You are here

Író-újságíró pályázat – Fodor Barnabás: A japán-orosz háború…

A japán-orosz háború és a két gőzhajó

A japán-orosz háború tán kevésbé ismertebb az európaiak körében, mint például Pearl Harbor, holott ez egy olyan jelentős esemény volt a XX. század legelején, ami a japán külpolitikára és Európára is nagy hatással volt. Ennél is kevésbé ismert, hogy ennek a háborúnak vannak magyar érintőleges eseményei.

A japán-orosz háború

Japán a XIX. század végére egyfajta sértettséget érezhetett az európai nagyhatalmakkal szemben. Japán a bezárkózás utáni megnyílás korába lépett melyeket a Meiji-restauráció jegyében folyt. Az ipari forradalmak ezáltal a fejlődésben elmaradott országban egyszerre jelentkeztek, amely hirtelen és gyors fejlődést okozott. A japán politika, gazdaság és társadalom radikális változásokon ment át (ennek talán egyik legészrevehetőbb mozzanata a szamurájok eltűnése, vagyis inkább eltűntetése törvények által). Japán, így felzárkózott a nagyhatalmak ( Oroszország, Poroszország, Franciaország ,Anglia, Osztrák-Magyar Monarchia,USA) közé, amelyek befolyásolták az egész világ alakulását, hisz ez egyben már az imperializmus kora is.
Ugyan Japán fejlettségben, haderőben és minden másban fel tudott zárkózni, ugyanakkor a nagyhatalmak ezt nem ismerték be és nem is látták be, hogy Kelet-Ázsiában Japán igenis, hogy egy olyan hatalommá vált, amivel már pedig számolni kell. A németek ellenszenvet mutattak fel a japánok ellen, az oroszok pedig egyenesen semmibe nézték őket. Ezt bizonyítja az a tény is, amiről nem szabad megfeledkezni az imperializmus korában, hogy Kína felosztásból is kizárták a japánokat, ami sértő volt rájuk nézve, hisz Kína egyes részei a japán érdekszférát képviselték, akár a Koreai-félsziget is. Így Japán végül két nagy gonddal küszködött a külpolitika terén: Az egyik a nagyhatalmak közé való bekerülés volt, a másik pedig a területszerzés, ami gazdasági kérdéseket feszegetett , mivel Japán nem rendelkezik sem ipart kielégítő ásványkincs készletekkel, se elég mezőgazdasági területtel.
Ezek fényében tehát nem volt kérdéses, hogy ki fog e törni nagyobb összeütközés Japán és a nagyhatalmak között. A kirobbanást az 1900as bokszerlázadás ellen való együttműködést követő területi felosztás okozta. Az oroszok megszállták a mandzsúriai és észak-kínai területeket, amely megbotránkoztatta a japánokat, köztük Katsura Taro-t miniszterlenököt, aki kvázi előrevetette, hogy Oroszország hatalmát és befolyását ki fogja terjeszteni Koreára, ami 1903-ban be is következett.
Japánt az angol-japán szerződés megkötésével (1902) biztosította, hogy nem kell félnie egy lehetséges nagyhatalmi intervenciótól az oroszok oldalán, így elérkezett az idő, hogy a csúfos diplomáciai próbálkozásokat a háború váltsa fel tettekkel. A japán-orosz háború 1904 és 1905 között zajlott le, amely a nagyhatalmakat meglepetésként érte, hisz egy számításaikba se jövő ázsiai ország kezdeményezte a harcot.
Az első csapás, egyben első győzelem is volt. Togo Heihachiro admirális sorozatos győzelmeket aratott Port Arthurnál, majd a Cusimai-szorosban és végül felőrölte az orosz balti flottát. Ezzel indult tehát a véres harc, amit úgy is neveznek mint az első világháború jelmeze főpróbája. A veszteségek mindkét oldalon hatalmasak voltak, százezer feletti veszteségek voltak orosz és japán oldalon egyaránt. A végkimerülés határára jutott a háború mindkét fél számára és ez vezetett a háború lezárulásához is, amely japán pürroszi győzelmét hozta.
A portsmouthi szerződés során Japán megszerezte agának Dél-Szahalint és elismerték az oroszok a koreai japán főséget, valamint lemondott dél-mandzsúriai érdekeiről is. Ezután a győzelem után Japánt elismerték nemzetközileg is, így kinőtte a „világpolitikai gyerekcipőt”.

Két gőzhajó története

Jogosan felvetülhet a kérdés hogy egy ilyen nagy jelentőségű háborúban, ami még a világ másik oldalán is zajlott le, milyen magyar vonatkozásokkal kapcsolódik a magyarokhoz. Ezt a kapcsolatot a Burma és Siam nevezetű gőzhajók adják, amelyek sorsa szerencsétlenül alakult.
A két gőzhajó Fiumehoz tartozott. Fiume városának helyzete is már érdekes volt, hisz Horvátország területén fekszik az Adria partján, de maga a város a magyar közigazgatáshoz, nem pedig a horváthoz tartozott. A gőzhajók szállítási, azaz kereskedelmi feladatokat láttak el, mikor is 1904-ben Cardiffból elindulva kőszenet szállítottak el Hongkongba, Sanghajba illetve Csingtaoba. A hajók Hongkongba még eljutottak, majd az irányt Vlagyivosztok felé vették,de itt problémába ütköztek.
Az eredeti terv szerint Dél-Szahalin és Hokkaido közti Soya-szoroson keltek volna át, de a jég ezt nem engedte, ezért Hokkaido és Honsu közti Cugaru-szoroson át próbáltak átkelni. A szoros erős japán őrizet alatt állt és nem elfelejtendő a tény, hogy már javában folyt a japán-orosz háború és a hajók orosz területekre szállítottak szenet. Ez persze egyből gyanús eseménynek számított a háborúban és könnyen megvádolható volt a két gőzhajó, miszerint hadi segítséget, utánpótlást nyújtanak az ellenségnek. Egy torpedóhajó a Burmát 1905. január 25-én, az Asama császári cirkáló, pedig a Siamot 31-én kapta el.
Ekkor a hajótulajdonos cég jogi útra vitte az ügyet, hogy a hadizsákmányként lefoglalt hajókat visszaszerezzék,de ez kudarcba fulladt, a bíróság elismerte a hajókat,mint hadizsákmányt. Ennek egyik fő buktatója a charter party volt, azaz a hajóbérlési szerződésben Vlagyivosztok nem volt megjelölt megálló, így kapitányi magánakciónak és ezáltal hadianyag csempészésnek minősült a kereskedelmi akció. A két gőzös így a későbbiekben japán tulajdonban látták el a feladatuk.
A Burma új neve Esan Maru lett (amely egyébként az elfogatásának helyét jelöli) . Az új kikötője Yavata 1913-tól,de 1935-ben kikerül a japán kezekből és kínai tulajdonként Lee Shun néven hajózik tovább és anyakikötője Tientsin lett. Végül utoljára ismét japán kézben Rijun Go néven jelenik meg a második világháború végén, amikor tájfunkatasztrófa áldozata nem és elsüllyedt.
A Siam új neve Erimo Maru lett (amely szintén elkapatási helyét jelöli) az Osaka Shosen Kabushiki Gaisha társaság kezébe kerül és ahogy a társaság neve is jelöli Oszaka válik az anyakikötőjével. 1920-ban egy tulajcsere folytán spanyol kezekbe kerül, ám rövid időre, mert 1924-ben már le is szerelik.
Az első világháborúig a legnagyobb magyar veszteségnek számított tengerészeti kereskedelemben. Egyébként később két hajó is viselni fogja a nevüket Burma II és Siam II néven.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: