You are here

Novák Valentin: Hol lépdeltünk, szél bukfencez

Hol lépdeltünk, szél bukfencez
Hol fűre dűltünk, templomkert lesz.
Hol voltunk, ott nem volt semmi,
léghangú lány, fénytollú fi.

Nem voltam ott, s te sem,
mikor kinyíltál ölemen.

Fenti dallam, lenti verssor –
egybecsendül, mégsem úgy szól,
értse bárki: földet járó,
égbe szökő, vízzé váló.

Nem voltam ott, s te sem,
mikor csukódtál ölemen.

Hírdetés
Hírdetés

Lótuszleány köldök árban
nyílott, zárult egyfolytában.
Törpe talpa mellemen járt
kezdettelen szellemhatárt.

Nem volt semmi sem,
mikor kinyíltál ölemen.

Hol térdeltünk, szél ír verset.
Hol űrbe dűltünk, a hely szent lett.
Hol oltunk, ott semmi terem –
fényhuzatos templomverem.

Nem voltunk sosem,
mert nem volt semmi sem.

Érdekelheti még:

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: