Ön most itt van:

Háború és a kőolaj

A Japán Kongo csatahajó

Ahogy őszre fordult az idő, egyre csökkent a valószínűsége, hogy 1934-ben háború robban ki a Távol-Keleten. Pelényi János washingtoni magyar követ október közepén érdeklődött az amerikai külügyminiszternél, hogy igazak-e a hírek, amelyek szerint a Szovjetunió megkezdte csapatainak   visszavonását Kelet-Ázsiából? Cordell Hull külügyminiszter kijelentette, hogy a csapatok visszavonására nincs bizonyítéka, de Moszkvában a közeli jövőben nem számolnak szovjet-japán konfliktussal. /1/
Ezeket a híreket alátámasztották a Japánból érkező információk is. A japán gazdaság helyzetére való tekintettel a kormány csökkentette a hadikiadásokat. A hadsereg az igényelt rendkívüli 246 millió yen hitel helyett 150, a haditengerészet pedig 300 millió yen helyett 90 milliót kapott. A japán hadsereg 1935-ös költségvetése 460 millió, a haditengerészeté pedig 490 millió yen lett.
Október 26-án küldött jelentésében Pelényi Kánya Kálmán külügyminiszter figyelmébe ajánlotta Szugimura Jotaro volt népszövetségi főtitkár-helyettest, aki miután Japán kilépett a Népszövetségből, Rómában lett nagykövet. Pelényi többek között azt írta, hogy genfi megbízatása idején Szugimurával volt a legjobb viszonyban, és báró Villani Frigyes római magyar követet is érdekelheti, hogy a japán diplomata kiválóan beszél franciául, japán létére szokatlanul nyílt természetű, rokonszenvet érez Magyarország iránt, ugyanakkor ellenséges Csehszlovákiával szemben. /2/

Szugimura Jotaro
Szugimura Jotaro

1934. október 24-én megkezdődtek az angol- amerikai- japán flottatárgyalások. A japán kormány még október 16-án közleményt adott ki, amely a tárgyalásokat japán részről vezető Jamamoto Iszoroku tengernagynak adott instrukciókat tartalmazta. Ezek szerint Jamamoto tengernagynak a londoni tárgyalások során a következő álláspontot kellett képviselnie:
1. Minden országnak joga van nemzeti biztonságáról gondoskodni, és a békét a Távol-Keleten fönntartani.
2. A fegyverkezés hatásos korlátozása.
3. A támadó fegyverek csökkentése, vagy teljes megszüntetése, a védő fegyverek számának növelése
4. Japán betartja a washingtoni szerződésben foglaltakat abban a reményben, hogy azt egy új, méltányosabb szerződés fogja fölváltani.
5. A konferencia meghiúsulása esetén Japán megfelelő rendszabályokat fog alkalmazni katonai biztonságának megóvására, azonban békés magatartást fog tanúsítani, és minden lehetőt megtesz, hogy a többi országgal a békét fönntartsa.

Felelős japán államférfiak kijelentették, hogy a washingtoni egyezményben elfogadott flottaarányok
alapján Japán nem hajlandó új szerződést kötni. Mivel Washingtonból érkező hírek szerint az amerikaiak ragaszkodtak a korábbi arányokhoz, ezért számítani lehetett rá, hogy Londonban kemény tárgyalásokra kerül sor, valamint arra is, hogy a japánok nem fogják támogatni az amerikai elképzeléseket.
A szovjet-mandzsu határon eközben megszűntek a határincidensek, s a kelet-kínai vasút eladásáról is sikerült megállapodniuk a tárgyaló feleknek. A szovjet kormány eladta a vasutat Mandzsukuonak 140 millió yenért, amelynek egyharmadát pénzben, kétharmadát pedig áruban kellett kifizetni. Mivel Japán a tárgyalások során csak közvetített, a vasút eladásáról szóló egyezmény a Szovjetunió részéről Mandzsukuo de facto elismerését jelentette. A japán-szovjet feszültség csökkenésével javult a japán-kínai viszony is, ugyanakkor mind több ország érdeklődött a mandzsukuoi befektetési lehetőségek iránt. Ennek hátterében az állt, hogy Mandzsúria elfoglalását követően a japánok nagyrészt fölszámolták az egymás ellen harcoló fegyveres csapatokat, utakat és vasutakat építettek, így a mandzsúriai ipar, mezőgazdaság, bányászat és kereskedelem látványos fejlődésnek indult, amely a japán és a külföldi befektetéseket is segítette.
Mandzsukuo ásványkincsei jelentős mértékben hozzájárultak Japán ellátásához, ellenben a terület problémát jelentett a japán kolonizáció szempontjából. Mandzsukuo elvben megfelelő lett volna a japán népfölösleg egy részének elhelyezésére, azonban a szélsőséges éghajlati viszonyok, a nyári +40, valamint a téli -40, – 50 Celsius-fok között ingadozó hőmérséklet elriasztotta a lényegesen enyhébb és kedvezőbb éghajlati viszonyokhoz szokott japánokat. A kontinensre időlegesen költözött japánok egy részének visszaáramlása az anyaországba egy idő után természetes folyamattá vált.
A mandzsu kormány tervbe vette, hogy a benzinnel való kereskedelmet állami monopóliummá nyilvánítja, amely érzékenyen érintette volna az amerikai, angol és holland kőolajipart, ezért az érintett kormányok tiltakoztak is. Válaszul a japán kormány bejelentette, hogy 1934. július 1-től a külföldi, üzemanyagot forgalmazó vállalatok kötelesek félévi forgalomnak megfelelő üzemanyag készletet tartalékolni.
A szovjet sajtó ezzel kapcsolatban arról írt, hogy mivel Japán nem rendelkezik saját kőolajkészletekkel, így akar háború esetére üzemanyagot tartalékolni. /3/
Folytatjuk…

1. Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Washington, 1934. október 21.
2. MOL KÜM POL, K63 Washington, 1934. október 26.
3. MOL KÜM POL, K 63 Budapest, 1934. november 24.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: