Ön most itt van:

Hírek Amerikából

feherhaz
Gróf Stomm Marcel alezredes londoni katonai attasé december 27-én Budapestre küldött jelentése szerint a japán lőszergyárak nagy megrendeléseket kaptak, s élénk munka folyt a japán hajógyárakban is. A veszélyeztetett japán kikötőkben és városokban megerősítették a légvédelmet, miközben japán katonák részvételével élénk felderítő tevékenység folyt a szovjet-mandzsu határ mentén.
1934 nyarára a japán flotta mintegy 200 egységgel a japán szigetekről keletre flotta gyakorlatot tervezett, s az 1938-ra tervezett flottafejlesztést a japán admiralitás előrehozta 1936-ra.
Stomm szerint ellenőrzésre vártak azok az információk, amelyek szerint Blücher távol-keleti hadseregéhez megérkeztek az első amerikai pénzszállítmányok, amely azt bizonyította volna, hogy a Szovjetunió számíthat az USA segítségére.
A magyar katonai attaséhoz eljutott hírek szerint a brit admiralitás és a külügyminisztérium élénk tevékenységet fejtett ki a távol-keleti helyzet részletes felderítése érdekében. A londoni politikusok majdnem biztosnak tekintették a szovjet-japán háborút, és azt fontolgatták, hogy a japán népességprobléma rendezésének érdekében esetleg átadják Japánnak Ausztrália északi részét. /1/
Eközben természetesen a szovjetek sem tétlenkedtek. A helsinki magyar követség titkára 1934. január 3-án írt jelentése szerint 1933. december 11-én Sztálin és Molotov aláírta azt a következő év január 1-jén életbe lépő rendeletet, amely szerint át kell alakítani a Távol-Keleten folytatott gazdálkodást. A rendelet a Távol-Keleten működő kolhozokat tíz, a magángazdálkodókat pedig öt évre fölmentette a kötelező gabona beszolgáltatás alól. Felére csökkentették a hús, burgonya, tejtermék, zöldség és napraforgó beszolgáltatandó mennyiségét is. Fölemelték a Távol-Keleten dolgozók munkabérét, s a Vörös Hadsereg legénységének és alacsonyabb rendfokozatú tisztjeinek 50,
a magasabb rendfokozatú tiszteknek pedig 20 %-kal emelték a zsoldját. Ez óhatatlanul fölveti a kérdést, hogy a szovjet kormány milyen pénzügyi forrásokból valósította meg ezeket az intézkedéseket, s hogy a Stomm által említett, Blücher hadseregének szóló amerikai pénzügyi támogatásnak volt-e ehhez köze? /2/
Pelényi János időközben átvette a Washingtoni magyar követség vezetését, és Khuen-Héderváry Sándor külügyminiszter helyettes szóbeli instrukcióinak megfelelően részletes jelentést küldött a magyar külügyminisztériumba.
Az előző év végén világpolitikai szenzáció volt Roosevelt és Litvinov washingtoni találkozója és a Szovjetunió diplomáciai elismerése. Az európai sajtó arról írt, hogy a Szovjetunió az USA-val véd- és dacszövetséget kötött Japán ellen, amely megfelelt a valóságnak. Roosevelt külpolitikai lépéseiről Pelényi a következőket írta:

„Az amerikai külpolitikát azonban- mint Exellenciád előtt ismert –nem lehet európai mércével mérni, mert az Egyesült Államokban a külpolitika a belpolitikának csak egy másodrendű sallangja. Ha első benyomásaim nem tévesek, úgy ez különösen él a jelenlegi adminisztrációra, melyben az elnök a saját külügyminisztere, ő pedig kizárólag belpolitikával törődik.”

Föntiekre Pelényi példaként említette, hogy Roosevelt az elmúlt év tavaszán üzenetet küldött Genfbe a leszereléssel kapcsolatban, és a kubai zavarok idején is működött az amerikai intervenció, mivel az elnök úgy vélte, hogy a külpolitikai sikerek erősítik belpolitikai helyzetét is. „Ezekbe azonban igen hamar beleunt” –fogalmazott a magyar követ, aki azt is írta, hogy mivel 1933 őszén újra terjedt a gazdasági pangás az USA-ban, az elnököt erős kritikák érték. Ekkor küldte el Roosevelt a táviratot Kalinyin szovjet államfőnek a diplomáciai kapcsolatok fölvételével kapcsolatban. Az új amerikai gazdasági reformok nyilvánosságra kerülésével azonban az amerikai sajtó már alig foglalkozott a Szovjetunióval és a kelet-ázsiai helyzettel. Mivel Roosevelt békét akart, csökkent a Szovjetunió és a Japán közötti feszültség –írta Pelényi, de hozzátette, hogy „türelemre és kontinuitásra nála nem lehet számítani.”/3/

1934. január 22-én a párizsi magyar katonai attasé, Holmok (később Homlok) Sándor őrnagy „Titkos!” jelentését küldte el a vezérkari főnök Kánya Kálmán külügyminiszternek. A magyar katonai attasé betekinthetett a párizsi német katonai attasé egy jelentésébe, amely információkat tartalmazott a moszkvai német katonai attasé előző év november 28-i jelentéséből.
A moszkvai német katonai attasé megbeszéléseket folytatott a japán katonai és tengerészeti attaséval, s ezt követően biztosra vette, hogy 1934 tavaszán háború lesz a Távol-Keleten. A német attasé jelentése szerint kezdeti sikereket követően a japán hadseregnek nehézségekkel kell majd szembenéznie, mivel az erősödő Vörös Hadsereggel és az amerikai flottával kellene harcolnia.
Ennek ellentmondott a washingtoni német katonai attasé 1933. október 28-i jelentése, amely szerint egy szovjet-japán háború esetén amerikai körök véleménye szerint kezdetben szovjet sikerek várhatóak, később azonban Japán fölénybe kerülhet. A Szovjetunió diplomáciai elismerése az USA részéről azonban egy esetleges háború esetén mégis az előző változatot valószínűsítette, még akkor is, ha a washingtoni német katonai attasé azt jelentette, hogy az amerikaiaknak nincsenek illúzióik a Szovjetunióval kapcsolatban, s a diplomáciai elismerés mögött csak üzleti szempontok állnak. /4/

1.Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Budapest, 1934. január 10.
2. MOL KÜM POL, K 63 Helsinki, 1934. január 3.
3. MOL KÜM POL, K 63 Washington, 1934. január 15.
4. Mol KÜM POL, K 63 Budapest, 1934. január 22.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: