Ön most itt van:

Harcok Halhin-Golnál

Német-szovjet együttműködés Lengyelország felosztására. A japán és a szovjet csapatok között a Halhin-Gol folyónál súlyos harcok robbannak ki.

Kárpátalja visszaszerzésével Magyarország területe 10 700 négyzetkilométerrel gyarapodott, és létre- jött a régóta vágyott magyar-lengyel határ is. A magyarok és a lengyelek öröme azonban nem lehetett tartós. Hitler újabb hódításokra vágyott, s április 29-i beszédében nyíltan megfenyegette Lengyelországot, ami igazolta Tógó korábbi kijelentését a diktátor természetét illetően.
A lengyelek nem ijedtek meg a Führer fenyegetésétől, mivel bíztak hadseregük erejében, valamint az angolok és a franciák által megígért támogatásban.
A lengyel külpolitikában a „sötét ló” a Szovjetunió volt, mivel a lengyelek tisztában voltak azzal, hogy az előző évi lengyel-szovjet barátsági nyilatkozat ellenére szovjet részről nem sok jóra számíthatnak. Közismert volt, hogy nem létezett olyan szerződés, amit a szovjet kormány meg ne szegett volna, ha érdekei úgy kívánták.
Magyarországon Teleki abban bízott, hogy a baráti Lengyelország képes lesz föltartóztatni a német támadást, s 1939 tavaszán az föl sem merült, hogy Németország a Szovjetunióval együtt számolja föl a lengyel függetlenséget.
1939 nyarán a németek már kész tervekkel rendelkeztek Lengyelország lerohanására, s Hitler ekkor már javába foglalkozott a Szovjetunióval való együttműködés gondolatával is. Sztálin és Hitler érdekei Lengyelországot illetően találkoztak, így egyre inkább közeledett egymáshoz a két diktátor.
Teleki Leon Orlowski budapesti lengyel követen át értesítette a lengyel kormányt a készülő német támadásról, többet azonban ekkor a magyar kormány nem tehetett.
Júliusban és augusztusban intenzív tárgyalások folytak Moszkvában az angol és a francia, valamint a szovjet kormány képviselői között egy katonai szerződés megkötéséről, Sztálinnak azonban az volt a benyomása, hogy a nyugatiak nem igazán törekednek megegyezésre, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az angolok és a franciák Sztálin sok kérését teljesítették volna, de voltak olyanok is, amelyeket nem.
Ezzel szemben a szovjetek és a németek viszonylag gyorsan egyetértésre jutottak a közép- és kelet európai befolyási övezeteket illetően, megbeszéléseik legfontosabb eredménye azonban Lengyelország fölosztása lett.
A lengyelek, a magyarok és a japánok erről keveset tudtak, mivel Ribbentrop és a közben Litvinov helyére lépő Molotov a legnagyobb titokban készítették elő a megegyezést.
A Távol-Keleten eközben mind feszültebb lett a viszony a Szovjetunió és Japán között. A gyakori határincidensek 1939 nyarára ismét majdnem háborúba sodorták a két országot. Május 11-én a Halhin-Gol folyónál japán csapatok lépték át a nem pontosan kijelölt mandzsu-mongol határt, s tizenöt kilométer mélységben mongol területre nyomultak.
A mongol kormány a szovjet-mongol segélynyújtási egyezmény értelmében a szovjet kormányhoz fordult segítségért. A Vörös hadsereg Mongóliában tartózkodó önálló hadteste ellentámadást indított, a japánok azonban megerősítették a térségben állomásozó csapataikat. Az előző évi haszán-tavi incidenshez hasonlóan valóságos háború folyt a Halhin-Gol folyónál, s mindkét fél egyre nagyobb erőket vetett be.
Június 2-án Georgij. K. Zsukov vette át a Mongóliában harcoló szovjet csapatok parancsnokságát, aki megerősítette és átszervezte a szovjet erőket, azonban így is nehéz volt sikereket elérni a makacsul küzdő japánokkal szemben. A konfliktus csak augusztus 16-án – egy héttel a Molotov-Ribbentrop paktum aláírása előtt – ért véget, amikor is a két fél tűzszünetet kötött, majd hozzáláttak a határok pontos kijelöléséhez Mandzsukuo és a Mongol Népköztársaság között.
A japán vezérkar igyekezett a magyar haderő fölkészültségéről is információkat szerezni. Vakamacu ezredes június 9-én azzal kéréssel fordult a magyar vezérkari főnökhöz, hogy a közeli jövőben Budapesten vagy közelében megtekinthesse egy gyalogezrednek vagy annak kisebb egységének hadgyakorlatát.
A japán katonai attasé kérését az arra illetékesek gyorsan teljesítették, s értesítették az ezredest, hogy június 16-a és 26 –a között Esztergom-táborban a 2. gyalogezred hadgyakorlaton vesz részt, s június 17-én a gyalogezred I. és II. zászlóalja harcszerű lövészbemutatót tart. /1/
Vakamacu ezredes nem sokkal később elhagyta Budapestet, helyére a japán kormány először Torasiro Kavabe vezérőrnagyot nevezte ki budapesti japán katonai attasénak, amihez Horthy is hozzájárult. /2/
Tokióban a mongóliai harcokkal egy időben japán-angol egyezményt írtak alá, amelyről a tokiói német nagykövet távirati jelentést küldött Berlinbe.  A távirat szövegét Varsóban Moltke német nagykövet fölolvasta Hory magyar követnek, majd azt úgy kommentálta, hogy Anglia teljesen behódolt Japánnak.
A lengyel külügyminisztérium politikai osztályának vezetője az ügy kapcsán azt mondta Horynak, hogy várható volt Japán eltávolodása a tengelyhatalmaktól. /3/
Japánban ezt valószínűleg másként látták, mivel augusztus 8-án Villani jelentette Rómából, hogy Mussolini „Il Popolo d’Italia” című lapjának augusztus 5-i száma arról írt, hogy a római és a berlini japán nagykövet Cernobbiban a katonai attasék bevonásával az olasz-német szerződéshez való csatlakozásról tárgyaltak.
Villani megtudta Cianótól azt is, hogy az európai japán nagykövetek és követek tokiói kormányinstrukciókkal való ellátása Szugimura helyett a berlini japán nagykövet, Ósima Hirosi tábornok feladata lesz. /4/

Folytatjuk.

1. Hadtörténelmi Levéltár, HM Elnöki, 1939. június 14.
2. HL, HM Elnöki, 1939. július 27.
3. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Varsó, 1939. július 27.
4. MOL, KÜM POL, K 63 Róma, 1939. augusztus 8.


Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: