mit tanultál Vajda Barnabástól, Berki Lászlótól vagy Boros Lajostól?
YF: Id. Berki Lászlóval sajnos már nem volt lehetőségem még egyszer életében találkozni, de a mai napig tartom, hogy a legnagyobb cigányprímások egyike volt. Vajda Barnabástól az alázatát, és hogy sohasem adja fel. Boros Lajostól pedig, hogy az emberi történelemnek örökös része volt és lesz a zene, amely valahol mélyen a sajátunk. A zene tanítatta meg velem, hogy sosem szabad feladni, hogy az emberiség legfőbb tanulnivalója az akaratban rejlik, amely adja a lélek erejét.
FGY: Az alázat valóban fontos, és úgy vélem, a japánokkal születik. A sikerekhez elengedhetetlen. Neked mi volt a legnagyobb zenei sikered?
YF: A legnagyobb zenei sikerem tulajdonképpen a belső siker, a lélek sikere. Boros Lajos szerint a siker kulcsa, ha egy nagyszerű zenésznek lehetsz a mestere, és én, japánként emiatt is sikeresnek mondhatom magam. Részt venni egy cigány prímásversenyen (Vonópárbaj Nemzetközi Prímásverseny), 3 alkalommal különdíjat elnyerni, talán ezek az említhető eredmények.
FGY: Gratulálok a szép eredményekhez. Pályád tudatos, felívelő vonal mentén halad. Mik a terveid a jövőre nézve?
YF: Úgy vélem, a legégetőbb feladat Japánban egy hatalmas cigányzene koncertet, koncert-sorozatot megrendezni, megszervezni. Valamint elérni, hogy a cigányzene hazámban sokkal nagyobb hírverést kapjon. Szeretnék az autentikus cigányzene úgymond utazó nagykövete lenni hazában.
FGY: Ehhez van-e valamilyen jelmondatod?
YF: Van. Mindenképpen a hagyományos cigányzene propagáláshoz tartozna, talán: „Ahol akarat van, ott út is van.”. De támogatandó még ez a Lao-ce idézet: „ezer-mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik”. Mindezek bizonyítására azonban előbb cselekednünk kell.
FGY: Kívánom a legjobbakat és sok sikert először novemberben, majd a további életedhez, küldetésedhez!
YF: Köszönöm, jó lesz újra Magyarországon, megint egy kicsit „otthon”.

*Yukako Furudate 2013. március 30. óta a MAPON Gyulai Japán-Magyar Kultúrcsere Egyesület tiszteletbeli, tokiói nagykövetének szerepét is betölti. Fodor György ugyanebben az egyesületben titkár Gyulán.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...