You are here

Három csodálatos év

Három csodálatos év

A japán Jókai fiának vallomása Magyarországról

Nacume Dzsun’-icsi (Natsume Jun’ichi) a harmincas évek végén három évet töltött Magyarországon. Az előkelő úr édesapja, Natsume Szószeki a múlt század legjelentősebb szigetországi írója volt. Az idős úriember úgy tudja: honfitársai közül ő tartózkodott elsőként hosszabb ideig magyar földön. Ott szerzett élményeiről faggatjuk.

Kérdés: Miért ment Magyarországra?
Nacume: Csak két hétre akartam odautazni. Akkoriban Berlinben éltem tizenkét esztendőn át, és egy barátom, aki Amerikából hazatérőben ellátogatott Európába, vett rá, hogy menjek vele. Az úgy történt, hogy megnéztük a Schubertről szóló film, a Befejezetlen szimfónia bemutató előadását. A film teljesen elragadott bennünket, úgyhogy a következő három nap folyamán többször is megnéztük. Gyönyörű szép magyar tájak szerepeltek benne. Ebből meg az lett, hogy elszántuk magunkat: Magyarországra megyünk. Úgy gondoltuk: odautazunk, körülnézünk, és kész, de az ország szépsége legmerészebb álmainkat is felülmúlta. Így Magyarország a szó szoros értelmében rabul ejtett. A mai japán turisták, ha külföldre mennek, ide-oda futkosnak, egész utazásuk egy rohanás. Én viszont nem ilyen vagyok, inkább kedvelem a lovaglást, a teniszezést. Vittem hát Magyarországra lószerszámot és teniszütőt is, hátha sikerül használni őket. Szerencsém volt, mert a szállodaigazgató ajánlásával bejutottam a MAC (Magyar Atlétikai Club) margitszigeti sporttelepére. Ott ismerkedtem meg Bethlen Gábor gróffal, aki akkoriban az egyetemen régészetet hallgatott. Nagyjából egyforma erősek voltunk, mint teniszjátékosok, ráadásul rokonszenvesnek is találtuk egymást, így azután naponta találkoztunk a pályán. Egy idő után Gábor megkérdezte: mit szólnék hozzá, ha meghívna magukhoz vendégségbe a nyári szünidőre. Így jutottam el a Bethlen család erdélyi kastélyába. Japán barátom nem tudott teniszezni, így aztán két hét elteltével Svájcba utazott, onnan Japánba, én meg maradtam.

Kérdés: Mikor történt mindez?
Nacume: A harmincas évek második felében Hitler már kancellár volt, és érződött a háború előszele. Az arisztokrácia élete azonban változatlanul folyt. Úri módon. Reggel a szobalány ágyba hozta a kávét és némi harapnivalót. Majd a reggeli készülődés következett, utána séta a kastély környékén. Hazatérve eléggé elfáradtunk, és az idő is előrehaladt ahhoz, hogy tizenegy óra tájban elfogyasszuk a villásreggelit. Ebéd előtt még többnyire kilovagoltam, délután meg teniszeztünk. Egyszer az erdőkerülő jelentette, hogy szarvasra bukkant. Fogtuk a puskát és nagy sietve a keresésére indultunk. A vadban gazdag vidéken volt vadkacsa, fácán, szarvas elég. Én különösen a vadkacsapecsenyét kedveltem. Főleg a fiatal állat húsa ízletes. Akkoriban jócskán fogyasztottam belőle, csaknem mindennap. A grófék egy inast bocsátottak a rendelkezésemre, aki mindenben gondomat viselte. Nem csoda hát, hogy kitűnően éreztem magam. Így éltem ott és meghívásokat kaptam azoktól az arisztokratáktól, akik a Bethlen-kastélyban vendégeskedtek. Egy-két hónapot töltöttem olyan vidéki kastélyokban, mint Drankovics grófé, de jártam Béldy és Szentkirályi gróféknál is. Mindnyájan nagyon kedvesek voltak hozzám. 1945 után ezek az emberek emigráltak, az én Bethlen Gábor barátom Buenos Airesben lakik, Szentkirályi gróf pár éve járt ugyan Japánban, ma azonban már Ponape szigetén önkéntesként mezőgazdasági ismereteket tanít. Akik nem tudtak elmenekülni, azok nagy része már nem él.
Később visszamentem Budapestre, ott virágzott az élet a szalonokban. Hegedűművész barátom, Hubay szalonjában esténként vagy húsz arisztokrata és zenész gyülekezett hangversenyt hallgatni és beszélgetni. Híres zenészek is muzsikáltak ott. Szép lányok jártak bálozni, hogy vőlegényt fogjanak maguknak. A szerelem évszaka volt ez. Hogy én…? Hát igen. Egy görög származású magyar mágnás lányába habarodtam bele. Még ma is levelezünk. Volt még egy porosz lány, aki Nancy egyetemére járt, Baden-Badenban egy berlini diáklány és mások. Az arisztokrata körökben megforduló hölgyek mind szépek voltak.

Kérdés: Mi vonzotta Magyarországra?
Nacume: Amikor odamentem, a cigányzene érdekelt legjobban abból, ami magyar. Ha cigányzenészek játsszák a csárdást, az egész más, mintha mások csinálják. Jobban vagy rosszabbul muzsikálnak – nem tudom, de az bizonyos, hogy teljes odaadással zenélnek. A cigányoknak bizonyára sajátos kultúrájuk van. Jómagam leginkább a Befejezetlen szimfóniát szeretem cigánymuzsikusok előadásában. Gyönyörűnek tartom. Azt hiszem, azért mentem Magyarországra, hogy ezt a zenét hallhassam. A cigányok érzéseiben, gesztusaiban van valami sajátos varázs…
És még valami vonzott Magyarországhoz. Az, hogy a magyarokkal jól egyezett a természetünk. Talán közös ázsiai őseink miatt lehetett bennem ez a rokoni érzés. A magyarok ősei az Urál-Altáj vidékről kerültek Európába. Ázsiai nép. Természetesen, hosszú történetük során sok néppel keveredtek, úgyhogy ma már legtöbbjük arca európai jellegű, de gyakran felbukkan közöttük egy-egy széles pofacsont, egy-egy hiúzszem. Megvan bennük a keleti népek naivitása és eleganciája, ezért egyezik egymással a természetünk. Hát az ilyesmi vonzott a magyarokhoz.

Kérdés: Mikor tért haza Japánba?
Nacume: Már nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy Magyarországra menet még a bécsi japán nagykövetségre kellett mennem, hazafelé meg a budapesti japán konzulátusnál szóltak nekem, hogy úgymond „Tanár úr, mit szólna a hazatéréshez:”Tudták, hogy úgysem mélyülök el a tanulmányaimban. Japánban a Kínával kirobbant konfliktus miatt meglehetősen feszült volt a helyzet. Ezért érdeklődtek a konzulátustól, hogy hazatérek-e. Több mint három évet töltöttem a magyarok földjén, de amíg élek nem felejtem el ezt a csodálatos országot. Ez volt ifjúságom legszebb időszaka. Kár, hogy elmúlt.

Kérdés: Milyennek ismerte meg a magyar kultúrát?
Nacume: A magyar kultúra nem olyan régi, mint a japán, de nagyon gazdag. Japánnak, meglehet vannak nagyszerű korszakai, mint a Heian vagy az Edó, de szellemileg szerény. Az összehasonlító művelődéstörténet meglehetősen bonyolult tudomány. Szószeki és mások csupán az angol irodalmat és az angol életet tanulmányozták az európai kultúrkörben. Apám szemléletét a kínai kultúra határozta meg, a magyar elkerülte a figyelmét. A magyar történelem, ha az ország 1000-ben történt megalapításától számítjuk, nem túl régi, de a nép eredete az ősi időkbe nyúlik vissza, és emiatt hosszú és nagy története, nagyszerű kultúrája van, ezért jelentős. Olyan ország népe és kultúrája ez, melyet ma is nagyon szeretek.

Köszönöm a beszélgetést.

Iizawa
Inter Japán Magazin


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: