Ön most itt van:

Gazdasági érdekellentétek

Szumita Raisiró
Szumita Raisiró
1934 tavaszán Japán számára lehetőség adódott, hogy a szárazföldön a Szovjetunióval, a tengeren pedig az USA-val keveredjen háborúba. Érthető módon Japán nem kívált élni a lehetőséggel, mivel a washingtoni japán nagykövet korábbi kijelentése szerint ez öngyilkosság lett volna. Ez megfelelt a valóságnak, még akkor is, ha az amerikai katonai hírforrások szerint a Szovjetunió és az USA között sem katonai szerződés, sem szövetség- akkor még –nem volt.
A japánok jól fölfogott érdekükben inkább Mandzsúriára összpontosítottak, és 1934. március 1-jén Mandzsukuo császárává koronázták Pu Yit, a korábban hatalmától megfosztott kínai császárt. Ez arra mutatott, hogy a japán hadsereg inkább egy mandzsu-mongol birodalom létrehozására törekszik, amelynek Peking központtal Észak-Kína is részét képezné.
A helsinki magyar katonai attasé arról számolt be, hogy a japán hadsereg és a flotta fejlesztése folyamatban van, s augusztus 1-jéig a japán katonai vezetés négy új hadosztály fölállítását tervezi. A japán gyalogságot korszerű fegyverekkel látják el, amelynek eredményeként az egyes katonai egységek tűzereje 20-, de akár 300%-kal is emelkedhet. Rövid időn belül tervezik nyolc harckocsi ezred fölállítását is, amelyből a jelentés készítésekor két-három már harcképes is volt, a repülőgép- gyártást pedig évi 300-ról 1000 darabra kívánták emelni. Az anyaországban és a mandátumszigeteken a japán hadvezetés repülőtereket és tengeralattjáró bázisokat építtetett.
A japán admiralitás a flotta négy éves fejlesztése során 670 millió jennel gazdálkodhatott, s a kormány szándékai szerint az 1935-ös tengerészeti konferencián Japán elérheti a flottafejlesztés vonatkozásában a teljes egyenjogúságot az USA-val és Nagy-Britanniával.
A külképviseletekről beérkező jelentésekből összefoglaló dokumentum készült Kánya Kálmán külügyminiszter számára. /1/
A nagyarányú katonai fejlesztéseket a japán gazdaság gyors fejlődése tette lehetővé. Március 3-án Holmok Sándor őrnagy, párizsi magyar katonai attasé „Titkos!” jelentést küldött Budapestre, amelyben az új párizsi japán katonai attaséval, Szumita Raisiró alezredessel, folytatott megbeszéléséről számolt be.
Szumita alezredes elmondta a magyar attasénak, hogy Japán egyik fő problémája a népesség gyors növekedése. Az ország lakossága évente egy millió fővel gyarapodik, a népfölösleget azonban nehéz elhelyezni, mivel az USA teljesen megtiltotta a japánok bevándorlását, amelyhez csatlakozott Ausztrália is. Mexikóból kiűzik a japánokat, de korlátozzák a bevándorlók számát Indokínában és Holland Kelet-Indiában is.
A gyorsan növekvő lakosság gazdasági és társadalmi feszültségeket okoz Japánban, amelyeket csak a gazdaság dinamikus fejlesztésével lehet ellensúlyozni.
Amíg az amerikai munkások heti 40, az európaiak heti 48-52, addig a japánok heti 105 órát dolgoznak, többek között ezért vált lehetővé, hogy Japán dömpingárakkal tudott megjelenni a világpiacon. Ezt a vetélytársak képtelenek voltak ellensúlyozni, dacára annak, hogy a japán gyárak a megtermelt nyereség 50%-át az államnak fizették, amelynek viszont feladata volt a hadsereg fejlesztése új export lelőhelyek biztosítása céljából.
Szumita alezredes megjegyezte, hogy a gyapot- és a selyempiac már teljesen japán kézen van, Belgium és Hollandia képtelen versenyre kelni Japánnal, de még Svájcban is kilóra árulják a japán órákat. Holmok őrnagy azt írta, hogy Japánban egy kerékpár 6, egy gépkocsi pedig 800 pengőnek megfelelő jenbe kerül, amelyhez még hozzá kellett számítani, hogy a japán munkások havi átlagbére alacsony, mintegy 60 pengőnek megfelelő jen volt. /2/

Elérkezett a tavasz, azonban a várakozások ellenére nem robbant ki háború Japán és a Szovjetunió között. A japán gazdaság és haderő fejlesztése arra mutatott, hogy Japán a közeljövőben nem kíván háborút indítani a Szovjetunió ellen. Pelényi János március 6-án jelentette, hogy a Washingtonban járt Tokugava herceg abszurdnak nevezte a háborúról szóló híreket. Pelényi szerint a japán álláspont megváltozásában döntő szerepet játszott, hogy az USA elismerte a Szovjetuniót, az amerikai kongresszus pedig megszavazta az új flottaépítési programot. Ezeken túl az is szerepet játszhatott, hogy a japán politikusok fölismerték, nagyon könnyen háborúba keveredhetnek a Szovjetunióval, az USA-val, Kínával és talán Nagy-Britanniával is.
A washingtoni francia katonai attasé kijelentette Pelényinek, hogy az USA nem vesz részt a szovjet-japán háborúban, de érdeke, hogy Japán meggyöngüljön, amely győztes háború esetén is bekövetkezik. Miután Japán és a Szovjetunió is meggyöngült, az USA közvetítőként lépne föl.
Pelényi „teljesen megbízható” amerikai forrásokból úgy értesült, hogy a Szovjetunió 150- 200 000, Japán pedig 75- 100 000 fős haderőt tart fegyverben a Távol-Keleten. Mivel Blücher hadserege jelentős légi fölénnyel rendelkezett, a japánok tartottak attól, hogy a Vlagyivosztokból fölszálló szovjet bombázók elérhetik a japán ipari központokat. Az amerikaiak szerint a Szovjetunió legfontosabb célja, hogy megnemtámadási egyezményt kössön Japánnal./3/

1. Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium Politikai Iratai, K 63 Budapest, 1934. március 3.
2. MOL, KÜMPOL, K 63 Párizs, 1934. március 3.
3. MOL, KÜMPOL, K 63 Washington, 1934. március 6.

Ajánlott bejegyzések

%d blogger ezt szereti: