Író-újságíró pályázat – Czikkely Zsuzsanna: Japán jelenléte Magyarországon az én szememben

2014. május 24. szombat
Írta:

Amikor nekiültem az írásnak sok minden átfutott az agyamon, szerettem volna kulturálisan, történelmileg, emberileg megmutatni, hogy Japán hányféleképpen kapcsolódik az országomhoz és hányféle módon jelenik meg benne. Ha megkérdezzük a magyar fiatalokat a legtöbbjüknek Japánról az animék, mangák, gésák és a szamurájok jutnak az eszükbe. De vajon tényleg csak ezek vannak jelen az országunkban vagy ennél sokkal többről van szó? A médiában már látható olyan csatorna, amely az előbb említett dolgokkal foglalkozik. Több intézmény igyekszik terjeszteni az országunkban a japán kultúrát, ahol már jobban belemélyedhet az érdeklődő. Magyarországon többen is kapcsolatba kerülnek a felkelő nap országával például sport útján, ezért szeretnék pár sort írni a magyarországi szumóról.
A szumót kishazánkban is többen nagy sikerekkel művelik. Magyarországon a 90’-es évek közepén alakult meg a szumószakosztály vagy szövetség melyekbe több száz birkózó tömörödött össze. 2001-ben Szolnokon megkezdődött a női szumó pályája is, nem véletlenül hívják a várost a „szumó fellegvárának”. Az első amatőr világbajnokságra 2002-ben került sor. Azt viszont tudni kell, hogy nálunk csak amatőr mérkőzések zajlanak ahol nincs jelen a hitelem. A sószórást is csak az agyagpályán használják, de nem fogy el 30-40 kg só, ahogyan az Japánban történik. A mérkőzéseken történő meghajlás jelenti a tiszteletadást. Itt nincsenek meghatározva, hogy milyen időközönként kell lenniük a versenyeknek. Januárban van az évnyitó mérkőzés, Érden Nemzetközi Bajnokság, ami egyre népszerűbb legutóbb 10 ország vett részt rajta. Válogató versenyek alapján kapják meg a versenyzők a magyarországi rangsort és ez alapján tevődik össze a nemzeti válogatottunk. Az utánpótlásról is gondoskodunk, ugyanis már gyermekkorban ellehet kezdeni és a profik ki is juthatnak japán istállókba, mint például Tóth Attila. Hazai szinten pedig élen jár Makai Erika, Líbor Dezső és Kálló Gyöngyi is. Tehát egyre népszerűbb a szumó mind versenyzőket mind nézőket illetően és ez az elkövetkezendő években minden bizonnyal növekedni fog. Nemrég megtudtam, hogy Japán rendezheti a 2020-as Olimpiát így utat nyitva a szumónak is. Ne hagyjuk ki az anime, manga útján kapcsolatba került rajongókat, az otakukat sem.
A legtöbb otaku elkezdi tanulni a nyelvet ha, van rá lehetősége és a kultúrával is jobban foglalkoznak. Szerencsére több felsőfokú intézményben is tanulhatunk mind a nyelvről, mind a kultúráról és magáról az országról. A magyaroknak és a japánoknak kölcsönös nehézségű egymás nyelvét elsajátítani. Az egyik japán tanárom például nem érti, miért vannak nálunk igekötők, nem érti mire jó az. Nekünk pedig nyelvtanulás közben a tiszteletet is meg kell tanulni, hiszen nem mindegy miként beszélünk a barátunkkal, a főnökünkkel vagy éppen egy ismeretlennel. Mindkét nyelvben megtalálhatók a ragok, a hasonló mondatfelépítés illetve a rengeteg nyelvtan. Sőt több magyar sorozatban is említik japánt illetve vannak karakterek ázsiai vonatkoztatással. Ráadásul sokkal többen foglalkoznak ezzel a szigetországgal, mint gondolnánk. Eddig csak Pesten láttam olyan üzletet, ami japán dolgokkal foglalkozik a technikai kütyüket illetve néhány ázsiai fűszert illetve alapanyagot leszámítva, amiket szinte minden áruházban megvásárolhatunk. Nyáron mikor a barátomnál voltam a búcsúba meglepve tapasztaltam egy kis asztalkát, amin rögtön megláttam a japán zászlót, maneki nekot, yukatát. Az asztalka mellett egy kedves néni üldögélt, akivel beszélgetésbe elegyedtünk. Én rögtön azt hittem, hogy biztosan Pestről jött le ide Szajolba, de amikor rákérdeztem megdöbbentem a válaszán. A néni bizony szajoli, a lánya viszont kint él Japánba és azon munkálkodnak, hogy a Japánból hozott termékekkel népszerűsítsék idehaza a kultúrát. Viszont szerintem még mindig nem nyitunk eléggé Japán felé. Vannak emberek, akik a japánokat lesárgázzák lekínaizzák és fogalmuk sincs a két nemzet közötti különbségekről. Nem Amerikát kellene mindenben utánozni, hanem egy kicsit Ázsia felé fordulni, hiszen valamilyen szinten mégiscsak arról a környékről származunk. Talán több tiszteletet is tanulhatnánk tőlük, ami a hétköznapokban egyre jobban kiveszőben van. Természetesen vannak kapcsolataink szép szerivel.
Több magyarországi város büszkélkedhet japán testvérvárossal a szumónál már említett Szolnok is (Yuza). Már több alkalommal tiszteletüket tették japánok Szolnokon legutóbb a paprikatermesztést tanulmányozták. Még általános iskolás koromban Rákóczifalvára is ellátogatott egy delegáció, ami főleg diákokból és tanárokból állt. Az általános iskolában fogadták őket, a nagy melegben egyetlen diák sem vált meg még az egyenruhájukhoz tartozó kabátkától sem. Mamám csodálkozott a rengeteg hajlongáson nem értette, hogy nem fájdul meg a hátuk. Magyar ételekkel vendégelték meg őket a túrós palacsintát mellőzték a Hortobágyi palacsintát viszont annál inkább jóízűen falatozták. Viszonzásul pedig ők is készítettek japán ételeket, melyeket nem szabadott visszautasítani és természetesen a kiszedett adagot szőröstől-bőröstől meg kellett enni. A néptánc előadásunkat nagyon élvezték. Tolmácsot viszont nehezen kerített a város de végülis sikerült egy fiatal hölgy személyében. Ebből is látszik, hogy japán rácáfol a történelem során tanúsított viselkedésére és befogadóbbá, nyíltabbá vált. Egy kérdés csak Japánnak kellett az évek folyamán nyitnia vagy nekünk sem ártana?
Ha jobban belegondolunk mi magyarok, hogy tulajdonképpen honnan is jöttünk akkor már nem is tűnik olyan távoli helynek Ázsia. A történelmünk folyamán rengeteg bizonyíték szolgál arra, hogy gyökereink Ázsiába vezethetőek vissza, erről a vonatkoztatásunkról még Géza fejedelem idejében kezdtünk lemondani ugyanis alkalmazkodnunk kellett, be kellett illeszkednünk az európaiak közé és ennek köszönhetően maradhattunk fent. A mai politikai helyzetek mellett viszont szerintem jobban járna az ország az ázsiai kapcsolatok felvételével, talán visszakaphatnánk a gazdagabb Magyarországot. A kölcsönös segítség mindkét nemzetnek a hasznára válhatna, így volt ez például Magyarországon a vörösiszap katasztrófa történtekor, hiszen Japánból is érkeztek adományok, vagy amikor a fukushimai földrengés rázta meg Japánt, akkor a Magyar Vöröskereszt is igyekezett minél több adományt és segítséget gyűjteni az érintetteknek.


Bannerek










Hírlevél

Betöltés...Betöltés...