Ön most itt van:

Háború Európában

Amerikai és magyar diplomaták a japán külpolitika várható lépéseiről beszélgetnek. 1939.szeptember 1-én a Lengyelország elleni német támadással megkezdődik a második világháború.

Castle szerint Japán első lépése a külsőségek megőrzése érdekében a „fényes elszigetelődés” lesz, ezt követően azonban nem csodálkozna, ha Tokió London és Washington felé közeledne.
Az is kézzelfoghatónak tűnik, hogy Japán mindent meg fog tenni a kínai háború mielőbbi lezárására, akár döntő győzelem, akár egyezkedés eredményeként. A volt tokiói nagykövet szerint erre Japánnak azért is szüksége van, mivel a Szovjetunió a Németországgal való megegyezés következményeként több hadianyagot tud szállítani Kínának, és megerősítheti távol-keleti csapatait is.
Castle megjegyezte, hogy Németország Európában kijátssza egymással szemben a revizionista és a status quo országokat, és ugyanerre törekszik a Távol-Keleten is. Berlin korábban Japán barátságát kereste, Kína azonban lényegesen nagyobb gazdasági előnyöket biztosít számára, mint a szigetország.
Pelényi fölvetette, hogy ha Japán is megegyezne a Szovjetunióval, úgy zavartalanul folytathatná a kínai háborút. Castle ezt határozottan cáfolta, és kijelentette, hogy a japánok ugyanolyan őszintén gyűlölik a bolsevizmust, mint a magyarok, és tulajdonképpen ez fogja össze az egész japán nemzetet.
„A japán pedig nem változtatja meggyőződését parancsszóra” –jelentette ki az amerikai diplomata. ami némi kritikáját jelentette Hitler politikájának, amellyel sok német számára is meglepetést okozott.
Miért akarna a Szovjetunió Japánnal szerződést kötni? –tette föl a kérdést Castle.  Szerinte a Szovjetunió elsődlegesen ázsiai hatalom, amelynek nem érdeke, hogy Japán megerősödjön Kelet-Ázsiában, és ezért már eddig is annyit kellemetlenkedett Tokiónak, amennyit csak lehetett. Ezzel kapcsolatban Castle megemlítette, hogy Crew, az USA tokiói nagykövete szerint a határincidenseknek számos áldozata van naponta. Charles Lindberg, a híres amerikai óceánrepülő állítólag kijelentette Castl-nek, hogy csak légi háború esetén a szovjetek fölényben lennének, végül mégis a japánok győznének, mivel a szovjetek jobb repülők, ellenben három hónapon belül minden repülőgépet tönkretesznek, viszont a japánok példásan karbantartják őket.
Crew jelentette Tokióból, hogy augusztus 30-án lemondott a Hiranuma-kormány, s még aznap megalakult Nobojuki Abe kabinetje (1939. augusztus 30- 1940. január 16.), amely deklarálta, hogy az Angliával és az USA-val való barátságot és a hozzájuk való közeledést óhajtja.
Pelényi még hozzátette, hogy mivel Teleki miniszterelnök személyesen is ismeri Castle-t, ezért érdekelhetik az amerikai diplomata által elmondottak. /K 63 Washington, 1939. augusztus 30./
Hitler, aki az angolokkal nem kívánt háborúba keveredni, augusztus utolsó napjaiban még igyekezett meggyőzni Londont, hogy az próbáljon nyomást gyakorolni Lengyelországra a háború elkerülése érdekében, az angolok azonban hajthatatlanok maradtak. Szeptember 1-én a Wehrmacht Lengyelországra támadt, két nappal később pedig Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Az európai háború első szenvedő alanya az a Lengyelország lett, amelyre nem sokkal korábban Japán még potenciális szövetségesre tekintett egy esetleges Szovjetunió elleni háború esetén. Lengyelország azonban ekkor már Anglia és Franciaország szövetségese volt, s a lengyel kormány Londontól és Párizstól várt segítséget a németek ellen.
A segítség azonban késett, és tulajdonképpen sohasem érkezett meg. Az angolok és a franciák gyakorlatilag tétlenül szemlélték a lengyelek tragédiáját, amely szeptember 17-én a Vörös Hadsereg kelet-lengyelországi bevonulásával csúcsosodott ki. Bekövetkezett, amitől a lengyelek tartottak, alig két évtizedes függetlenség után sor került Lengyelország negyedik fölosztására.

Német támadás Lengyelország ellen

Azok a lengyelek, akik nem akartak német vagy szovjet fogságba kerülni, a román és a magyar határ felé menekültek. A románok a hozzájuk menekült lengyelek egy részét kirabolták, a magyarok ellenben a nemzetközi egyezményeknek megfelelően a lengyel katonákat internálták, ugyanakkor Teleki miniszterelnök személyesen is igyekezett, mindent megtenni annak érdekében, hogy Magyarországot az ide menekült lengyelek második hazájuknak tekintsék.
Erre az időre helyreállt Magyarország és a Szovjetunió között a diplomáciai kapcsolat. Magyar részről ezt az indokolta, hogy a magyar diplomácia feltételezte, a háború egy Románia elleni német vagy  szovjet támadással folytatódik, amelynek során Magyarország is érvényesítheti revíziós törekvéseit.
Moszkva szintén nem zárkózott el a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok rendezésétől, a szovjet politikusokat a román kérdés nekik tetsző megoldása mellett nyilván érdekelte befolyásuk Magyarországra való kiterjesztése is. Ez utóbbi akadályát jelenthette, hogy Magyarország tagja volt az antikomintern paktumnak, Moszkva ezért előbb a biztosnak vélt zsákmányt kívánta megszerezni.
A három kis balti állam sorsa már szeptemberben eldőlt, amikor a szovjet kormány olyan hátrányos megállapodásokat kényszerített rájuk, amelyek eredményeként Litvánia, Lettország és Észtország területén a Vörös Hadsereg katonai bázisokhoz jutott. A három kis balti állam kénytelen volt elfogadni a rájuk nézve hátrányos szerződéseket, mivel tisztában voltak azzal, hogy ellenállásuk esetén támogatást senkitől sem várhatnak, s a szovjet hadsereg órák alatt eltiporja őket.
Másként alakult Finnország és Törökország helyzete. A szovjet politikai vezetés súlyos hibát követett el azzal, hogy elhitte a Finnországról és Törökországról érkező híreket. Sztálin informátorai azt mondták, amit a szovjet diktátor hallani akart, mégpedig hogy mindkét ország kész elfogadni a Szovjetunió stratégiai követeléseit.
Folytatjuk.

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Washington, 1939. augusztus 30.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: