Ön most itt van:

HATÁRINCIDENSEK

kongo

1936 elején Szaitó japán nagykövet azt mondta Washingtonban Pelényinek, hogy nem kell nagy fontosságot tulajdonítani a mandzsu -mongol- szovjet határon előforduló incidenseknek, mivel azok nem vezetnek egy szovjet-japán háborúhoz. Pelényi ehhez hozzátette, hogy Szaitó véleményét kivételesen az amerikaiak is osztják. Hornbeck azt mondta Pelényinek, hogy „a japánok nem bolondok”, hogy akkor kezdjenek ki a szovjetekkel, amikor Észak-Kína köti le erejük egy részét. Az amerikai diplomata szerint a szovjeteknek – és az amerikaiaknak is – csak előnyére válhat, ha a japánok Észak-Kína felé fordulnak. Hornbeck megjegyezte, hogy szovjet-japán viszonylatban kritikus terep Mongólia, mivel közel van a transzszibériai vasút, ami így sebezhető lehet.
Pelényi a japán terjeszkedés irányait látva filozofikus gondolatokra jutott, amelyeket a következőképpen fogalmazott meg:

„Ahol a part gyönge, ott az ár alámossa, s előbb-utóbb ledönti, de ahol a part erős, ott az ár elkerüli, s másfelé irányul.”

A magyar követ szerint kézenfekvő, hogy a japánok Mongólia felé is próbálkoznak, de ha szovjetek erős ellenállást fejtenek ki, azt respektálni fogják. Észak-Kínát illetően viszont, ha Japán elég óvatos, mindig lekerekíthet egy-egy darabot, anélkül, hogy a fehér nagyhatalmak beavatkozásától tartania kellene. /1/
A sors furcsa fintora, hogy ez a terjeszkedési taktika éppen Kínára volt jellemző történelme során. Egy kínai diplomata ki is fejtette magyar kollégájának, hogy a történelem nagy birodalmai közül egyedül Kína élte túl a nagy történelmi viharokat. Ezt annak köszönhette, hogy nem indított soha támadó és területszerző háborút, ellenben évezredek alatt magába olvasztott népeket és területeket.
Ez a „lassú víz, partot mos” taktika azonban nem felelt meg a japán katonai köröknek. Egy szerveződő szovjet- amerikai- angol- francia- csehszlovák és esetleg kínai szövetség láttán az elszigeteltségre ítélt Japán természetes módon fordult a hasonló veszélybe került Németország felé, majd hozzájuk csatlakozott az Abesszínia miatt sértődött Olaszország. A japán-német szövetség hírével a szovjet diplomácia már akkor riogatta már meglévő és potenciális szövetségeseit, amikor az még nem is létezett.
Hory András varsói magyar követ február 3-án jelentette, hogy a varsói amerikai katonai attasé Mandzsúriából szerzett hírekre hivatkozva elmondta, hogy katonai megegyezés jött létre Japán és Németország között, mégpedig oly módon, hogy nem is a két kormány, hanem a két vezérkar állapodott meg.

Hory András
Hory András

A varsói német katonai attasé viszont nem tudott ilyen megállapodásról, és a japán katonai attasé sem kereste meg ez ügyben, holott katonai szerződés esetén ez természetes lenne. /3/
Néhány nappal később Jungerth „Bizalmas!” jelentésben tájékoztatta Kánya külügyminisztert a moszkvai japán  nagykövetség tanácsosával folytatott megbeszéléséről. A japán diplomata elmondta, hogy a január 11-én véget ért szovjet- mongol tárgyalások során, amelyeken  Blücher marsall is részt vett, katonai egyezményt is kötöttek. A két fél megállapodott, hogy háború esetén a mongol hadsereg vezetését a szovjet vezérkar veszi át. Jelenleg egy szovjet hadosztály és több repülő osztály állomásozik Mongóliában, amelyekhez a szovjetek újabb csapatokat és hadianyagot küldenek, valamint repülőtereket építenek. Genden mongol miniszterelnök állítólag kijelentette Moszkvában, hogy Mongólia nem kíván Mandzsúria és Korea sorsára jutni, ezért fordult segítségért a szovjet kormányhoz.
A szovjetek számára előnyös volt a mongolokkal kötött szerződés, mivel így Mongólia kínai és mandzsu határa lett első védelmi vonaluk egy esetleges japán támadással szemben. A japánok úgy értékelték a szovjet- mongol egyezményt, hogy Genden föláldozta országa gazdasági és katonai önállóságának utolsó maradványait is. /3/
A szovjet- mongol szerződés aláírását követően is folytatódtak a határincidensek a szovjet-kínai és a szovjet-mandzsu határon, amelyekről Jungerth február 17-én részletesebb jelentést írt.
A probléma még 1935 januárjában kezdődött, amikor Buir-Nor térségében komolyabb összetűzés támadt a mongol és a mandzsu határőrök között. Az összetűzést követően vegyes bizottság alakult a határproblémák rendezésére, június 3-án pedig megbeszélések kezdődtek a két fél között. A mandzsu kormány a megbeszélések során követelte, hogy Mongólia létesítsen hivatalos kapcsolatot Mandzsukuo-val.
Június 23-án újabb határincidens történt, mivel a Mandzsukuo topográfiai fölmérését végző japánok közül ketten mongol területre léptek. Július 4-én a mandzsu kormány ismét követelte, hogy Mongólia ismerje el Mandzsukuót, a mongolok azonban erre nem voltak hajlandók. Moszkva befolyásának köszönhetően a mongolok visszautasították a mandzsu-mongol vegyes határbizottságra vonatkozó javaslatot is, ezért a kapcsolatok megszakadtak.
1936. január 8-án újabb összetűzés volt a szovjet-mandzsu határon, néhány nappal ezután pedig megsemmisítették, illetve áthelyezték a mongol határjelzéseket a mongol-mandzsu határnál.
Moszkva és Tokió között jegyzékváltásra került sor az incidensek miatt, s a japán kormány vegyes bizottság létrehozását javasolta a határvonalak pontos kijelölése érdekében.
Január 29-én és 30-án ismét Grodekovónál és Bulun-Derzsunál voltak összetűzések a szembenálló felek között. Jungerh megjegyezte, hogy a két utóbbi nem egyszerű határincidens volt, mivel mindkét helyen több száz határőr csapott össze.
Tokió ismét vegyes bizottság létrehozását javasolta, Blücher marsall viszont nyílt levélben azt írta, hogy az incidensekért nem a Vörös Hadsereg a felelős.
A szovjet kormány végül elfogadta Tokió ajánlatát, és február 14-én Moszkvában a Sztomankov helyettes külügyi népbiztos és az Óta moszkvai japán nagykövet vezette vegyes bizottság megkezdte a tárgyalásokat a határvonal pontos kijelöléséről. Jungerth szerint a helyzet további alakulása Angliától függ, mégpedig hogy képes lesz-e kínai érdekeit megvédelmezni. Amennyiben jelentős változás nem történik, Japán Észak-Kína után elfoglalja Belső-Mongóliát, ezt követően pedig Külső-Mongólia következik. A moszkvai magyar követ szerint ez utóbbi lesz a döntő momentum egy szovjet-japán háborút illetően, mivel ekkor dől el, hogy a Szovjetunió föláldozza-e Mongóliát, vagy harcolni fog Japán ellen. Moszkva szándékai alapvetően katonai fölkészültségétől, belső- és nemzetközi helyzetétől, valamint a Mongóliával kapcsolatos stratégiai terveitől függnek –jegyezte meg Jungerth./4/

Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Washington, 1936. február 1.
2. MOL, KÜM POL, K 63 Varsó, 1936. február 3.
3. MOL, KÜM POL, K63 Moszkva, 1936. Február 7.
4. MOL, KÜM POL, K 63. Moszkva, 1936. február 18.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: