Ön most itt van:

Háborús készülődés

Kánya Kálmán külügyminiszter
Kánya Kálmán külügyminiszter
A helsinki magyar követségről 1933. szeptember 30-án Kánya Kálmán külügyminiszternek küldött jelentés a Távol-Keleten állomásozó szovjet hadseregről Kanda alezredes törökországi japán katonai attasé, nem pedig a francia katonai attasé szavait igazolták. A jelentés szerint Blücher tábornok parancsnoksága alatt a Vörös Hadsereg a Távol-Keleten tíz gyaloghadosztályt, három GPU* hadosztályt, egy lovashadosztályt és két önálló lovasdandárt állomásoztatott. A szovjet csapatok tüzérséggel és műszaki alakulatokkal megerősítve hadilétszámon voltak. A tüzérségi alakulatok a legmodernebb ágyúkkal rendelkeztek, s Blücher rendelkezésére állt 300 harckocsi és 400 repülőgép is. Utóbbiak több mint fele olyan nehézbombázó volt, amely képes volt elérni Tokiót és Ószakát, Japán legfontosabb közigazgatási és ipari központjait. Minden szovjet gyalogos – és GPU hadosztályt 500-500 gépfegyverrel szereltek föl, amelynek fele nehézgépfegyver volt.
A fölsorolt csapatokon kívül önálló zászlóaljak és századok, vasúti őrcsapatok, határőrség, valamint „nemzetközi kommunista formációk” –nehezen meghatározható, kínai és koreai félkatonai szervezetek – is tartózkodtak a Távol-Keleten.
A jelentés szerint nehéz volt megbízható adatokhoz jutni, mivel a szovjet katonai elhárítás kíméletlen terrorral működött. A szovjetek Vlagyivosztok, Habarovszk, Csita és Blagovescsenszk környékén erődítéseket emeltek, amelyek munkálataihoz a 16 és 50 év közötti polgári lakosságot és a politikai foglyokat vezényelték ki. Gőzerővel folyt a transzszibériai vasút második vágányának, valamint 40 új repülőtérnek az építése is.
Információk szerint a szovjet katonák ruházata és fölszerelése igen jó, élelmezésük tűrhető volt, hangulatukat azonban erősen rontották az éhező otthoni családtagjaikról érkező hírek. /1/
Japán és a Szovjetunió között eközben nyilatkozat háború kezdődött, amely a kelet-kínai vasút eladása körül koncentrálódott. Moszkva azt terjesztette, hogy a japánok fegyverrel akarják elfoglalni a vasutat. A TASSZ szovjet távirati iroda ismertette Hisikari Takasi tábornok szeptember 4-én és 9-én a japán kormánynak küldött állítólagos táviratot, amelyekből az derült ki, hogy Japánnak részletes tervei vannak a vasút erőszakos megszerzésére vonatkozóan.
Japánban hatalmas fölháborodást váltott ki a TASSZ eljárása, és cáfolatok jelentek meg a táviratokat illetően. A fölháborodás mértékére jellemző, hogy fölvetődött a japán-szovjet diplomáciai kapcsolatok megszakításának gondolatai is. Japánban azzal magyarázták a Szovjetunió eljárását, hogy nyugati határainál biztonságban érzi magát, egyben várja az USA részéről a diplomáciai elismerést.
Kliment J. Vorosilov tábornok, szovjet hadügyi népbiztos hírek szerint Kijevben, a Vörös Hadsereg vezetői előtt kijelentette, hogy Japánnal két vagy három év múlva elkerülhetetlenné válik a háború, ezért egyes Európában állomásozó hadosztályokat átcsoportosítanak a Távol-Keletre.
A távol-keleti helyzetet részletesen elemző, október végén készült magyar helyzetjelentés szerint a szovjetek azért húzzák az időt, mert gyors ütemben építik az Amur-vasutat és a transzszibériai vasút második vágányát. A jelentés szerint Mandzsúriában mintegy 300 000 japán él, akiknek körülbelül fele 1931, azaz Mandzsúria elfoglalása óta telepedett be.
1927-ben Japán elfogadott egy hadsereg fejlesztési tervet, ez azonban pénzhiány miatt nem valósulhatott meg. A japán hadsereg ezért nem rendelkezett elegendő korszerű fegyverrel. A legújabb japán flottafejlesztési terv a londoni tengerészeti egyezmény keretei között lehetővé tette Japán számára, hogy két 8500 tonnás cirkálót, két 16 000 tonnás repülőgép hordozót, valamint torpedórombolókat, aknarakó hajókat és torpedónaszádokat építsen.
A washingtoni egyezmény** lehetővé tette Japán számára, hogy flottabázisokat építsen ki a Bonin -,
a Kuril és a Rjukju- szigeteken, de a Japán hadvezetés erődöket és tengeralattjáró bázisokat kívánt kiépíteni a mandátumterületként kapott volt német gyarmatokon, a Mariana- és a Karolin-szigeteken is. /2/
November 7-én ünnepelték Moszkvában a bolsevik katonai hatalomátvétel 16. évfordulóját, amelyről a helsinki magyar követségről küldtek Budapestre jelentést. E szerint az évfordulós megemlékezést leginkább a távol-keleti krízis határozta meg. „Vörös téren lefolyt katonai szemle, különösen a légiflotta fölvonulása a japánoknak szólt” – írta a jelentés szerzője. A téren fölvonuló „proletariátus” táblái a japán imperializmusra figyelmeztettek. Molotov, a népbiztosok tanácsának elnöke energikusan és nagy gúnnyal emlegette a japán háborús propagandát, ezért fölvetődött annak a gondolata, hogy a kormányfő egy Japánnal való háborúra akarja fölkészíteni a szovjet közvéleményt. A magyar diplomaták szerint továbbra is létezett a Szovjetunió dilemmája: egy Japán elleni háborúból Kína és az USA támogatásával nyilvánvalóan győztesen kerülne ki, az ország gyenge belső viszonyai azonban a háború ellenében hatnak, mivel a szovjet állam egy háború esetén akár az összeomlás szélére juthat. /3/

* Állami Politikai Igazgatóság (szovjet politikai rendőrség)
**1922-ben a washingtoni egyezmény többek közt azt is tartalmazta, hogy az USA, Nagy-Britannia és Japán melyterületeken építhet ki haditengerészeti bázisokat.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Helsinki, 1933. szeptember 30.
2. MOL KÜM POL, K 63 Budapest, Helyzetjelentés 1933. október vége
3. MOL KÜM POL, K 63 Helsinki, 1933. november 14.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: